A 168 Órának Hegedűs D. Géza színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti egyetem rektorhelyettese elárulja, ő miként ünnepli március 15-ét, neki mit jelent a szabadság, miért gondolja azt, hogy a magyar történelemből Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József és Deák Ferenc emelkedik ki. Jónak tartaná, ha a jelenlegi parlamenti képviselőknek is az
ő emberi minőségűk, önzetlenségük és hazafias szenvedélyük
lenne a példa. Szerinte a magyar történelemben az a tragikus, hogy más nemzetekkel ellentétben, szakadékok tátonganak a korszakok között.
A mi kultúránk hiánykultúra.
Hosszan sorolja a példáit 1541-től 1989-ig, amikor sokakkal együtt ő is azt hitte, hogy
a társadalom érti Széchenyit, aki a köz erejét a tudós, kiművelt emberfők sokaságában látta.
Ehhez képest elolvasta az MNB növekedési programját, amiben egyetlen mondat sincs a kultúráról, úgy tekint az emberekre, mint hasznot hajtó lényekre.
A kultúra valami vakfolt azok szemében, akik pénzük, potenciális lehetőségük van az ország jövőjének formálására.
Ha olyan antihőst játszik, mint a Hamletben Claudius akkor arra gondol, hogy valaki, az anyja az ilyen negatív karaktert is szereti.
A hatalomvágy sokszor kisebbrendűségi érzésből fakadó, irgalmatlan erejű felszabadított belső energia, ami torzít, kompenzál, ezért képes arra, hogy megragadja, kiteljesítse és mindenáron megtartsa a hatalmat.
Többi szerepe kapcsán kerül elő, hogy mennyire fontosak a nők és a humor.
Jobb lenne a világ, ha a nők a férfiakkal egyenrangú irányítói lennének a társadalmi létünknek. (…) A humor a szellemi immunrendszerünk legfontosabb része, vitaminja.
Kiemelt kép: Czimbal Gyula / MTI
