Az óriás mamutfenyők a több száz tonnás tömegükkel és ötven méter feletti magasságukkal (a rekorder ennek majd kétszerese) a Föld legnagyobb élőlényei, ma pedig minden egyes vadon élő példányuk védett. Egészen másként tekintettek azonban rájuk százötven, vagy épp kétszáz évvel ezelőtt, mikor az indiánok kiszorításával megindult a bevándorlók millióinak terjeszkedése, hiszen az új településekhez és utakhoz rengeteg alapanyagra, köztük fára volt szükség, így az európai szemnek felfoghatatlan, toronyháznak beillő monstrumok hamar a favágók legfőbb célpontjává váltak.
Az államok közül leginkább Oregon, Washington és Kalifornia erdőségei adták ehhez az anyagot, a természetben hosszú évszázadokon, vagy akár több mint egy évezreden át is nőtt fák száma pedig villámgyorsan fogyni kezdett, a kivágott maradványokba pedig emberek vagy állatok költöztek – írja a Messy Nessy Chic.
A fakivágási lendületet az amerikai polgárháború 1865-ös lezárása után feltörő vasútépítések és az aranyláz még jobban felkorbácsolta, így az őslakók által sokszor legendás lényekként tisztelt fenyők sorra dőltek a társaik lába elé, majd néhány darabba aprítva tömegesen úsztak le a folyókon.
Mindehhez persze elképesztő mennyiségű munkás kellett, hiszen a már a dinoszauruszokat is látott faj egy ezeréves példányának kivágása sokszor
A favágók által a földben maradt, illetve abból kilógó részt rendszerint a helyszínen hagyták, hiszen a szerteágazó, sokszor szomszédaival összefonódó gyökérzet kiásása túl sok időt vett volna igénybe, a haszontalanná vált rész helyszínen pedig senkit sem zavart, főleg, hogy más azokat könnyen hasznosíthatóvá tudta tenni.
Egyetlen dollárnyi befektetés nélkül tágas családi otthon – hiszen a fák kerülete néha akár a kilenc métert is elérte –, apró kunyhó, hotel, az állatok ólja, vagy istálló vált tehát belőlük, sőt, a Magyarország területének tizedét elfoglaló Washington állambeli Olympic-félsziget
Néhányukból ugyanakkor étterem lett (hosszú évtizedekkel megelőzve a Los Angelesben a két világháború közt megjelent fura éttermek kialakulását) a porterville-i Stump House például egészen a kilencvenes évekig működött:
View this post on Instagram
A trendnek aztán a lakosság egyre nagyobb ütemű városokba szorulásával, a XX. század hajnalán lassan vége lett, sőt, az Egyesült Államok ma minden lehetőséget megragad a megmaradt fenyők természetes élőhelyükön, Kalifornia középső részén való életben tartására.
Az átlagosan háromezer évig élő fák számos példánya Európában is feltűnt – a XIX. század dereka óta az egész kontinenst elárasztották, sőt, magyar arborétumokban is találkozhatunk velük: a legmagasabb, 41 méter magasra nyúló példány tavalyi kiszáradásáig az iharosberényi kastélyparkban élt, így ma a bogáti kastély mellett már kétszáz éve élő, 730 centiméteres törzskörméretű társa a legnagyobb.
