Volt katasztrófaturizmus a Billy Elliot című előadáson? Nekem legalább hat ismerősöm demonstratív okokból vett rá jegyet.

A legtöbb ember elmenekül a katasztrófák elől, és csak kis hányaduk fut oda csodálkozni. Kénytelenek voltunk abban a helyzetben a 100 jegynél is kevésbé eladott 15 előadást prolongálni, minden igazgatókollégám ezt tette volna. Ezt mindenki kénye-kedve szerint kezdte értelmezni, miközben világosan elmondtam, mit miért teszünk, s hogy a halasztás nem azt jelenti, hogy végleg töröltük volna. Szóval sokan távol maradtak, és persze páran úgy döntöttek, hogy akkor már csak megnézik, miről van szó. Elgondolkodtató, hogy jóval több mint 100 premiert vittünk sikerre az elmúlt hét évet tekintve az Operában, de a CNN, a Telegraph, a Figaro, az ABC, a Skynews és az egész világsajtó mégsem volt itt korábban, csak ekkor…

Nem egy szokványos dolog, hogy a kormány lapjában ér jelentős támadás egy intézményt, amelynek a vezetője a hírek szerint nem ápol rossz viszonyt a miniszterelnökkel. Ez okoz némi disszonanciát, amire nyilván mindenki kíváncsi.

De miért csak botrányban érdekelt a sajtó? Egy őrkutyának nem lehet finom lelke is? Miért nem mondták azt például a lengyel művész által rendezett Székely fonóra, hogy na, az valami? Vagy bármelyikre a többi százból? Az ember érez ebben valamiféle tudatos riadóláncot: hát nem volt arra példa korábban, hogy a New York Times bejelentkezzen! Illetve csak egyszer, a „fehér” Porgy és Bess-produkciónk kapcsán, miután az egyik balos portál arról értekezett: mekkora pofátlanság már, hogy az Opera figyelmen kívül hagyja az alkotói bőrszínvégakaratot – magyarán a rasszizmust! Akkor azt hittem, álmodok: az örök jogvédők védték a jogsértést, együtt az úgynevezett nemzetközi sajtóval. Ez is példa nélküli a mi operai praxisunkban.

Arra sem volt példa, hogy ilyen nyílt támadást kapjon az ön által vezetett kulturális intézmény. Mint volt műsorvezetőt, főigazgatót is kérdezem, érthető, hogy ennek hírértéke van, nem?

Ami a nyílt támadásokat illeti: a tavaly őszi teljesen értelmetlen és végül eredménytelen sztrájkfenyegetést sokkal rosszabbul éltem meg, nyílt támadásként az Opera ellen – és milyen érdekes, a teljes balsajtó lelkesen fújta a kalózok vitorláit. Amikor pedig a kollégák simán felvették a munkát a Hugenották-premieren, hirtelen minden kamera eltűnt, és a puccs fuccsáról már elfelejtettek beszámolni. Amúgy pedig hadd kérdezzek vissza: miért, ön szerint más országokban nem írnak véleménycikkeket színdarabok ellen? Nekem a korrekt tájékoztatás hiányával van bajom, nem a világosan jelzett véleménycikkekkel, netán recenziókkal. Sajtószabadság-párti vagyok.

A balsajtó-jobbsajtót kicsit azért árnyalnám. De ön szerint azokban az országokban is úgy működik a média, mint nálunk, hogy a kijelölt ellenséget szisztematikusan kezdi támadni az összes kormánylap?

Ilyet nem tapasztaltam. Van uborkaszezon, vannak témák, amelyek mellett senki nem megy el akkor, és vannak fontos hangsúlykülönbségek. A sajtó ma hálózatos, hivatkozik kölcsönösen, ezzel önmagában nincs baj, nincs is mit tenni. Én inkább a „kopipészt” újságírást kárhoztatom, ahol már nemhogy megnézni nem kell a cikk tárgyául szolgáló produkciót, de az egy az egyben átvett, sokszor hírnek álcázott véleményt árnyalni sincs igény, például megkérdezve a másik felet. Ahhoz szokva vagyok, hogy az ellenzéki sajtó lesajnálja az előadásainkat pusztán azért, mert én vagyok a főigazgató, pedig a művészkollégáim nem változtak. Ez leginkább velük szemben igazságtalan. Nálunk egy művészeti elit van, énekesek, balett-táncosok, zenekari művészek, nincs másik garnitúra. Pusztán azért, mert már nem Kovalik Balázs határoz a műsorról – habár több darabját is játsszuk –, már minden rossz volna? Nekem ezzel van inkább bajom. Méltánytalannak éreztem azt az olvasói levelet a Magyar Időknél is, de válaszolhattam rá, és idővel mindenki megnyugodott. Muszáj is kialudni magunkból a legtöbb bántást, mert nagy és aktív intézmény vagyunk, 2016-ban és ’17-ben is mi játszottuk a legtöbb operaelőadást a világon, 600 ezer fizető nézőnk van egy normál szezon alatt. A napi médiaszemlénkben minimum 20, néha 60 megjelenést is találok. Már nem élnék, ha mindenen hónapokig túráztatnám magam.

De azért csak megtelt a Billy Elliot nézőtere végül?

Igen, igen. Nyilván ehhez az is kellett, hogy a sorozat végén járjunk már, de aztán a szeptemberi széria sem ment rosszul. És csak csendben kérdezném, hogy akik azt írták, hogy a Billy Elliotot a „kormány letiltotta, Ókovács levette”, azok észrevették-e, hogy szeptemberben is ment 13 előadás? Nekem ez az egész egy nagy irreality show volt. Ment naponta kétszer az előadás, és közben leírták, hogy nem megy. Még véletlenül se az Opera hivatalos oldalán nézik a tök üres jegytérképet, hanem egy bizományosnál, ahol a szokásos 30 darab éppen elfogyott, és akkor máris ki lehet fordítani az intézmény döntését, lám, törölnek több telt házas előadást. És soha, sehol, senki sem revideálja a tendenciózus marhaságait, még akkor se, ha megkérjük rá. Mondjuk úgy, hogy aki támadni akart, nem vette a fáradságot a valóság észrevételezésére, és még utólag sem tiszteli meg az olvasóit az igazsággal.

Azt nem tudom, hogy ki mit vett észre, de egyrészt nyilvánvalóan értelmezhető úgy is a Billy Elliot megmaradása, hogy a sajtóvisszhangtól megijedve tartotta műsoron. Másfelől amiről beszél, az az, hogy van egy kontextusa a döntéseknek. Ha jól érzem, önt zavarja, hogy a rendszer kritikája eléri az Operát is.

Persze, hogy zavar, mint minden méltánytalanság. Mindig úgy gondoltam, hogy méltányosan kell működnöm, ha itt vagyok, ha máshol, mondjuk tévében, rádióban, vagy még korábban ugyanitt, az Opera kommunikációs igazgatójaként, vagy kritikusként a Nemzetnél, Heti Válasznál, zenei lapoknál.

Természetesen van világnézetem, furcsállom is, ha valaki deklarált értéksemlegességgel éli az életét, hisz az egy határozatlan ember kiszámíthatatlanságát jelenti. De azt is kifejezetten károsnak tartom, ha valaki hegemóniára törekszik a rá bízott intézményben, amikor a dominancia elég, hisz már az is arról szól, hogy megvalósítja a saját értékrendje szerint megírt és a felettesei által elfogadott programját. Színház van sok, de Opera csak egy, úgyhogy mi sosem lehetünk irányszínház. Épp ezért sem kellene minket egy teljesen átpolitizált térbe taszítani.

Szakács Árpád Magyar Idők-beli sorozata éppen arról szó, hogy az egész kultúra politikai terep.

A kultúrpolitikáé létező szféra, a kormányzati szereposztásból is következik, meg a választási eredményből. Értékrendről, hangsúlyokról kell szólnia. De a pártpolitika más. Én az Operáért felelek, nem mások cikkeiért vagy ellencikkeiért, és garantálom, hogy fogalmam sincs a nálunk dolgozók pártállásáról. Aki jó magasra ugrik és jó magasságot énekel, az fog itt fellépni, nem pedig az, aki jó magas pozícióban ülő politikushoz húz. Van a házban, aki egykor a MIÉP listáján foglalt helyet, de olyan is, aki az LMP-én, a Fideszén, vagy MSZP-s rendezvények állandó vendége volt. Ezek nyilvános dolgok, azért tudok róluk, de nincs is velük semmi baj, mert minden művészünk és munkatársunk tudja, hogy a kiélezett színpadi pillanatban, ahogy díjak, úgy tagkönyvek sem felmutathatók, csak a művészi teljesítmény. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de az Operában nem divat a pártoskodás vagy a bármilyen intolerancia, hagyományosan intelligens módon kezeli mindenki a helyzeteket.

Közben a kultúrkampf arról szól, hogy ön hiába mondja, hogy a teljesítmény számít, mert a kultúrharc lényege, hogy az ideológia, a holdudvarba tartozás ennél sokkal fontosabb. A kultúrkampf olyan kompromisszumokat követel, amelyeket nem a minőség határoz meg.

Ezt senki nem írta így le.

Valóban. Nem kell leírni.

Ép elméjű ember ilyet nem gondol. Szerb Antal ugyanaz maradt. Bayer Zsolt barátomnak is kedvenc könyve az Utas és holdvilág, nekem is, Szabó István filmet akart forgatni belőle, minden Pozsonyi úti könyvesboltban látom, eközben rovásírással is kiadták. Múltkor Horn Gábor azt mondta egy nyilvános vitában, hogy Munkácsyt közepes festőnek tartja. Szerintem ez is meredek, de persze tarthatja annak, joga van rá. Békés Márton szerint pedig nem csak Esterházy a jó író – mert a mondat magyar nyelven ezt jelentette.

De a kultúrkampf nem ez, hanem mondjuk az, hogy Závada Pál nem léphet fel nemcsak a közmédiában, de vidéki művházakban sem, és lehetőleg a Petőfi Irodalmi Múzeumba se menjen. Vagy Alföldi Róbert, vagy sorolhatnám. A kultúrkampf az, hogy kormányzati segédlettel beemeljük a kánonba Wass Albertet, és megüzenjük az Operának, hogy buzis darabokat ne játsszon, mert nem fér össze az ideológiánkkal. A Népszava azt írja, hogy ennek a kultúrkampfnak az az oka, hogy vezetőváltások lesznek intézményekben. Például a PIM-ben hangos pletyka, hogy Takaró Mihály nyíltan antiszemita irodalomtörténész aspirál, Prőhle Gergelyt pedig már menesztették is. Az Operában megválasztották önt újabb öt évre, de azért jött egy számvevőszéki jelentés, amelyben súlyos állítások vannak megfogalmazva.

Itt aztán volt minden! Nem vagyok irodalomtudós, én aztán nem írok kánont, de Wass Alberttől a Funtineli boszorkány jó könyv, a Jönnek! indító képe pedig mindig megindít. Alföldi Róbertet nehéz elnyomott művésznek látni, nálunk is rendezett, elég sok helyen dolgozik. Lehet, hogy pár helyre nem hívják, de Vidnyánszky Attila nevére se emlékszem valahogy a kétezres évek pesti művészszínházainak plakátjairól… És nem tudom, hogy Takaró Mihály leantiszemitázása vajon párbajképes-e?

Hogy például Kertész Imre nem magyar, ahogy azt Takaró mondta, azt hadd értsem már párbajképesen antiszemitának.

Az Operának pedig nem üzent a kormány a Billy kapcsán. Az ÁSZ vizsgálata tavaly nyáron indult, előtte három évvel már lefolytattak egyet, közben volt KEHI-ellenőrzés is, a NAV gyakori vendég, a minisztériumi belső ellenőrzés is jár nálunk. Agyon vagyunk vizsgálva, de állampolgárként mondom, ez jó így. A most megfogalmazott állítások többsége formula, két további vizsgálatuk jött ki a következő héten másokról, betűre ilyen megállapításokkal. Természetesen nem öröm, ha elfelejtettünk frissíteni egy szabályzatot a törvény változásával szinkronban hat évvel ezelőtt, mindent javítunk is, de nekem az a legfontosabb, hogy korrupció nem történik, s hogy az Opera vagyona növekszik.

Naiv külső szemlélőként ez az egész így néz ki: az Operát megtámadják egy kormánylapban, Ókovács Szilveszter kétszer is reagál, némileg eltérő hangnemben, két kormányközeli portálon, aztán jön egy ÁSZ-jelentés.

De mondom, hogy ez nincs így, más a kronológiája. És még azt sem írom alá, hogy az egyik levélben meghunyászkodtam volna, csak egyvalaki így minősítette a balsajtóban. Aztán mindenki átmásolta anélkül, hogy elolvasták volna a szöveget, megírják, hogy gáz.

Minek reagál az Operaház főigazgatója egy szinte névtelen nézői levélre?

Mindig szoktam, szoktunk válaszolni. Az intézmény érdekében vissza kell utasítani a megalapozatlan vádakat. Két hete is írtunk egy helyreigazító cikket, amikor az egyik portál fittyet hányt a beruházásaink kapcsán küldött adatokra, és összekevert bruttót nettóval, résztendert egésszel. Nem is reagáltak a kérésre, azok se, akik átvették és ugyanúgy megkapták a kiigazító levelet. Ezért is mondom, tendenciózus, amit velünk művelnek a baloldali sajtóban, ezt nem érdemeljük meg. De az is lényeges, hogy a saját politikai közösségem mit gondol rólunk.

A saját politikai közösségéről beszél, ahonnan egyébként az önt érő támadások jönnek. Így jobban fáj?

Mondom újra: egy olvasói levél és egy véleménycikk kivételével engem, minket nem jobbról támadnak. De már megint nem a lényegről beszélünk: nem arról, amit a magyar kultúra legnagyobb és egyik legrégebbi intézménye ma is sikeresen visz. Normál esetben két házzal működünk, ehhez jön hozzá majd az Eiffel, és már most is a világ negyedik legnagyobb operaintézménye vagyunk. Az egyik nagy erősségünk, hogy hatalmas a repertoár. A feleségem sem rajong a Billy Elliotért, én meg úgy gondolom, hogy véleményes, de helye van az Erkel színpadán, ennek köszönhetjük, hogy a balettiskolánk létrejött és megerősödött, ez az, amiért a Billybe belefogtunk. Egy produkciónkra sem mondanám, hogy 100 százalékig rendben van az én ízlésem szerint, de bennem kötelességből hibakereső program fut, miközben az évi sok száz előadásunk, ezres nagyságrendű programunk, műsorunk mind személyes felelősségem is, tehát rendben van, ha tartom a hátam.

Most látom, hogy Korda György is fellép az Operában, ő is átment ezen a minőségi szűrőn?

Kivették a házat.

Kisgrofó is kiveheti holnap?

Hát bárkinek azért nem adjuk ki. Az Erkel Színházban rendezték ötven éve a Táncdalfesztiválokat, Korda is itt tűnt fel, hazajön ide.

Belefér?

Bele.

Pénzért?

Pénzért. De mit akar? Mondjak valami rosszat rá? Speciel a fiatal Korda tenorja amolyan Gianni Morandi-iskola, behízelgő, olaszos hangú énekes volt.

A Billy Elliot-botrány után viszonylag gyorsan bejelentette, hogy a következő évad egy keresztény évad lesz.

Sőt, keresztény „dúvad”… De tényleg, miért kell ettől így megijedni?

Megijedni? Ez arról szólt, hogy megnyugodjon a jobbos sajtó?

Soha nem hirdetnék évadot azért, hogy a bármiféle sajtót „megnyugtassak”. Régóta készülünk a 2020-as Eucharisztikus Kongresszusra, ami világesemény lesz Budapesten, ennek kapcsán vannak feladataim, így meséltem róla. Még 2016-ban írtam a Magyar Krónikába cikket egy jövendő Keresztény Évadról. Ezt nem túl nehéz összeállítani egyébként, sok opera alkalmas rá, bőségzavar áll fenn. Egyébként a 2017 őszén született főigazgatói pályázatomban is szerepel a 2019/20-as Keresztény Évad, tehát nem kompenzálok, miért is tenném? Egész magyar és európai kultúránk bázisa a nyelvünk és a Bibliára épülő kereszténység, márpedig az opera és a klasszikus balett is európai, ennélfogva keresztény találmány. Hat éve tematikus évadokat szervezünk, szerző-, mű-, korszak- vagy nemzet-alapú megközelítés már volt, vallás- és eszmerendszer típusú nem. És változatos lesz, nem egyszínű vagy ájtatos. Aztán francia évad követi majd a pályázatom szerint.

Most, hogy ilyen jóban van a francia elnök és a magyar miniszterelnök?

Ez egy kultúrintézmény.

Mielőtt bejöttem, körbejártam háromszor a házat, azt találtam, hogy 2019-ben újra nyit az Opera. De pontos dátum sehol nem volt.

Minden dátum rossz nekünk, ami gátolja a játékot. Létfontosságú, hogy minél hamarabb játsszunk. Az Opera költségvetése egyharmad részben az operaházi előadások saját bevételeire épít. Ez nem nagyon szokványos a magyar kultúrafinanszírozásban, általában ennél jóval kisebb a bevételi hányad. Ha ez nincs, akkor bajban vagyunk, pedig az Erkel Színházat is az Operaház bevételeiből finanszíroztuk a tavalyi zárásig. Most várunk egy kormánydöntésre, amely a működést is kisegíti, és az Ybl-palota történeti helyreállításának kérdését is nyugvópontra teheti.

Mennyi?

Az operaházi rekonstrukció még 15 milliárdos nagyságrendű forrást igényel, ha a közben felderített örökséget teljeskörűen akarjuk őrizni. Ötszáz helyen kutattuk meg a falat, ez nyitott kapuk mellett nem volt lehetséges.

Akkor a büdzsé vége mennyi lesz?

Szűk bruttó 50 is lehet. De írjuk rögtön hozzá, hogy az ennél kisebb berlini Staatsopert 122 milliárdból újították fel, ez egy kiemelt műemlék felújításának ára. Meg annak is, hogy 34 éven át nem hagytak az Operánál annyi pénzt, hogy érdemben gondozhatta volna a saját épületét. A nyitás most képlékeny állapotú, 2020 tavasza-ősze is szóba jött már, nyilván függ a további munkálatok mértékétől.

De az Eiffel azért biztosan megnyílik, csak kérdés, hogy az elég lesz-e, hogy kitermelje a büdzsét?

Valami, amit több hét felkészülés után 250-en előadnak 400-nak, sosem termelheti ki az árát. Akár a bő ezres Operaházban, akár a bő 1500-as Erkelben játszunk, a magas kultúrát támogatni kell, különben bedől, akármennyire is fontos és revelatív. Az Ybl-palota zárásának éveiben plusz kormányzati támogatás szükséges, hiszen sok missziós munkát végzünk addig belföldön, határon túl és külföldön is, az előadásszám nem csökkent. Az elmúlt két évben ez összejött, bízom a folytatásban is. Egyébként pedig külön fájdalmam, hogy önök, újságírók nem kíváncsiak az Eiffelre! Jöjjön ki a 24.hu, nézze meg. Én feltöltődni járok oda, akkora a projekt, és olyan látványosan alakul.

23 focipályányi terület?

Ha egy hektár 5/4-ed focipálya, akkor csak 8.

Na, ezzel lehet érvelni a miniszterelnöknek.

A csarnok végében lesz egy kis sportpálya, itt vagyunk 1200-an, villámhárítónak, rekreációs területnek készül, a feszültségek levezetésére.

Viccel, hogy az Operában is focipálya lesz?

Az Eiffel Műhelyházban lesz, a Kőbányai úton. Inkább hívnám tornateremnek, ahol kosarazni, kézizni is lehet, esetleg a szívemnek kedves tollast ütni.

Vagy futsallozni. Az meg Szijjártó kedvence.

Itt valami becsípődhetett… Miért, mások nem sportolnak, csak a kormány?

Azt nem tudom, de innen úgy tűnik, a kormány többet költ rá, mint másra.

Mi mindenesetre nagyon nehezen szedjük össze az Eiffel-beruházás fedezetét is, hiába van sportterme. Évek óta több körben kell bizonyítani és újraszámolni mindent, és még itt sem vagyunk a végén. A terv ugyanakkor világraszóló létesítményt mutat, amely mégiscsak az összedőlni készült, legnagyobb magyar ipari műemlékcsarnokot is megmenti, újrafogalmaz egy rozsdaövezetet, és nézőket nevelhet az Opera nagyszínházainak. 12 funkciója van, még nézni is „tereh”… Van benne színházterem. Itt egy nagyon nagy zenekari árok és színpad, ezek akkorák, mint az Operában. A nézőtér kamarajellegű, ilyen termünk sose volt, amióta a Várszínház nem az Operáé. Van két nagy próbaterem, amiből az egyik zenekari hangstúdió is, a másikban pedig teljes léptékű díszjelzésben lehet próbálni, akkora. 11 gyártóműhelyünk települ ide, remélem, szakiskolai gyakorlati oktatási pont is lehetünk.

Akkor a Hajós utcából ide költöznek a hegesztők.

Ide bizony.

Kiürül az az üzlethelység… Hú, az mekkora érték.

Igen, komoly. De a miénk marad az is, oda visszük a jegyértékesítést. Végre az utcán lesz, nem egy bérház belső udvarán. Lesz még jelmezkölcsönzőnk, lesz Opera Stúdiónk, ahol posztgraduális képzést szervezünk a friss diplomás zeneakadémistáknak, látogatóközpont, játszótér a parkban, és itt áll a mozdonycsarnokban egy étkezőkocsi, amely valaha az Orient expresszen szolgált. Az lesz az étterem.

Akkor a harmadik igazgatói ciklusa végére beteljesítheti a programját, amit az elején hirdetett?

Úgy lenne teljes, ha az Erkel Színház felújítása is beleférne. Nem lehetetlen, de meglátjuk.

Elégedett lehet, valóra válnak az álmai.

Hát legalábbis a terepasztal már megvan, de érthető módon az Opera ügyei iránt senki sem annyira elkötelezett, mint én, ezért akármit csinálunk, hihetetlen erős indoklás kell. Nem megy az olyan könnyen.

De hát sok pénzről is van szó. Meg egy csomó műemlék, vagyis sok különleges engedély. Ezt úgy lehetne kikerülni, ha nemzetgazdasági, nemzetbiztonsági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak lehetne minősíteni. Próbálta?

Körberöhögtek. Mondjuk, az Operának tényleg nincs köze a nemzetbiztonsághoz, de legalább kiemelt beruházás lett, hazánk egyik nagy turisztikai célpontja is. Pedig anno az Erkel átépítésének gyorsítása érdekében próbálkoztam olyan indoklással, hogy lehetne egy NATO-konferencia helyszíne is, ebben az esetben pedig fontos a világ vezetőinek biztonsága…

És?

Nem kapták be a horgot.

Nem segít önnek, hogy az a híre, hogy jóban van a miniszterelnökkel?

Valamit biztos segít, de általában olyanokkal hadakozom, akikről meg én tudom úgy, hogy jóban vannak vele. Nem így működnek a dolgok.

Felhívhatja, ha elakad?

Á, nem. 2011-ben felelősséget adott, nem telefonszámot.