Állítása szerint a hite mentette meg Eperjes Károlyt, hogy a művészi tökéletesség keresése ne váltson át önpusztításba, írja a Blikk. A Kossuth-díjas színművész az InfoRádió Aréna című műsorban mesélt az általa követett, teljes átlényegülésen alapuló módszerről.
„Azt is elhittem, hogy csak úgy lehet egy drogost eljátszani, ha az ember kipróbálja. Kétszer is ott voltam a pokol kapujában. Nem lehet leírni, de tudom, hogy ott voltam. Meg is szólított az úr, hogy ne lépjek tovább” – mondta.
Valakik nagyon jól imádkoztak értem. Ha akkor nem tartok mély bűnbánatot, és nem találom meg az igazi orvosát ennek a túlhajszolt életállapotnak… Terápiával ki lehet jönni minden szenvedélybetegségből, de az ember előbb-utóbb visszaesik. Ha a túlzott szenvedély helyére nem az egyetemes orvos kerül, akkor az ember nem tudja rendbe tenni magát. Bármilyen szenvedélyből igazából csak az isteni orvoson keresztül lehet kijönni, és én ezt katolikus hitemben megtaláltam, azóta napi szentmise és szent áldozás nélkül nem tudok és nem is szeretnék élni, mert akkor talán áldott állapotban vagyok a magam gyarlóságaival.
Eperjes korábban már beszélt a kísértésekről, amik például az 1988-as Eldorádó forgatása, valamint az 1994-es A nagybácsi álma című Dosztojevszkij-novella próbasorozatai közben érték
„Ital és drog, az elképzelhető legrosszabb dolgok férkőztek az életembe[…]Egyszer, az Eldorádó forgatása közben és később, a régi Művész, mai nevén Thália Színház színpadán Anatolij Vasziljevvel folytatott próbák alatt volt két olyan kegyelmi pillanat, amikor rájöttem, ez így nem mehet tovább. A siker nagyon nagy kísértés. Jól feldolgozni épp olyan nehéz, mint a bukást…”
Kiemelt kép: Mohai Balázs / MTI
