A Ludwig Múzeum falán váratlanul megjelent a fiatalkori Orbán Viktor portréja. Természetesen nem csodás jelenésről van szó, a miniszterelnök arcát maguk a látogatók rajzolták fel, tudtukon kívül. A sorvezetőt Brückner János Itt és Most című interaktív installációja adta, amely a Ludwig 30 születésnapi programsorozat zárókiállításán szerepelt. A hivatalos leírás mindössze ennyit árult el előzetesen:
Az installációban a Ludwig Múzeum terében elmúlt pillanatokat lehet jelölni egyszerű rovátkákkal a falon elhelyezett papíron. Pontosabban 1 millió 890 ezer 803 pillanatot. Ez megfelel három teljes emberéletnek, ha egy pillanatot egy órának tekintünk. De milyen hosszú egy pillanat? Ez legalább annyira szubjektív és előre meg nem határozható, mint azok a gondolatok, amelyeket a közös nyomhagyással létrehozott végső kép ébreszt majd a befogadókban. A majdnem kétmillió pillanat egyetlen képet rejt, amely csak egy közös alkotás és/vagy hibázás eredményeképpen válik láthatóvá. Egy biztos: az így létrejövő mű a látogatók aktivitásának direkt lenyomata lesz.
A monumentális színezőből aztán az utolsó napokra a harminc évvel ezelőtti Orbán arca rajzolódott ki, szemei helyén két óra ketyegett visszafelé. A számokat betűk helyettesítették, amikből a következő felirat volt kiolvasható: THIS TOO SHALL PASS. Azaz „ez is el fog múlni”.
A múzeum vezetése sem tudta előre, hogy mit ábrázol majd a négyzetrácsba rejtett kép. A miniszterelnöki portré megjelenése állítólag nemcsak meglepetést, de komoly feszültséget is okozott az igazgató és Brückner között. A tárlat ugyan hétvégén zárult, de Fabényi Julia igazgató – ahogy arról a 444 is írt – hétfőre berendelte Brückner Jánost és galériását, Bencze Pétert. A művész szerette volna dokumentálni az elkészült művet, de azt addigra már leszedték a falról, a kép összetekerve várta az igazgató asztalán. Brückner szerint egyértelműen nem hangzott el, hogy a mű politikai tartalmával lenne baj, de a beszélgetés rendkívül feszült volt.
Megkérdeztem, mi a probléma az installációval. Az volt a válasz, hogy ez nem a múzeumba való. Kérdeztük, hogy miért nem, de ez nem derült teljes mértékben kifejtésre. Arról esett szó, hogy elég belegondolni abba, hogy az emberekből milyen reakciót vált ki egy Orbán Viktor-portré, legyen az akár harminc évvel ezelőtti is.
– mondta Brückner hétfőn a 24.hu-nak. Beszéltünk Bencze Péterrel is, aki szerint Fabényi többek között azért tartotta a művet gyengének, mert Nagy Kriszta Tereskova már foglalkozott képein Orbán Viktorral, ráadásul izgalmasabban. Illetve az is felmerült a találkozón, hogy az Itt és Most még politikai műnek sem mondható, mert „nem hordoz konkrét üzenetet”. Brückner szerint természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy jónak tartja-e a művet, de az őszintén meglepte, hogy feszültség lett a dologból.
A magam részéről tényleg azt gondoltam, hogy oké, egy Orbán-portrét kirajzolnak az emberek, ez önmagában megjelenít egy olyan tudatállapotot, amiben Magyarországon benne vagyunk. Mégsem arról van szó, hogy forradalomba szólítanám az embereket, vagy olyasmit csinálnék, ami alapjaiban rengetné meg a társadalmat. Egyszerűen láthatóvá teszek valamit, ami ott van a hétköznapjainkban. A célom éppen az volt, hogy láthatóvá tegyem azt a láthatatlan folyamatot, ahogy az ilyen típusú hatalom vagy az ilyen típusú félelem generálódik az emberekben.
– mondta Brückner, aki szerint ennek a félelemnek a jelenlétét a múzeumvezetés reakciója is visszaigazolta. Ha nem így lenne, akkor inkább örültek volna neki, hogy a sajtót érdekli a dolog és az emberek beszélnek az alkotásról. Brückner ennek ellenére nem akar ítélkezni senki fölött, megérti az igazgató és a múzeum nézőpontját, csak nem hajlandó cenzúrázni magát:
„Ugyanúgy empatikus vagyok a közönségemmel, és látom, hogy ez a félelem létezik az emberekben. A közelmúltban is volt jó pár példa öncenzúrára. De én ebben nem akarok részt venni. Miért kéne részt vennem egy olyan játékban, hogy előre azon gondolkodok, hogy ebből vagy abból baj lehet. Mit jelent az, hogy baj lehet? Miféle negatív következménye lehet 2019-ben egy művészeti intézményben bemutatott színezőnek? Ha nekem művészként ilyeneken kell gondolkoznom, az már vállalhatatlan számomra. Ebben a félelemjátszmában nem akarok részt venni.”
Visszakaphatja az Orbán-portrét
A hétfői találkozón a múzeum alá akart íratni Brücknerrel egy szerződéskiegészítést, ami azt rögzítette volna, hogy az alkotó felelősséget vállal, ha bárki kártérítési igénnyel lépne fel adatvédelmi, illetve személyiségi jogok megsértése miatt. Az installációról kezdettől fogva tudható volt, hogy állóképek készülnek róla, a kiállítás zárása után épp az ezekből létrehozott time lapse videó adja a mű lényegét. Brücknerék a helyszínen nem írták alá a kiegészítést, az ügyvédeiknek is megmutatják az anyagot. A múzeum pedig azt kérte, hogy amíg nem írja alá, addig a mű maradjon a múzeumban. Az Index információi szerint ez az ügy azóta rendeződni látszik: kedd reggelre a kifogásolt pontot kivették a kiegészítésből, így Brückner hamarosan visszakaphatja az installációt.
A Ludwig Múzeumot is megkerestük azzal, hogy volt-e valóban problémájuk a művel, miután kiderült, hogy Orbánt ábrázolja, és ha igen, mi volt ennek az oka. Valamint, hogy elhangoztak-e a fenti mondatok a hétfői megbeszélésen, és miért akarták aláíratni a szerződéskiegészítést Brücknerrel.
A Ludwig Múzeum alapításának 30. évfordulójára szervezett Ludwig 30 kiállítás és programsorozat március 31-én, vasárnap este rendben bezárt. A látogatók este 8 óráig megtekinthették a kiállított műveket, köztük Brückner János: Itt és most című installációját. A zárást követő hétfői kiállításbontás a szokásos rend szerint zajlott, és megkezdődtek a Bauhaus 100. Program a mának – Kortárs nézőpontok című válogatás előkészületei. Nagyon köszönjük érdeklődésüket a Ludwig Múzeum kiállításai és kapcsolódó programjai iránt
– írták levelükben, gyakorlatilag összes kérdésünkre megkerülve a konkrét válaszadást. Telefonos megkeresésünkre megerősítették, hogy nincs további mondanivalójuk az üggyel kapcsolatban.
