Tavaly év végén nyitotta meg a kapuit a Société Budapest a belváros szívében, a Bazilika szomszédságában. Már a klasszicista műemlék épület is megér egy sétát, amit 1865-ben Gerster Károly tervezett a Sas utcában (több másik ház mellett a környéken), és sokéves kitérő után végre modern, de régi fényében ragyog. A tér óriási, szinte elveszünk benne, viszont otthonos sarkokra találunk az étteremben vagy a bárban. Egyszerre fine dining és bisztrós a hangulat, tökéletes egy ebédre vagy egy ráérős vacsorára az évente négyszer megújuló szezonális menü (van heti ajánlat is).
A Société közösségi tér, rendezvényház, sok a tematikus kerekasztal beszélgetés is, ugyanakkor egy híd az underground és az elit között. Több koncerttel erősít rá erre a kontrasztra, hogy lássuk, létezik összhang a kisebb alternatív klubokból érkező Dope Calypso és a Sas utca között. Az étterem Krasznai Norbert konyhájával ugyanerre emlékeztet: egyszerre laza és elegáns. A menü direkt állt meg a fine dining és a bisztró között félúton, hogy a fogások között mindenki megtalálja a helyét. Az is, aki most ismerkedik – vagy tart kellő távolságot – a fine dininggal, és az is, aki biztosan mozog a textúrák, illetve a látvány és ízek világában. Bőven elég annyi biztosíték, hogy a koncepciót Csapody Balázs tartotta egyben és mentorálta, hogy meglegyen az extra élmény a tányérokon, miközben beeshetünk csak úgy is az utcáról egy rendes vacsorára.
Éppen ez az egyik jellemző a sok közül, ami elválasztja a fine diningot a bisztrótól. Amíg egy degusztációs menühöz általában alkalom kell, addig a Société tökéletes egy olyan napra akár, amikor csak egy jó étterembe vágyunk. Nincs se szülinap, se házassági évforduló. Az árak se versenyeznek a Michelin-csillagos vagy ahhoz közelítő kínálattal, mégis kapunk egy szeletet a magaskonyha iskolájából.
A minőség zálogaként az étlap nem hosszú, de mindenki megtalálja a magáét, a vegák és nem vegák egyaránt. Az előételnél és a főfogásoknál is ott a pár izmos elemből álló zöldség, a hal és a keményebb vonalas hús. Van koncepció, és a legjobb, hogy rá lehet, sőt, rá kell csodálkozni a stílusos kerámia tányérok tartalmára. Az étlapon szereplő hívószavak mindig csak a fő irányt mutatják meg, de a komplett célt nem. Kedvünkre bonthatjuk elemeire a Répa, retek, mogyoró elnevezésű klasszikust, hogy összezavarjon bennünket egy pillanatra, mennyire képes átváltozni és kibújni a bőréből egy marinált cékla vagy egy kagyló formájú retek mogyoróhabbal. Hasonlóan viselkedik a tokhalas előételnél az édeskömény és a savanyított alma is, vagy a szalonnás borsóágy a tőkehal alatt, ami remekül kiegészíti a főelemet.
Egyben van minden részlet a látványkonyhával együtt, nem kell feszengeni, túlságosan rákészülni az estére, egyszerűen hátra kell dőlni, és élvezni a Sociétét a signature (kifejezetten a házra jellemző, újító) koktélokkal a kezünkben. Az pedig bármikor kapóra jöhet jó tanácsként, hogy ne menjünk a biztosra, hanem válasszunk bele az ismeretlenbe.
Amit ettünk, és ajánlunk:
Előétel:
Tokhal, medvehagyma író, zöld alma
Répa, marinált retek, mogyoróhab, gyömbér
Főétel:
Tőkehal, szalonna, borsó újhagyma
Báránygerinc, gersli, marokkói citrom, koriander
Koktél:
Jalisco County: Mezcal, habanero, mangó
Cilantro: Hendrick’s, ananász, koriander, szóda
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
