Élete során számos ember megküzd a cérnagilisztával, de a főleg óvodásokat és kisiskolásokat érintő élősködő ma már könnyedén, egy egyszerű tablettával, valamint egy nagytakarítással legyűrhető. Hasonló a helyzet a legegyszerűbben a nyers zöldségekről és gyömölcsökről beszerezhető orsóféreggel, illetve a szennyezett homok és föld lenyelésével megjelenő toxokariázissal is. A megfelelő higiénia biztosításával ezek a fejlett világban ma már egyre ritkábban fordulnak elő, de megjelenésük esetén is csak ritkán okoznak súlyosabb tüneteket.
Nem így volt ez a XIX. század második felében, illetve a XX. század hajnalán: a legnagyobb lapokban sorra jelentek meg a gyógyszerektől viszolygó lurkók számára készített, úgynevezett giliszta-csokoládék hirdetései, olyan körítéssel, hogy a teljesen egészséges gyerekek szülei is jó eséllyel raklapszámra vásároltak belőle.
A tokaji Krőczer (Krötzer) Ágoston (1814-1870) 1848-ban alkotta meg az első hasonló szert, melyet néhány éven át csak az apró patikájában árusított. 1860-ban azonban úgy döntött, ideje az üzletet nagyobbá tenni: hirdetési helyeket vásárolt tehát a kor legnagyobb lapjaiban, hogy egy egész sornyi, sokszor hálás szülők véleményét is közlő szöveggel hívja fel a szülők figyelmét.
A szer hatásáról beszámoló leveleket a következő években pénzt nem sajnálva közölte, felvezetőjében eleinte olyan, egyértelműen hamis állításokat téve, mint hogy tíz év alatt minden gyerek
“többé vagy kevésbé gilisztával van tele”,
valamint hogy az egészségesnek látszó gyermek hirtelen megbetegedése után
“a giliszták sokaságának e szelet nélkül áldozatává esik”,
hozzátéve persze, hogy az ő csokoládéját a gyerek tíz éves kor alatt akkor is érdemes adagolni, ha az élősködőnek semmiféle nyoma nem látszik, hiszen a kicsik így
“legjobb egészségben szépen fejlenek”.
Ezt persze az orvosok sem hagyták szó nélkül, sőt, egyikük, Dr. Barbás pesti gyermekkórházi segédorvos az Orvosi Hetilapnak 1860. májusában küldött olvasói levelében kijelentette:
Mondatai sajnos elvesztek a számos hirdetés között, sőt, véleményét értelemszerűen más lapok sem vették át.
A gyógyszer hasznáról tanúságot tevő, sokszor túlzó írások egyikét-másikát (vagy talán mindet?) jó eséllyel Krötzer írta – íme a legerősebbek:
A csodaszerként beharangozott csokoládé óriási sikerét, illetve a túlzottan féltő anyákkal teli, gyógyszertárak előtt kígyózó sorokat látva más patikusok, sőt, az első hazai gyógyszergyárak is ugyanilyen csokoládékkal álltak elő.
A túlzott reklámhadjárat nyomait látva talán azt hihetjük ezekről az édességekről, hogy hatástalanok voltak, pedig korántsem:
A hatóanyag túlzott fogyasztása ugyan súlyos mellékhatásokkal – végső esetben pedig akár halállal is – járhat, de a Krötzer és követői által ajánlott dózis nem okozott gondokat, sőt, a rendszeres szedéssel teljesen feleslegesen biztosította túl a gyerekeket.
A szert még közel száz évvel megjelenése után, a harmincas évek derekán is árulták az ország gyógyszertárai és drogériái, szárnyalása azonban a második világháború kitörésével hirtelen megszűnt.
