Kezdjünk onnan, hogy adsz egy verbális pofont Andy Vajnának?

Mi?

Az utóbbi időben szinte nincs olyan interjúd, ahol ne kerülne erre sor.

Most viccelsz? Dehogy akarom én bántani mindig. Szerencsére már rég máshol tartok. És azt hittem, hogy ez a dolog már nem is érdekes senkinek.

Mármint a konfliktusotok a Toldi-film kapcsán.

Igen, de az a helyzet, hogy az újságírók valahogy mindig erre kérdeznek rá. Mióta egy politikai celebritás fénykörébe tévedtem, azóta szinte csak ez érdekli a kollégáidat.

Mondjuk, elég biztonsággal hozod is a figurát.

Jó, hát következetes vagyok és ragaszkodom az elveimhez, és ezeket, vállalva a konfliktust, hajlandó is vagyok elmondani. Ilyen alkat vagyok.

Nem tudnék jól aludni, ha szó nélkül be kéne nyelnem mindent.

De én nagyon sajnálnám, ha az jönne le ebből, hogy én állandóan csak a Vajnával foglalkozom. Pláne, hogy én nem őt, hanem az általa felépített rendszert kritizálom.

De tudsz jót is mondani róla?

Én nagyon sok mindent elismerek, ami a Filmalapban jó. Szerintem pont annyit fordít filmek támogatására az alap, amennyit egy ekkora méretű európai országban kell. Nagyon jól van felépítve a struktúrája, és itt tegyük hozzá, hogy ez Andy érdeme, aki nagyon ért egy ilyen cég felépítéséhez. Ért a költségvetéshez és az excel táblázatokhoz is.

Na, megy ez!

Jó, persze más kérdés, hogy én mindig megkérdőjeleztem, hogy miért kellett a magyar filmes szakmát kiskorúsítani, vagy miért kellett a producerekből főgyártásvezetőket csinálni. Miközben az volt a cél az elején, hogy az amerikai szisztéma szerint, a producer a legfontosabb szereplő legyen a filmgyártásban.

Nem túlzás ez egy kicsit?

Nézd, most az van, hogy a legtöbb producer több filmtervvel pecázik, és amelyikre rábólint a Filmalap, azt megcsinálja, amelyikre nem, azt ejti. Innentől ez nem klasszikus produceri munka, hanem egy állami pénzosztó szerv támogatásának a megpályázása és lekönyvelése.

Ettől még nagyon úgy látszik kívülről, mondjuk a nézők felől, hogy ez a rendszer működik. Mitől lenne Pálfi György elégedett?

Változtatnék a döntési mechanizmuson. Évek óta ugyanaz a néhány ember dönt a beadott pályázatok sorsáról. Sőt azt is megjegyezném, hogy a szakma képviselőinek teljes kizárásával döntenek, hogy mi az, ami mehet és mi az, ami nem. Tulajdonképpen ennek az öt-hat embernek az ízlése határozza meg a teljes magyar filmgyártást.

Hol ebben a hiba?

Az a hiba, hogy ez az egy hely van, ahol pénzt osztanak filmre. Ha ennek a pár embernek nem tetszel, nem jutsz lehetőséghez, akármilyen jó is vagy. Magán stúdióként működik a filmalap, miközben egy közpénzből gazdálkodó intézmény.

Ettől még az a rendszer, amit kritizálsz, mondván, hogy ugyanazok az emberek döntenek, tulajdonképpen demokratikus. Nem mondhatod, hogy Andy Vajna egyedül határozza meg, merre megy a magyar film.

Én úgy tudom, hogy ő kormánybiztosi pozícióban, igaz egyforintos fizetésért, de irányítja a Magyar Nemzeti Filmalapot. Amiről Andy azt mondja, mehet, az mehet, amiről azt mondja, hogy nem, az pedig nem. Persze mondják, hogy kemény csatákban meggyőzhető, hogy bizonyos szerepeket mégis eljátszhatnak például olyan színészek, akiket Vajna nem kedvel, és hogy a szakmai vezetés tulajdonképpen Havas Ágnes kezében van – de amit Havas Ágnes akar az nem mindig lesz, amit a Vajna, az viszont több mint valószínű, hogy lesz.

Akkor Az Úr hangjára ki bólintott? Vagy ha erősebben fogalmazok, akkor most kaptál egy kalap pénzt a filmedre, aminek december 20-án lesz a bemutatója, és Tokióban már sikerrel debütált.

Hét év alatt ez az első film, amit megcsinálhattam.

Van, akinek ennyi sincs.

De én nem az utcáról estem be, hogy helló, szeretnék filmet csinálni. És mondd nyugodtan, hogy beképzelt vagyok, de én egy Hukkle, egy Taxidermia, egy Final Cut és egy Szabadesés után vagyok itt. Vagyis, mutatva az eddigi eredményeimet, szeretnék, igen, közpénzből, filmet csinálni. Az elmúlt hét évben hét filmtervet adtam be, és csak Az Úr Hangja kapott támogatást. De tudod mit?! Legyen ez egy beképzelt interjú!

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy igenis tisztában vagyok vele, hogy értéket képviselek, és érdemes lenne velem, ahogy a többi hozzám hasonló alkotó emberrel is – akár eddigi munkáink alapján, akár bizalomból – értékként bánni, mert úgy gondolom, hogy egy támogató közegben még ennél is sokkal többre lennénk képesek.

Azt gondolom, hogy személy szerint alkalmas vagyok arra, hogy jó magyar filmeket hozzak létre, amelyek megállják a helyüket a világban is. És ez a Filmalap érdeke is, sőt Magyarország érdeke is. Nem nagyon értem, hogy annak, hogy minden törekvésem ellenére, csak azért, mert egy nem szakmai szinten folyó vitában összevesztem Andy Vajnával, mi köze az én filmkészítési képességeimhez.

Mármint?

Azt, hogy aki kritikát fogalmaz meg, az nem kap pénzt. De ha finomabban akarok fogalmazni, akkor az a meggyőződésem, attól, hogy más a véleményem és ezt el is mondom, még tudok filmet csinálni.

Nem jutott eszedbe soha, hogy mondjuk, legalábbis stratégiát váltasz?

Nem tudok! Akkor tudnék, ha lenne párbeszéd. De ez valahogy nem tud létrejönni, vagyis marad az üzengetés. Szerinted én veled dumálnék erről, ha tudnék a filmalappal is? Ha nyitottak lennének a párbeszédre, azt mondanám neked is meg a kollégáidnak is, hogy ne is kérdezzetek, majd mi ezt felnőtt módjára elintézzük egymás között.

Hányszor próbálkoztál?

Sokszor. Nagyon sokszor. Amikor visszavonták a Toldit, például bementem a döntőbizottság ülésére, hogy egyeztessünk, de Andy Vajna kategorikusan elutasította a legkisebb lehetőséget is a párbeszédre. Sőt, kikérte magának, hogy hogy kerülök oda. Miközben én a legnagyobb nyitottsággal mentem oda ahelyett, hogy a sebeimet nyalogattam volna egy sötét, magányos sarokban. Mert fontos volt nekem a film.

Ez nem egy olyan út, amiről már nincs lejövetel?

Van. Szerintem úgy lehet lejönni, hogy a Filmalap, mint megkerülhetetlen intézmény, szóba áll azzal a kis léggyel, aki ott zümmög idegesítően előtte. Náluk van a pénz, a hatalom, a lehetőség. Én pedig semmi mást nem szeretnék, mint megőrizni az integritásomat és tisztességesen filmet csinálni. Mert még mindig hiszek abban, hogy lehetne.

Na, akkor most, hogy itt az Úr hangja, lehet, hogy ennek a sikere csak segít valamit. Már ha lesz. Mindenesetre én régen láttam olyan magyar filmet, aminek az effektjei ennyire amerikainak tűntek.

Ha az ember bevállal egy sci-fi-t, és bevállal egy űrhajót egy filmben, akkor az a minimum, hogy az legalább úgy néz ki, mint egy amerikai filmben. Persze az is igaz, hogy ez plusz egy év utómunkát jelentett.

Mi van, ha nem lesz sikeres?

Ez a film egy rétegfilm. Ezt akkor is lehetett tudni, amikor a Filmalap pénzt adott rá, mert már a forgatókönyvből egyértelmű volt.

Nem a Toldira vagy a Rejtő Szőke ciklonjából adaptált filmtervemre adott pénzt, ahol kutya kötelességem lett volna minimum 300 ezer nézőt behozni, hanem egy lengyel sci-fi író köztudottan filozofikus természetű könyvéből készült mozira.

Ennek a filmnek, szerintem, inkább a fesztiválszerepléseit lehet számon kérni, és azt hiszem, hogy ezt a dealt teljesítettük is azzal, hogy Tokióban egy A-kategóriás fesztiválon remekül megállta a helyét a film.

Közben meg úgy tűnik, azért növesztettél egy másik lábat is a film mellett. Szombathelyen most mutatták be Shakespeare Titus Andronicus című tragédiáját, amit te rendeztél.

Én a film nyelvét jobban ismerem, de nagyon érdekes volt úgy színházat csinálni, hogy közben folyamatosan tanultam belőle. Csodálatos munka volt egy nagyszerű társulattal.

Te hívtad Jordán Tamást, a színház igazgatóját, vagy ő szólt, hogy volna itt egy lehetőség?

Soha nem hívok fel senkit. Sajnos. Mi, ugye, a Tamással a Szabadesés című filmben dolgoztunk együtt, a színház művészeti vezetője Réthly Attila pedig szintén volt már munkatársam. Lett egy üresedés, és megkerestek. Ez persze azért is volt megtisztelő, mert Szombathelyen olyan emberek rendeznek, mint a Zsótér, a Lukács Andor, az Alföldi, a Mohácsi..

Majdnem kezdőként elég erős névsor.

Hát remegett is a lábam, de Szombathelyen elképesztően jó társulat van. Fantasztikus íve volt az egész munkának. Azt persze nem tudom, hogy ez a karrier hogyan megy majd tovább. Egyáltalán lesz-e még folytatása. Egy normális világban biztos úgy menne, hogy megnéznék sokan, és egyszer csak valaki felhívna egy másik színházból, hogy gyere.

És akkor film már nem is lesz?

Dehogynem! Remélhetőleg januárban dönt a Filmalap arról, hogy lehet-e egyszerre kritikát megfogalmazni és pénzt is kapni. Cserna-Szabó András Sömmi című regényéből írtunk filmet. A forgatókönyvet már elfogadták, úgyhogy most megpróbálkozunk a gyártási pályázattal.

Rózsa Sándor? Most, amikor mindenki azt akarja a kormányban, hogy nemzeti filmek készüljenek?

Látod? És még én vagyok az összeférhetetlen. Ráadásul sikerült megint egy Toldi-szintű koncepciót letennünk, úgyhogy ha ezt miattam el akarja kaszálni a Filmalap, akkor azt remélem, nehéz szívvel teszi majd… Ja, és még csak nem is lenne olyan drága. Mármint a gyártása.