Örömhírre ébredtek a hazai filmrajongók ma reggel: Gera Marina Nemzetközi Emmy-díjat kapott az Örök tél főszerepében nyújtott teljesítményéért. Mivel ugyanis itthon még az Oscar-díj iránt is mérsékelt az érdeklődés, így az elmúlt éjszakát aligha virrasztotta át a magyar sikerért drukkolva bárki, aki nem a stábtagok személyes ismerőse, esetleg kulturális újságíró. A Nemzetközi Emmy-díjak gálája még hazájában sem a legfontosabb esemény a díjszezonban, de ez kevésbé szól a megmérkőző alkotások milyenségéről, és sokkal inkább arról, hogy az amerikai szórakoztatóipar erősen patrióta: amerikaiak szeretnek díjazni amerikaiakat, és ha hűvös fejjel nézünk a dologra, be kell vallanunk, hogy mindez még jogos is, hisz akárhogy is, ők a világ filmiparának vezetői. Persze, a nagy díjátadókon egy-egy kategóriában helyet kapnak a nemzetközi teljesítmények, de ennyi. Pontosabban 1973 óta nem csak ennyi, akkortól osztanak ugyanis díjakat a Nemzetközi Emmyn.
A díjátadó mögött álló szervezet, az IATAS (International Academy of Television Arts and Sciences, nagyjából Nemzetközi Televíziós Művészeti és Tudományos Akadémia) 1969-ben született meg, éspedig azzal a céllal, hogy az eredetileg nem amerikai tévécsatornákon bemutatott tévés produkciókat szemlézze és elismerje. Több mint ötven országból származó ötszáz tagja között a szórakoztatóipar vezető nevei kaptak helyet a televíziós műsorgyártás minden szektorából, fókuszuk globális, és munkásságuk csúcsrendezvénye az a Nemzetközi Emmy-díjátadó gála, amelyet minden évben november tájt rendeznek meg New Yorkban – az ideit épp tegnap éjjel, és a dátum alighanem bekerül a magyar filmtörténetbe, ez ugyanis az első alkalom, hogy ilyen díj magyar művészhez kerül.
A Nemzetközi Emmy-díjakra szervezetek és egyének is nevezhetnek be tévés alkotásokat, amennyiben rendelkeznek az adott műsor szerzői jogaival, vagy a jogtulajdonosok engedélyével, a nevezéshez nem szükséges az IATAS tagjának lenni. Kategóriából ma már egészen sok van, ezek közül nagyjából hatszáz tévés szakember választja ki a díjazottakat. Díjaznak többek között hírműsorokat, dokumentumfilmeket, drámasorozatokat, telenovellákat, digitális tartalmakat, csak gyerekműsorokra vonatkozó kategóriából van hét különböző, konkrét színészdíjat viszont évente mindösszesen kettőt osztanak ki: egyet a legjobb férfi, egyet a legjobb női színésznek. Gera Marina sikere innen nézve még nagyobb: gyakorlatilag a világ nem amerikai tévés tartalomgyártásának legjobb színésznői közé került. Maga a kategória egyébként viszonylag fiatal: csak 2005 óta osztanak színészdíjakat a Nemzetközi Emmyn, érdekes módon a korábbi férfi nyertesek elsöprő többsége brit, míg a színésznők között jóval nagyobb a változatosság a nemzetiségekben. Díjazott volt Ben Whishaw, Bob Hoskins, Helena Bonham Carter, Kenneth Branagh, Sean Bean sőt, Dustin Hoffman is, míg tavaly a legjobb színésznői díjat a német Anna Schudt kapta – ehhez a névsorhoz csatlakozott most Gera Marina is.
Gera Marina három másik színésznővel állt versenyben a díjért, egy indiai, egy brit és egy brazil kolléganővel izgulhattak együtt. Radhika Apte India egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője, és a Lust Stories című filmért jelölték, mely némiképp szkeccsfilmes jelleggel, négy rövid történeten keresztül a vágyról, a szerelemről és a szexről beszél. Gera Marina versenytársai közül alighanem Jenna Coleman a legismertebb, köszönhetően annak, hogy azért a brit sorozatok el-eljutnak nemzetközi sugárzásba is. Most a The Cry című misztikus minisorozatért jelölték, de a magyar közönség láthatta már az első Amerika Kapitány-filmben, a Dr. Who-ban, vagy a nagy kedvenc Mielőtt megismertelekben is. A harmadik versenytárs a brazil Marjorie Estiano, őt a Sob Pressão (Under Pressure) című kórházsorozatért jelölték. És bár nem tudtuk mélységeiben megismerni a másik három alakítást, de a fentiek ismeretében még kevésbé lepődtünk meg Gera Marina díján: nem csupán ő maga alakított óriásit, de az Örök tél is egy tipikusan sokkal díjesélyesebb alkotás, mint a többi: történelmi, emberi dráma szenvedéssel, románccal és múltfeldolgozással – aki még nem látta a filmet, az pótolja mielőbb, kritikánk itt olvasható róla.
Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI
