Kultúra

Orbán Viktor, a regényhős

Két friss magyar történelmi regényt olvastam el egymás után, az egyik Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér című könyve (Helikon, 2019), a másik Závada Páltól a Hajó a ködben (Magvető, 2019). Ahogy az lenni szokott, erről a két regényről két másik jutott eszembe: egy, amit már megírtak, s egy másik, amit bizonyosan meg fognak írni. Az előbbi Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája, az utóbbiról viszont még nem tudhatjuk, hogy ki lesz a szerzője –  de a Nemzeti Együttműködés Rendszere, s azon belül Orbán Viktor karaktere kiáltani fog érte, hogy megírják (feltéve, ha a Kárpát-medence helyén keletkező sivatagban lesznek még írók és olvasók).

De visszatérve Benedek és Závada könyvére: történelmi regény esetén az egyik legizgalmasabb kérdés azt megvizsgálni, a szerző honnan hová utazik vissza az időben, elvégre nem csak az a fontos, hogy az adott regény cselekménye mikor játszódik, hanem az is, a szerző miféle korban írja meg. Nos, mindkét esetben azonos a képlet: a NER autokráciájából tekintünk két diktatúrára. A Vörös, mint a vér a Tanácsköztársaság diktatúrája alatt játszódik, a Hajó a ködben pedig a Horthy-rendszerben, javarészt a második világháború alatt. Mindkét regény színtere Budapest, s mindkettőben (hogyan fogalmazzak finoman) nagy szerepet visznek a „zsidók”. A szót azért tettem idézőjelbe, mert érzésem szerint a szerzői választásnak ebben a két esetben is szimbolikus értelme van: a „zsidók” mindkét regényben az alávetett, megfélemlített, megzsarolt áldozati szerep megtestesítői.

Benedeknél az egyik főhős, Gádor Oszkár könyvtáros zsidó származású (s bizony, el is kapják a Lenin-fiúk), míg a másik főszereplő egy magyar arisztokrata, Makovszky Antónia. Márpedig a Tanácsköztársaságot mind a zsidók, mind az arisztokraták megszenvedték. Gádor és Makovszky a regény logikája szerint a rendszer ellenállói: nem támogatják a Tanácsköztársaságot sem ideológiailag, sem más, gyakorlatiasabb, túlélő üzemmódban, mint annyian.

Závadánál nemhogy az egyik főhős, de mindenki zsidó és arisztokrata egyben, hiszen az író a Weiss család történetének azon szakaszát dolgozta föl, amely a nácikkal kötött üzlethez (alku, behódolás, kényszerítés) vezetett. Kurt Becher SS-főnök alakjában kibontakozik előttünk egy kényszerítő politikai hatalom, amely gazdasági értelemben is megszerzi, ami neki kell – s vele szemben áll egy kikeresztelkedett, magyar zsidó család, a legnagyobb magyar ipari konglomerátum tulajdonosi köre, amely egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy az SS-el már nem szemben áll, hanem mellette.

Erkölcsileg föloldhatatlan kérdés: mennyit ér az életünk, ha az SS-szel kell érte üzletet kötni?

De vajon miért érdekel ma egy kortárs magyar írót a Tanácsköztársaság egyfelől, és a Horthy-rendszer mélypontja másfelől? Teszem föl az álnaiv kérdést. Pontosabban szólva: egy kortárs magyar írót miért éppen a Tanácsköztársaság és a Horthy-rendszer érdekel 2019-ben, ha érvényes regényt akar írni? Az a furcsa válasz adható erre, hogy bármennyire is motiválhatta Benedeket és Závadát az adott kor iránt érzett személyes érdeklődésük (amiről nincs információm, hiszen egyikükkel sem beszéltem erről), bizonyos értelemben mindketten foglyai a mai magyarországi Zeitgeistnak – még ha talán nem is tudnak róla.

Nem, nem arról az irodalmi divatról beszélek, amibe évtizedek óta beletartozik a „zsidó” tematika is (tényleg jobban eladható egy könyv, ha „zsidós” a téma?), hanem azokról a mai magyar közéleti jelenségekkel lekövezett gondolkodási kényszerpályákról, amelyek többek között a témaválasztást is meghatározzák. Vannak olyan történelmi helyzetek, amikor a szépirodalom sajnos nem csak művészet, a mondatnak pedig sajnos nem csak esztétikája, hanem politikai tartalma (és horribile dictu: üzenete) is van. Tudom, hogy a rendszerváltás utáni két évtizedben megéltük azt az áldott állapotot, amikor az irodalomnak (legalábbis a legszínvonalasabb írók által képviselt szépirodalomnak) nem kellett direkt módon politizálnia. Az isten mentsen meg minket attól, hogy nekünk bármiféle „üzenetünk” legyen, gondoltuk, pláne az olvasó „felé” – ha már üzenet, akkor inkább csak a honorárium dolgában üzengessünk, és akkor is csak a pénzügynek. De mostanra az az érzésem támadt, hogy ez a fajta hozzáállás (ha nem is tévedés, de) kisiklás volt – mert úgy látszik, a magyar föld nem enged. Ez a föld nem enged a szorításából.

A két regény nem remekmű. Benedek könyvében elnagyoltnak érzem a két főhős alakját, s mintha száraz történelemtanári igyekezet munkálna benne a szépírói szív lüktetése helyett. Závadánál meg az volt az érzésem, hogy a Weiss család tagjainak különböző monológjai nem találkoznak össze, s találkozás híján elmarad a dráma. Az író olyan alaposan igyekszik körüljárni a fókuszba állított morális dilemmát, hogy az olvasó úgy érzi: kézen fogva vezetik egy túlmagyarázott történelmi tárlaton, ahol több a szöveg, mint az erős kép. Ezt csak azért mondom, mert a bevezetőben említett Móricz-regény torzóban is remekmű. Móricz olyan elképesztő technikai tudással komponál, hogy olvasás közben nem jut eszünkbe, hogy olvasunk – ez a belefeledkezés csodája maga. Igaz, ő nem száz évvel korábbra nyúlt vissza, mint Benedek vagy Závada, hanem háromszázzal: Trianon felől visszanézve írta meg az Erdélyországot újjáépíteni akaró Bethlen Gábor korát.

Ha akarom, ez is jelképes. Akárcsak az a regény, amelynek szerzője talán még meg sem született, s amely a mi korunkba, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében fogja visszavezetni az olvasót. Nem tudom megmondani, hogy hány év kell hozzá, elegendő lesz száz, vagy talán várni kell rá háromszázat is. Az mindenesetre bizonyos, hogy annak

a leendő regénynek a főalakja (akár a színpadon, akár a kulisszák mögött) Orbán Viktor lesz, aki nem csak a magyar történelembe írta bele saját magát – a magyar irodalom történetébe is bele fog kerülni. Ez a föld őt sem fogja elengedni, és a szorítás kegyetlenül erős lesz.

Kiemelt kép: Orbán Viktor arcmása (készült vakok és gyengénlátók számára)

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.