A héten derült ki, hogy mégsem Danny Boyle rendezi a 25. Bond-filmet, pedig a Trainspotting és a Gettómilliomos Oscar-díjas rendezője már egyszer bizonyított a témában. Ha emlékszünk még, ő csinálta a 2012-es londoni Olimpia megnyitójának jópofa kisfilmjét, amiben James Bond a Buckingham palotából szállította a királynőt a stadionba, nemzeti színű ejtőernyőkkel landolva a VIP-páholyban.
A királyi cameo sem hatotta meg Barbara Broccoliékat, akik a héten alkotói nézeteltérésekre hivatkozva jelentették be Boyle távozását a produkcióból. Arról egyelőre minden fél hallgat, hogy min különböztek össze. Bennfentesek szerint az verhette ki a biztosítékot, hogy Boyle forgatókönyve túl élesen reagált a mai világpolitikai folyamatokra és az olyan kulturális változásokra, mint a Metoo- vagy a TimesUp-mozgalom. A producerek inkább biztosra mentek volna, és tradicionálisabb sztorit akartak, nehogy elidegenítsék a potenciális közönség jelentős részét a fenenagy progresszivitással.
Az oroszok már a spájzban
Boyle a kezdetektől ragaszkodott hozzá, hogy ő írhassa a forgatókönyvet régi szerzőtársával, John Hodge-dzsal közösen, akivel a Trainspottingon és A parton is együtt dolgozott. Broccoliék eleinte annyira akarták a rendezőt, hogy a kedvéért egy már kész szkriptet is hajlandóak voltak kidobni, pedig azt a korábban már hat Bond-filmmel bizonyított Purvis-Wade szerzőpáros jegyezte. A kiszivárgott hírek szerint Boyle-ék forgatókönyve elég formabontó lett: a főgonosz eleve orosz lett volna, ami önmagában még nem akkora húzás, de állítólag ezen túl is bőven akadtak áthallások a manapság kibontakozó új hidegháborúval és az orosz geopolitikai nyomulással kapcsolatban. Olyan pletykák is napvilágot láttak, miszerint Bond a játékidő nagy részét fogságban töltötte volna, vagy akár meg is halt volna a film végén, bár ezeket senki nem erősítette meg a produkcióból. De a 007-es macsósága és csajozási szokásai is bizonyára terítékre kerültek volna, a Bond-lányok pedig aktívabbak lettek volna a szokásosnál. Mikor erről kérdezték, Boyle azt felelte, hogy a társadalmi változásokat mindenképp figyelembe kell venni, és át kell vezetni Bondot a Metoo korszakába.
Mindig az itt és mostban írunk. Figyelembe vesszük Bond világának hagyatékát és bele is kell helyezkedünk ebbe a világba, de közben mégiscsak a mában írunk
– mondta.
Egy korábbi Bond-főgonoszt, A holnap markában elvetemült médiacézárját alakító Jonathan Pryce szerint egyszerűen arról van szó, hogy a producerek megijedtek, hogy Boyle egy balos, polkorrekt, feminista ügynököt farag az ő jól bevált 007-esükből. „Vannak a Dannyjei a világnak és vannak azok, akik a blockbustereket csinálják” – véli Pryce, aki szerint a két típus nem nagyon jön ki egymással, mert teljesen mások az elképzeléseik a világról és a filmre is egész másként tekintenek. Boyle-nak már a progresszív, nyitott és sokszínű Nagy-Britanniát dicsőítő olimpiai megnyitóját is érték támadások az idelogóiai töltet miatt: konzervatív oldalról többen „marxista propagandának”, vagy szimplán „multikulti fosnak” titulálták a látványos ceremóniát.
Főellenség: a 21. század
Egyelőre nyitott kérdés, hogy Boyle-ék távozásával mi lesz a szkript sorsa. Megtartanak-e belőle bármit is, kezdik az egészet előröl, vagy esetleg visszatérnek a korábbi, egyszer már kukázott verzióhoz? Akármi is lesz viszont, az biztos, hogy Bondra ráfér némi újrafazonírozás. Persze már így is nagy utat tett meg a kora 60-as évektől a 2010-es évekig, de a legutóbbi film óta is történt egy-két dolog Hollywoodban és a világban, amit még egy szuperügynöknek is érdemes figyelembe vennie. 2018-ban már nem biztos, hogy egy jól felrázott koktél és egy sármos mosoly elég az eleganciába burkolt szexizmus és a világbirodalmi arrogancia elütésére. Ez az a kihívás, amit a Guardian úgy fogalmazott meg:
Többször felmerült, hogy a haladás jegyében végre lehetne női Bond, az első fekete Bondra pedig már rég megvan a tökéletes jelölt. Idris Elba nevét lassan tíz éve rebesgetik Craig utódaként, pár hete pedig még ő maga is gerjesztette a pletykát egy rejtélyeskedő Twitter-poszttal („A nevem Elba. Idris Elba”). Ám úgy tűnik, csak azért, hogy aztán egyértelműen megcáfolhassa, mikor erről faggatták új filmje díszbemutatóján. Pedig az utódlás egyre égetőbb kérdés, hiszen szinte biztos, hogy a következő lesz Craig utolsó Bond filmje. Igaz, már az előző forgatás után is azt nyilatkozta, hogy inkább felvágná az ereit, minthogy még egyszer eljátssza a szuperügynököt, de úgy tűnik, van az a pénz, amiért ő is meggondolja magát. Brit lapok azt is pedzegették, hogy Craig akár már ebből a körből is kiszállhat, most, hogy Danny Boyle távozása miatt egy újabb évet csúszik a film, és 2019 helyett csak 2020 őszén láthatjuk. A Telegraph értesülése szerint viszont épp Craig volt az, aki kifúrta a rendezőt, mert nem tetszett neki, hogy a viszonylag ismeretlen Tomasz Kotnak szánta a főgonosz szerepét, ő híresebb nemezist akart magának.
Nem látnokok kellenek
Craig tehát valószínűleg marad még erre a filmre, azt viszont egyelőre nem tudni, ki veszi át Boyle helyét a rendezői székben. Felmerült már Denis Villeneuve és Christopher Nolan neve is, de nehéz elképzelni, hogyha egyszer Boyle-t is bedarálta és kiköpte magából a franchise gépezete, akkor épp a legmarkánsabb stílusú hollywoodi rendezők simulnának bele gond nélkül Bond, gondosan felügyelt és luxusreklámokkal teletömött, világába.
Itt is hasonló játék megy, mint a Star Warsnál: folyamatosan keresik a rendezőegyéniségeket, de amikor véletlen találnak egyet, abból mindig csak a baj van. Ez is csak azt mutatja, hogy ide nem látnokok, inkább megbízható iparosok kellenek, akik olykor képesek egyet-egyet csavarni a bejáratott kliséken, de épp csak annyira, hogy az senkit ne ijesszen el. Sokkal valószínűbb tehát, hogy Nolan vagy Villeneuve helyett egy kezelhetőbb rendező, mondjuk a Skyfall-lal és a Spectre-vel már bizonyított Sam Mendes tér vissza, hogy levezényelje harmadik Bond-filmjét is.
Több komolytalanságot, ha kérhetem!
A megújulást nem mindenki veszi jó néven, még a Bondot tíz éven át alakító Pierce Brosnan sem, aki 2005-ben adta át Craignek a stafétát. A színész nemrég panaszkodott arról egy sort, hogy a Bond-filmekből mára kiveszett a könnyedség és a móka. Megérti, hogy változtak az akciófilmes trendek, és tartani kellett a lépést a Bourne-trilógiával is, de szerinte ekkora komolykodó fordulatra igazán nem volt szükség.
Mikor én játszottam Bondot, a közönség is tisztában volt vele, hogy ez egy fantasztikus vicc. Mi a frászt csinálok, száguldó motorbicikliről ugrok le, hogy utolérjek egy zuhanó repülőgépet? Teljesen nevetséges
– mondta Brosnan, aki tehát épp a laza komolytalanságot hiányolja a Bond-filmekből. Persze nem is tudom mit vár egy olyan korban, amikor még a fröccsöntött hősök plakátfiúja, Superman is nyers, traumatikus eredettörténetet kap, és komor tekintettel, borostásan szomorkodik két világmegmentés között.
Borítókép: AFP
