A Spitzer Rudolfként született, egész életében füstös pesti kiskocsmákban zongorázó és éneklő Seress Rezső neve ma talán teljesen ismeretlenül csengene, ha egy bűnügyi újságíró barátja, Jávor László 1935-ben meg nem keresi, hogy komponáljon dalt az egyik verséhez, a Szomorú vasárnaphoz.
Lassan készült a zene, ám egy napon:
Seress már háromszor keresett. Rohantam a kocsmába. Rezső előadta a Szomorú vasárnapot. A dalnak vége volt, de a szép muzsika tovább zengett bennem … Szeretettel gondoltam Seressre, erre a zenei gyógykovácsra, aki a maga művészetének területén ösztönös tehetségével, bugylibicskával hályogot operál.
– emlékezett vissza Jávor László.
Seress nem tudott kottát olvasni, (élete végéig sem tanult meg), így egy Zeneakadémiát végzett férfi kottázta azt le, majd a szerzemény hosszú időre egy kiadó poros fiókjába került.
Rövidesen aztán beütött az első hír: egy kiscseléd öngyilkosságot követett el, lúgkövet ivott, holtteste mellett a Szomorú vasárnap kottája feküdt. Egy héttel később újabb, akkor egy pénzügyminiszteri tanácsos lőtte szíven magát, kezében a dal véráztatta kottáját tartotta. Seress hallotta a híreket, de semmit nem értett, hiszen tudomása szerint a dalt sehol nem játszották.
De hogy került a kotta a cseléd mellé? A városi legendákat felderítő Urbanlegends 2004-es írása szerint a tizenhét öngyilkossággal is kapcsolatba hozható dal szövege jó eséllyel a megrendelője, a bűnügyek színhelyére mindenki előtt odaérő Jávornak köszönhetően került a testek mellé. Ez azonban nem változtatott a lényegen:
a Szomorú vasárnap alig néhány hét alatt világhírűvé vált: 28 nyelvre fordították le.
Az Egyesült Államokban Billie Holiday feldolgozása nyomán vált ismertté, a következő évtizedekben pedig olyan csillagok játszották, mint Frank Sinatra, Louis Armstrong, Ray Charles, Serge Gainsbourg, vagy épp Björk, de számos filmben, így Steven Spielberg Schindler listája című klasszikusának több jelenetében is elhangzik egy részlete.
Ez azonban semmit sem segített Seressen: az elképesztő jogdíjak helyett egész életében a megélhetésért küzdött, kis vendéglőkben zongorázva.
Lassan depresszióba süllyedt, teljes szabadidejét Dob utcai lakásában töltötte, és a világszerte Hungarian Suicide Song, azaz Magyar öngyilkos dal néven ismertté vált szerzeményét hallgatta.
Egy ideig Presser Gábor volt az alsó szomszédja, ő így emlékszik erre:
“Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után.“
Ebben az időben született a HTAukciónál egy vasárnap véget érő online aukció keretén belül kalapács alá kerülő, a Szomorú vasárnap gépelt szövegére, illetve a Ha néha visszaűznek kottájára írt két dedikáció is, a következő szöveggel:
“Országh Sanyi drága régi barátomnak Seress Rezső (?) 966. III. 11.”
A következő másfél évben Seress még mélyebbre csúszott a depresszióban, 1968 januárjában pedig már nem volt visszaút: a 79 éves zenész kilépett az erkélyre, és levetette magát az utcára. Nem halt meg, ájultan vitték a MÁV-kórházba. Tetőtől talpig begipszelték, mozdulni sem tudott. Csak egy kicsit. Épp annyira, hogy megfojtsa magát azzal a dróttal, amivel az ellensúlyt erősítették a gipszére.
