Mindenki alkoholista a könyvedben. Mindenki iszik. Te is?
Magyar emberként a kelet-közép-európai idő megvisel, én is ebben nőttem fel, nyilván iszom. A mindenki azonban súlyos csúsztatás. Gyöngyike, a főszereplő hallgatója nem iszik. Legalábbis…
Tankönyvi definíció szerint alkoholista vagy?
Lehet. Oroszországban nem, Svájcban talán. Ez meg kompország.
Nem nyomaszt?
Nem. Ritka már a l’art poul l’art ivás. Könyvírás közben úgy ittam, hogy ha meg kellett inni három sört, hogy tudjak aludni, aztán újra írni, megittam. A cél szentesítette Dreher Antal életművét, vagy épp Pilsen városát.
De szoktál gondolkodni a piához fűződő viszonyodról?
Másnaposan, persze. Gyónás, önmegismerés, Canossa-járás. Próbálom a röviditalt minimalizálni. Sokat beszéltem a pálinkafőzésről a műsoraimban, ami nagyapámnál szokás volt, de megvolt az egésznek a rítusa. Reggel ittak egy felest, szabad kéz, gallér alól, aztán nem ittak, de kocsmában úgy inni a rövidet, mint a fröccsöt, az veszélyes. Érdekes történetek alakulnak belőle, de azért minimalizálom. Na, legyen ennyi az életmódrész a beszélgetésben.
Hogy állod meg, hogy ne igyál?
Van jogsim, gyerekeim. Így. Következő kérdés?
Jó, látom a könyvpromó fontosabb, engedek a nyomásnak. Van benne egy erős rendszerváltás-kritika. Hány éves voltál akkor?
Hét. Úgy értem a ’89-es rendszerváltásnál.
Akkor miért ilyen lesújtó a véleményed róla?
Ezeréves, vérzivataros történelmünk során volt 23 év kvázi demokrácia, ami, mondjuk, majdnem annak nevezhető. ’45 és ’48 között, meg 1990-től 2010-ig. Most nem tudom, mi van. Nyilván nem diktatúra, talán hibrid rezsim? Maffiaállam? Horthyzmus-paródia? Keresztapa 4.? El van játszva a demokrácia meg egy kicsit a diktatúra is. Mindenesetre látszik, hogy a korrupció mint érv nem működik az ellenzéknek, az orgiák jobban. Egyszerű mémek kellenek. Érdeklődve figyelem a folyamatot, de azért jelezném, hogy jogilag enyhén szólva aggályos mások szexuális életét felvenni, megosztani, mindkét oldalon. Erről új estemben hosszabban is beszélek.
Szerinted ez ’90-ben lett elrontva?
Vagy az ősrobbanásnál. Nem tudom, de sosem működött, csak 2010-ig benne volt a remény, hogy majd egyszer fog. 2006 után Gyurcsánynak eleve le kellett volna mondania, de nem akarok közéleti közhelyeket pufogtatni, mert én erről a műsoraimban szeretnék beszélni.
Meg könyvben.
Igen, de ott lassabb a tempója, bár sűrű a szöveg. Mindenesetre több nézőpontból meg lehet vizsgálni a kérdést. A szereplő nem nagyon ítélkezik, csak amikor már nagyon be van rúgva.
Mondjuk, a saját születési dátumát elrontja egyszer, talán akkor is részeg.
Ja, azt javítjuk az első utánnyomásban, de vannak olyan tévesztések, amelyek viszont simán az alkohol számlájára írhatók. Oszi vagy az én fogyasztásoméra.
Szerintem ez a könyv nem is vicces. Sokkal inkább keserű.
Szerintem vidám is.
Az is keserű.
Az élet drámáit olyan mondatokban mondja el Oszkár, amelyek önmagukban viccesek, profánok, de a tartalmuktól szívszorítóak lesznek. Az életet nagy, lírai kalandnak látom, ami sok apró, kisszerű, gyarló, prózai részletből áll össze.
Iszonyú sok festmény szerepel a regényedben, díszletként. Van közöttük ismertebb és van kevésbé populáris. De miért pont ezek?
Szerintem Oszi ezekkel a képekkel találkozhatott a könyveken keresztül, amit a tanárja, Tóni bácsi adott neki. Ezek többnyire már a popkultúrába is átvándorolt képek. Amúgy az sem baj, ha az olvasók utána néznek ezeknek.
Szerinted ugyanazok nézik a stand-upot, mint akik olvassák a könyvet?
Fogalmam sincs. Más törvények szerint születik a stand-up, ami nagyon direkt, egyből ható, ütős műfaj. Itt meg egy karaktert találtam ki, és az ő törvényei viszik a szöveget. Egy színházteremben szerintem más mondatokat tudnak befogadni az emberek, mint egy könyvben, és ez adja a legnagyobb különbséget. Mondok egy példát. Volt olyan, hogy az autómban hangos könyvet hallgattam, Thomas Mann: Halál Velencében, Kulka János előadásában. És le kellett állnom a szabadi pihenőnél, mert az autópályán nem tudtam követni.
Persze, ez tök világos, de közben az embernek mégis az az érzése, hogy a könyved fejezetei amúgy megállnának önállóan színpadon is.
Jó, hát itt élőbeszédet imitálok, Mikszáthtól Móriczon át Hrabalig ez a kérdés. Olyan, mintha valaki beszélne a kocsmában, de közben azért mégsem úgy van az, mert a szöveg bonyolultabb, és olvasva érthető. Ez komoly technikai feladat volt. Először megírtam élőszóhoz nagyon közelien, avantgárd módon, nagybetűk és írásjelek nélkül, mint egy folyó szöveget, de nem működött. Nem jöttek ki a poénok. Úgyhogy átírtam az egészet rendes mondatokba.
Na, hát ez érdekes, mert az első köteteddel magasra tetted a lécet. Ugyan stílusparódiák vannak benne, de hát ahhoz nagyon kell ismerni a szerzőket, nem mellesleg nagyon kell tudni írni. Szóval komoly intellektuális teljesítmény. Ez a második persze egyrészt nehezebb, hiszen saját hangot kellett találni, másrészt könnyebb, mert ismerős a hang.
Ez realista regény lett. A regényírásban nagyon mélyre lehet kerülni. Az nehéz, amikor a humoristák elkezdenek komolykodni, és az átcsap szentimentalizmusba. A humorista azért humorista, mert érzékeny. Érzékenyebb vagyok az átlagnál, de a fájdalmat is el tudom ütni humorral, mondjuk ez a stand-up. A regényben viszont nem adják ilyen olcsón a sikert. Ha valaminek a mélyére kell menni, mondjuk egy apa halálának, akkor ott kevés néhány jó poén. Ezért inkább kimondtam olyasmit, amit színpadon eddig nem.
Tévedés azt feltételezni, hogy kicsit unod a stand-up sikert és más polcra akarsz kerülni? A könyveiddel is, de te magad is, más típusú vagy másoktól jövő elismerésre vágysz.
Én csak próbálom megérteni az életemet, tényleg. És persze örülök, ha mindenféle embernek tetszik. De nem elismerést osztó köröknek dolgozom, csak arról írok, amit láttam, meg amit gondolok az életről. Nagyon nagy hatással volt rám Fellini, csodálatos, ahogy a magas kultúra is benne van a filmjeiben…
Meg a trafikos nő fél melle is.
Meg a böfögés. Aztán megint egy történelmi utalás, megint valami népi elem. Én is így látom az életet. Ha én a saját életemről akarok beszélni, ebben a rendszerben gondolkodom. Hatással van rám az élet és nagy alkotók is.
Megnézed az Amarcordot, és minden karakter élő és jó és rossz. De mind szerethető. Ahogy nálad is vannak a búcsúszentlászlói karakterek, és mindenki ilyen is olyan is, de szerethető.
Így. És ezért bírom nagyon Pintér Béla színházát is. Az elementáris humor és a mélység együtt. A művészetben mindig ez a nehéz, amikor az arányok eltolódnak, és van a nagyon szomorú meg a nagyon viccesnek szánt dolog, pedig az élet nem ilyen. Csehov is milyen, persze, benne van a tragédia, de azért röhögni is lehet a csávón.
Hallgattam most a műsorodat, kevés volt benne az éppen legaktuálisabb borkaizás.
Biztos azért, mert „patikamérlegen mértem ki” a poénokat. Az aktuálpolitikát egyébként próbálom kiszervezni a YouTube-os videókba, de azokba is úgy, hogy kortünetként érthető legyen később is. Most jön majd ki a Gyurcsány-paródiám például.
Abban is lesz szó az alkoholról.
Csak a hatása látszik. Ha valaki iszik, miért nem jut eszébe valami eredeti? Az alkoholt lehet ám használni is, invenciózus dolgok is kijöhetnek a használatából.
Te amúgy kampányolnál bárki mellett, mondjuk úgy, mint Alföldi Róbert Karácsony mellett?
Dehogy. Mások is hívtak, de nekik is azt mondtam, hogy ha nyertek, titeket is szeretnélek kigúnyolni. Ahogy magamat is a műsoraimban. Nyilván ez a lényeg, hogy mindannyian nevetségesek vagyunk.
Na, ez jó irány. Legendás, ugye, amikor zseb-Pinochetről beszéltél, de erre a sztorira számtalan szinonimád volt még. Érdekel, hogy látod a rendszerváltás többi karakterét. Mondjuk Horn Gyulát.
Az jut róla eszembe, hogy nem épített alkoholfőzdét a kertje végébe. Akkor még a stadion nem merült fel a kert végébe, de mondjuk egy rendes vodkafőzőt simán építhetett volna. Vagy konyakot? Mindegy. Meg a pufajka rémlik fel.
Grósz Károly?
Az jut róla eszembe, hogy gyerek vagyok, és a traktorgumiban homok van. És elhangzik a neve. Ennyi.
Torgyán József?
A magyar operett-Trump, csak még a korszellem nem ott tartott, ahol ő. De ha belegondolsz, ártalmatlanabb volt a chilei cseresznye, mint Erdogannal találkozni a Türk Tanácsban. Lehet, hogy az lesz a következő könyvem, hogy átírom az Egri csillagokat, amiben Jumurdzsák Dobó Istvánnal együtt kurdokat irt.
Ha a mostani ellenzéket nézed, akkor ki a legkarakteresebb arc?
Sajnos Gyurcsány, meg talán Botka.
Botka? Szerintem tök szürke csávó.
Ja, akkor nem. De amúgy vajon olyan politikusok kellenek nekünk, akiket parodizálni tudunk?
Karakterek kellenek.
De minek? Vannak zenészek, színészek, humoristák, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen. Miért a Németh Szilárd pörköltfőző mémjeit kéne nézni, hiszen vannak tehetséges emberek is. A Drakulics elvtárs című filmben, amiben megjelenek, de nem ez a lényeg, ott egy csomó tehetséges ember, akiket jó nézni, jó, hogy léteznek. Miért a tehetségtelen, szürke idiótákat kell nézni a politikai cirkuszban? Engem ez taszít. Mit mondott Kövér László a baranyai Wass Albert hasonmásverseny zsűrijének elnökeként? Ez biztos, hogy érdekes? Amúgy meg miért nincs korlát beépítve, hogy ki mennyi időt tölthet el a hatalomban? Az ember pszichéje sérül.
Korlátoznád?
Hát persze. Úgy tűnik, az elmúlt pár ezer év alapján, hogy nem tesz jót a teljhatalom.
Te nem nagyon szerepeltél még filmben, ugye?
Egyszer 7 másodpercre feltűntem Szőke András egyik filmjében.
Körülbelül annyid van a Drakulicsban is, kicsi szöveggel. Hogyhogy nem vagy nagyobb filmsztár?
Mert mindent lemondok. Már két ember segít abban, hogy lemondják helyettem a dolgokat, mert annyira megvisel, hogy nemet kell mondanom. Túl sok helyre hívnak. Ez nyilván jó, mert szeretnek, de én meg szeretnék a stand-upra készülni. Most nagyon várom, hogy végre ne kelljen interjút adni.
Abból se adsz olyan sokat. De filmekre hívnak?
Nem, egyéb dolgokra hívnak. A filmbe a rendező hívott, Bodzsár Márk, mondta, hogy Kádár-kori vámpírfilm, benne van a Thuróczy Szabi is. Akkor felhívtam a Szabit, mondta, hogy jó lesz, Tibike. Kérettem magam egy ideig, megkaptam azt a 3 oldalt a forgatókönyvből, ami engem érint, aztán vállaltam, mert beleírhattam a szövegbe. Megnéztem újra Kádár utolsó beszédét, küldtek nekem cikkeket a Népszabadságból, amelyek véradásra buzdítottak Vietnámnak, érdekelt nyelvileg, hogy írjak ebből egy paródiát.
Egy forgatási nap?
Három. Jó volt látni, hogy áll össze egy pici jelenet. Nem semmi, na. Most ihatok?
Persze. Kérek én is.
Teljesen beparáztattál ezzel az alkoholizmussal.
Ugye? Körülbelül egykorúak vagyunk, jó, én kicsit idősebb, mondjuk te sikeres vagy, én nem.
Ott vagy a tutiba’.
Na, jó, szóval az a tapasztalatom, hogy oda kell figyelni.
Apámról sokat beszélek a műsorban például, ő Zacher Gábor-i értelemben csak nagyivó.
És nem alkesz?
Sok a fokozat, mint a diktatúra-demokrácia skálán. Búcsúszentlászlón szépen isznak. Apám például simán nem ivott a múltkor két hónapig, de mondjuk, ez vis maior volt. Amikor gyerek voltam, nem ittak hét közben, de néha jöttek a névnapok, a hat napig tartó névnapok Tibi-napok, Kálmán-napok, Rózsi-napok, Sanyi-napok, Livi-napok, Jenő-napok.
Alkoholistának tűnő humoristában is vannak fokozatok. Mondjuk Doug Stanhope. Nézel amerikai stand-upokat?
Persze, vannak, akiket szeretek, de van egy olyan része a stand-upnak, ami nem megtanulható. Hogy jó-e valakit nézni a színpadon. És ez nem arról szól, hogy attraktív-e, hanem, hogy van-e kisugárzása, eredeti-e. Tudod, van ez a stand-up tájszólás. Úgy beszél, mint a másik, olyan, mint a másik.
Neked voltak dilemmáid?
Voltak? Vannak. Én ebből élet-halál kérdést csinálok. Nem úgy megyek be a színpadra, hogy biztos jó lesz.
És ha nem az?
Levonom a konzekvenciát.
Sokáig vagy rosszul?
Nem, nincs rá időm. De céges bulikat például nem vállalok, mert az sokkal inkább kétesélyes, mint a színpadi előadás. 19 éve falunapokon kezdtem.
Bödöcs20. Jövőre.
Igen. Dupla Pancho Arénával kellene ünnepelni, szimfonikusokkal. Most olvasom újra Heinrich Böll: Egy bohóc nézetei című könyvét. Azt hittem több van benne a szereplésről, de nem, a világháború utáni rendszerváltásról szól. Azért kezdtem el, hogy adjon egy hangulatot a turnézáshoz. A bohóc is utazik, fellép, közben megismerjük a korai NSZK-t. Buzgó demokrata exnácik, ismerős, nem? Jó kis könyv.
Kiszabadulás neked egy turné? Három gyerek, szigorú élet.
Hát meg felkelek reggel 6-kor, és 6:50-kor ébresztem a gyerekeket, és viszem őket iskolába, oviba. Aztán visszadőlök 10 óra felé, ha tudok, megiszom 3 barnasört, amit véletlenül megvettem. Szóval mondjuk, hogy kemény itt fellépni, meg írni, de otthon lenni még keményebb. A feleségem nehezebb munkát csinál, vele kéne interjúznod inkább. Ugyanakkor az, hogy vannak gyerekek, valószínűleg egészségesen és kreatívan tart, nem lehetek elszigetelve. Nekem a pörgés a műsor alapanyaga.
Tudod még figyelni az életet? Már mindenki felismer, téged figyelnek.
Nem feltétlenül. Egy részük persze viselkedni kezd, de nem mindenki. Olyan ez, mint a kvantummechanika. Hogy a megfigyelt részecske megváltozik a megfigyeléstől, vagy mi. Nem? Vagy Ottliknál is van, hogy lehet-e egyszerre nézni a mozit és szereplője lenni a mozinak.
Volt veled olyan, hogy valahol politikai okokból nem tudtál fellépni?
Volt. Baján nem tudtam. Úgyhogy most megnéztem az önkormányzati választás után azonnal, mi van Baján. Most megyek oda is. Én erről nem is beszéltem eddig, azt mondták a szervezőim ne beszéljek róla, mert kedvet kap a többi hülye is.
Vannak ilyen listák, nyilván tudod.
Persze, az MTVA-ban is van lista. Amúgy minél közelebb vagy a Viktorhoz, annál nagyobb veszélybe kerül a minőség. Olvastál te már valódi cikket a 888-on? És lehetne sorolni a túltámogatott területek gyümölcseit, a NER tévéműsorait, Lőrincet és az innovációt, vagy épp a magyar foci színvonalát. És azt, hogy csinálnak egy kisfilmet, amin a Gazda varacskos Maradonaként berúgja a Karmelita erkélyéről a stadionba a labdát, azt mar tényleg pszichiátereknek kell majd kielemezniük, nem nekem. Nem azt mondom, hogy csak ez van, az utóbbi években például filmes vonalon micsoda sikerek voltak! Talán azért, mert voltak reformok, és békén hagyták őket. Mondjuk, ez lehet, hogy múlt idő, ott is átrendeződés van. Meglátjuk. Lehet, hogy még visszasírjuk Andy-t, akik berzenkedtünk tőle? Beszélünk még a Drakulicsról?
Miért?
Mert szeretném promózni, de közben nem tudom, mert olyan jó színészek vannak benne, nem akarok tetszelegni.
Jó lett?
Igen! A sztori jó, a színészek jók, a díszlet, a látvány is pazar. Jól keveredik benne több műfaji elem.
Lesz ebből is stand-up?
Nem tudom.
KIemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
