Peer Krisztián tavaly hosszú hallgatást tört meg, most pedig egyszerre két verse is megjelent az Élet és Irodalomban. Érdemes elolvasni (nagyon) a Déry Tibor- és Füst Milán-díjas költő Évértékelőjét is, mi azért választottuk mégis a másikat, mert nem emlékszünk arra, hogy kortárs poéta költői képként villantotta fel Rogán Antalt, úgy bírálta volna a politikát. Peer Krisztián versének végén a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője.
Erre futotta?
Miből lesz a cserebogár?
Lepkegyújtó jó útra tért?
Senkinek sem volt veszélyérzete a honvédüdülőben,
pedig mindenki tudta,
hogy az úttörővezető
pap volt csak rokon.
Hogy lehet bírni,
hogy nem lehet lebírni?
Meghatároz egy vállsérülés.
Nyolc godzilla tartja a világot,
csalk nehogy rájöjjenek.
Tízórai-háború, köpőcsőcsata,
földrajzi atlasz a történelmi atlasz ellen.
Fehérlófia, fekete fólia,
nem avatkozhat közbe az állam.
A pillangós növények túlélik az avar kaganátust.
A gonosz magamutogató,
ez a természete,
csak a kicsinyességét rejtegeti.
A rajzolt róka iránt érzett
igaz szerelmet
ki adja vissza?
Ne szaporodjanak a szegények!
Amikor majd nem fog meghalni,
na, akkor lesz Rogán Antal nyertes.
Még egyszer, Peer Krisztián másik versét is nagyon ajánljuk az ÉS-ben.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
