Nagyon rég volt, hogy annyira izgultunk egy sorozatért, mint a Viasat3-as Ízig-vérigért. Nem mintha rászorulna, csak végre egy igazi, elejétől a végéig magyar fejlesztésű produkcióról van szó, és jó ideje várunk arra, hogy ne azt kelljen leírnunk, hogy „oké ez, de kár, hogy licenc”. Őszintén, minden fenntartás nélkül akartunk örülni egy magyar sorozatnak. Az Ízig-vérignek sikerülnie kellett, nem volt más választása, és kiderült, hogy fölöslegen aggódtunk, pontosan azt hozta, amit kértünk tőle: egy sokszor szellemes, könnyed nyári szerelmes vígjáték balatoni (etyeki) hangulattal és szuper kajákkal.
Az Ízig-vérig gyakorlatilag egy közönségfilm tíz részre elnyújtva, de azoknak sem kell húzniuk a szájukat, akik keresztet vetettek a Valami Amerikára, és minden magyar vígjáték előtt a Kölcsönlakás hangulatától félnek.
A két párhuzam azért sem idegen a Viasat3-tól, mert az Ízig-vérig forgatókönyvét olyan biztos kezű írókra bízták, mint Búss Gábor Olivér (Üvegtigris, Kölcsönlakás), Divinyi Réka (Valami Amerika 2-3, Csak szex és más semmi), Rudolf Péter (Üvegtigris 1-2) és Trunkó Bence (Argo 1-2). A sorozat első felét pedig Herendi Gábor a másodikat Szilágyi Fanni rendezte, akinek a Kamaszkor vége című kisfilmet is köszönhetjük. A főbb szerepekben Gryllus Dorkát, Simon Kornélt, Pokorny Liát, Száraz Dénest és Badár Sándort láthatjuk, és minden szál egy – illetve kettő – étterem körül forog.
A sorozat hétfőn kezdődik, de a sajtónak levetítettek egy részt, amiben a két központi alak, Éva (Gryllus Dorka) és András (Simon Kornél) közötti feszültséget kapjuk az arcunkba. András úgy tűnik, hogy nem akarja elengedni a feleségét, Éva meg egy kicsit nehezen nyeli le, hogy hónapokig csalták a konyhalánnyal. A válást rég eldöntötte, és azt is, hogy megtartja az ösztönös és zseniális séf férj nélkül családi étterem, a Balaton-felvidéki André pozícióját. A baj csak az, hogy András nem egy jöttment szakács: az ereiben is fűszerek folynak, a mindene a főzés, és ő volt a konyha lelke. Először mégis lemondott az otthonáról, de egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább felszívta magát, hogy megmutassa az exének, miről szól a főzés szenvedélye.
Nagyon 2019, nagyon Budapest
És akkor ott tartottunk, hogy izgultunk. Szerettük volna a félrement – de legalábbis az érdektelenségbe fulladt – Alvilág sebeit elfelejteni, ami nagyra vágyott, de a magyaroknak nem kellett a krimi. Persze Herendiék annyi előnnyel biztos, hogy indulnak, hogy a vígjátékot itthon könnyebb eladni, na meg enni is mindenki szeret. De ezer és egy módon lehetett volna az Ízig-vériget elszúrni, hogy egy sztárokkal teletűzdelt lufi legyen a vége.
Az első negyedórában izzadt rendesen a tenyerünk, hogy belejövünk-e a sztoriba a színészekkel együtt, majd a 16. percben ráébredtünk, hogy egy szórakoztató sorozattal van dolgunk, és úgy álltunk fel a székből, hogy vagy Balaton-felvidékre vagy fröccsözni vagy legalább ebédelni akarunk menni. Vagy mindhármat egyszerre, ennél többet pedig a kajákat megálmodó Konyhakör sem kívánhat. Simon Kornél és Gryllus Dorka között megvan a kémia (mondjuk az lenne az aggasztó, ha nem lenne, elvégre ők az életben is egy párt alkotnak), Száraz Dénesnek meglepően jól áll a ficsúr-szerep, Badár Sándornak a semmittevés, Pokorny Liának meg az ecetes hippi.
Még az is megbocsátható, hogy a történet egy olyan, Magyarországon elképzelhetetlen szerepet emel be, mint a véres tollú ételkritikus, aki egy leütéssel zúzza porrá a menő konyhákat. A forgatókönyv szinte kiröhögte a magát túl komolyan vevő bloggert, hogy aztán egy pillanat alatt varázsoljon belőle egy frappáns figurát. Ez az egyik legnagyobb erénye az Ízig-vérignek: kicsit röhög magán. Pontosan jól tudja, hogy azok, akik megtöltik az északi parton a helyeket Köveskáltól Vászolyon át a fövenyesi Kalóz bisztróig télen ugyanolyan könnyedén összefuthatnak a Dérynében vagy valamelyik budai pékségben. Ez egy budapesti történet a Balatonon, az utóbbi években különösen felfelé ívelő kellékekkel: gasztro, bor, Balaton. Ettől még nem rekeszti az Ízig-vérig a Budapest határán túl élő nézőket, csak bevallja, hogy, hogy milyen kör ihlette a keretet.
A szeletelésnél nincs szebb zene
Mondtuk már, de aggódtunk, annyira hangoztatta a Viasat3, hogy milyen fontos szerepet kap a gasztronómia. Sőt, egy gasztrosorozattal van dolgunk. Ha pedig ez a mérce, akkor tényleg legyen a harmadik főszereplő az étel Simon Kornélék mellett. A vegák inogjanak meg, a klasszikus húsevők kívánják meg a friss zöldségeket, és a rész befejezte után kerüljünk valamivel közelebb az ételművészethez legyen az fine dining vagy lazább bisztró. A marhaszegy szép kérget kapott, a füstülő füstölt, az olaj sercegett, a hagyma határozottan esett össze a kés alatt.
Itt kell kiemelnünk a Konyhakör munkáját, akiknek a kajás látványt köszönheti a stáb. Ők feleltek ugyanis, hogy mi kerül az asztalra, és az a valami hogy néz ki. Elhittük, hogy Simon Kornél karaktere, András isteni szakács, Éva pedig a tányérjain kissé karót nyelt.
A fölösleges meztelenkedés már az HBO-nál is unalmas
Nem egy tökéletes sorozat jött össze, de éppen azt hozza, amit a műfajától elvárnánk. Nem fogunk erre emlékezni 20 év múlva is, viszont jót tesz a saját fejlesztés példája a többi csatornának. Örülhetünk, hogy az Ízig-vérig próbál – és meg is teheti – Herendi Gábor nevével minél több nézőt behúzni. Örülhetünk, hogy az Ízig-vérig olyan rendezőknek ad lehetőséget, mint Szilágyi Fanni, és örülhetünk, hogy a stábban rengeteg a fiatal, és a filmes. Arra viszont semmi szükség, hogy 2019-ben indokolatlan fehérneműs jelenetekkel csábítsák az embereket a képernyő elé.
Sok évvel ezelőtt még érthető volt – illetve ritkább–, de manapság már annyira unalmas és átlátszó, hogy az első részben többször láthattuk Gryllus Dorkát melltartóban. Nem volt szexjelenet, csak egy átlagos reggel, és igenis kilógott a jelenet. Bízhatnánk annyira a magyar sorozatokban, hogy ne szoruljunk rá a kattintékony bugyikra. Az Ízig-vérig enélkül is egy szerethető sorozat.
Az Ízig-vérig március 25-től, hétfőnként megy majd a Viasat3-on este 9-től.
Kiemelt kép: Viasat3
