Kovalik Balázs a hirdetőoszlopokról értesült róla, hogy Puccini-operát rendez a Margitszigeten. A nemzetközileg ismert rendező „aljas sunyiságnak” tartja, hogy a Budapesti Nyári Fesztivál az ő tudta nélkül állítja színpadra „átbuherálva” az előadást. Bár szerinte ez passzol az „azt csinálunk, amit akarunk” országimázshoz. A rendező szerkesztőségünkhöz eljutatott közleményét itt olvashatja:
Egyszer csak látom, hogy Verdi (!)Turandotját rendezem a Margitszigeten. Úgy értem, az utcán látom, hirdetőoszlopokon, nem egy felkérő levélben. Pillanatra kiröhögték magukat a Magyar Állami Operaház és a Margitszigeti Szabadtéri dilettantizmusán az operaismerők. Aztán kiderült, ezt a darabot, ha nem is Giuseppétől, de már megrendeztem, ugyanis a majd 25 éves szegedi-operai produkcióról van szó. Gondoltam, egyszer csak értesít erről valaki engem is, de a szóban forgó intézményeknek ez a decemberi plakátozás óta máig nem jött össze. Az előadás holnap lenne esedékes. Felteszem, ment a ping-pong, kinek is kellene ezzel a Kovalikkal közölni, hogy rendezését megkérdezése nélkül eladták egy fesztiválnak. Tegnap végül írt pár sort a szerzői jogi ügyintéző: a tévéfelvételért nem jár pénz. Ezek szerint az is van. Az operaházi szerződésekben ugyanis igyekeznek előre minden jogról lemondatni a művészt, legyen az énekes, táncos, tervező, zenész vagy rendező, s így egy „vendégjátéknak” minősített előadáshoz az intézménynek felhasználói joga van, arról a köztévé térítésmentesen felvételt készíthet, hiszen a köztévének nincs pénze a művészeknek fizetni. Ahhoz viszont nincs joga az Operaháznak, hogy a rendezést, a díszletet, koreográfiát az alkotók beleegyezése nélkül önkényesen átalakítsa. Röviden: a szabadtéri színpadon se zsinórpadlás, se süllyesztő, se technika nem áll rendelkezésre, amelyek nélkül ez a rendezés biztos nem tud megvalósulni abban a formában, ahogy meglátta a napvilágot, és ahogy a felhasználói szerződés értelmében a világhírű intézmény gondjaiba vette. A még élő rendezőnek nyilván lettek volna kérdései, netán fenntartásai, így célszerűnek látszott nem kommunikálni vele. Ahogy a szereplőktől értesültem, egy épp most frissen végző rendezőhallgatót bízott meg a jó gazda, hogy videofelvétel alapján, néhány nap alatt adaptálja, nevezzük nevén a dolgot, buherálja át a darabot a szigetre. Nem mondom, e gondos előkészítés igazán „méltó” a rangos fesztiváleseményhez. A szakmai vezetés aljas sunyiságáról már nem is beszélve. Mindenesetre passzol az „azt csinálunk, amit akarunk” országimázshoz. Szerző, darab, alkotó, jog, minőség – kit érdekel? Mindenki jól szórakozik, ez a lényeg!
Mindezek értelmében elhatárolódnom a Budapesti Nyári Fesztivál keretében, június 7-én és 9-én nevemmel kitűzött, Puccini Turandot című operájának szakmai és művészi színvonalától.
Kiemelt kép: Kollányi Péter / MTI
