Helló Herman, szavazzatok Hanna osztályára!
– ezekkel a szavakkal indította Dwayne Johnson a miskolci gimiseknek küldött videóüzenetét, amivel egy pillanat alatt lefutottá tette a Herman Ottó Gimnázium áprilisi diákigazgató-választását. Az első mondat után azonban elakadt, és angolul kezdett szabadkozni, hogy sajnos még nem elég jó a magyar kiejtése, de becsszó, dolgozni fog rajta. A videó persze végigpörgött a magyar sajtóban, és ezt látva bizonyára sokakban felmerült a kérdés: mégis hogy jut ilyesmire ideje Hollywood legnagyobb sztárjának, akinek nagyjából 2025-ig be van táblázva a határidőnaplója blockbusterekkel?
Az ügy azonban csak elsőre hihetetlen, másodikra már szinte természetesnek tűnik. Hiszen ha létezik világsztár, akitől nem meglepő, hogy két, dollármilliókat érő feszítés között miskolci gimnazisták kampányát tolja meg puszta jófejségből, majd még ő kér tőlük bocsánatot, akkor az nem más, mint a Szikla.
Beülne velünk egy protein shake-re
Ő ugyanis nemcsak sorra forgatja a sikerfilmeket és kitartóan járja a talk show-kat, de ezen túl is igyekszik különleges kapcsolatot kialakítani rajongóival. Ebben a közösségi hálók játsszák a főszerepet, amit tudatosabban, lendületesebben, és lényegesen nagyobb hatásfokkal használ, mint az A-kategóriás filmsztárok többsége.
És nem kis számokról beszélünk. Az a 110 millió Instagram-, 13 millió Twitter- és 58 millió Facebook-követő nem pusztán távolról csodálja őt, de egytől-egyig úgy érezheti, hogy Johnson a személyes edzője, mentora és haverja is egyben, aki, ha véletlenül erre járna, simán beülne velünk egy sörre, vagy még inkább egy papaya ízesítésű protein shake-re, hogy átvehessük, milyen lépésekben kéne gatyába rázni az életünket. Legalábbis ezt üzenik a személyes hangvételű posztok és motivációs videók, amelyeket megoszt. Johnson ezekben egyrészt hihetetlen munkabírású übermenschként jelenik meg, aki akcióhősként, producerként, üzletemberként és apaként is minden nap helytáll, ám mindezt nem erőlködve és arcoskodva, hanem könnyedén és mosolyogva teszi, így tökéletessége egy pillanatra sem válik fenyegetővé a néző számára.
Mert a lelkünk mélyén érezzük, hogy a Szikla lustaságunk és egyéb gyarlóságaink ellenére is elfogad, sőt, szeret minket. Ha ez is kevésnek bizonyulna, még a The Rock Clock nevű ébresztő appot is letölthetjük, ami a szundi üzemmódot ugyan nem ismeri, de egy fokkal szorosabbra fonja a személyes kapcsolat illúzióját: az idegesítő pittyegések és berregések helyett ugyanis maga Johnson énekli el nekünk reggelenként, miért is kell kipattannunk az ágyból. Most. Azonnal.
A brand és ami mögötte van
Nyilvánvaló, hogy ez nem puszta spontaneitás eredménye, hanem egy tudatosan megtervezett és felépített imidzs, ám ahhoz, hogy ne fulladjon mesterkéltségbe, szükség van Johnson karizmájára is.
Kollégái és a vele interjúzó újságírók egybehangzó állítása szerint Johnson a valóságban is zavarba ejtően energikus és jófej, akárcsak a videóiban. Az a típus, aki elsőre megjegyzi beszélgetőpartnere, sőt, annak felesége és gyerekei nevét is, amiket aztán rendszeresen ismétel a beszélgetés során, ezzel bizonyítva, hogy mennyire odafigyel rád. És akkor sem egyből hisztizni kezd, amikor épp szétveti az ideg, mert az ígéretek ellenére elhúzódott a forgatás. Inkább összehívja a teljes stábot, és motivációs beszédet tart, hogy találják ki közösen, hogy tudnák visszanyerni az elvesztegetett időt, mert ő mindenképp haza akar érni a kislánya fektetésére. Na jó, azért Johnson sem mindenkivel jön ki, Vin Diesellel például annyira nem bírták egymást a Halálos iramban-forgatásokon, hogy egy idő után még közös jeleneteiket is külön kellett felvenni, nehogy véletlenül egy légtérben kelljen találkozniuk. Az ilyen elszigetelt konfliktusok azonban hamar feloldódnak Johnson szuperpozitív, örökké mosolygós brandjében, amely mára Hollywood megkerülhetetlen tényezőjévé vált.
2016-ban már ő lett a legjobban kereső színész, amire idén újra eséllyel pályázik, hiszen bő fél éven belül a harmadik blockbusterét mutatták be a múlt héten. Mindegy, hogy ifjúsági kalandfilmben ökörködik (Jumanji – Vár a dzsungel), óriásaligátorokat és mutáns farkasokat pofoz le (Rampage – Tombolás), vagy terroristákat ártalmatlanít féllábú biztonsági főnökként (Felhőkarcoló), Johnson neve olyan alap, amire nagyobb kockázat nélkül rá lehet építeni egy gigaköltségvetésű látványfilmet (a Felhőkarcoló ugyan gyengén kezdett Amerikában, de a kínai piacon még simán javíthat). Ezt a stúdiók is pontosan tudják, nem véletlen, hogy a gázsi mellett már azért is dollármilliókat hajlandók neki fizetni, hogy közösségi oldalain promotálja a filmeket, amikben játszik.
A pankráció iskolája
A személyes brandépítést és a közönséggel való kapcsolattartás csínját-bínját amúgy nem kommunikációs tréningeken, hanem a ringben tanulta meg, ahogy a Szikla művésznév is ebből a korszakból ragadt rá. Hivatásos pankrátorként évekig járta Amerika stadionjait, egyre pontosabban felmérve, mit várnak el az emberek hőseiktől. Mindenekelőtt azt, hogy törődjenek velük, hitessék el, hogy fontosak és persze szórakoztassák őket, hogy a show után boldogan mehessenek haza. Ez a feelgood-szemlélet annyira mélyen beléivódott, hogy a mai napig nem hajlandó sötét, nyomasztó filmekben játszani, és ódzkodik a tragikus fordulatoktól. A Rampage – Tombolás forgatókönyvét például átíratta, mikor kiderült, hogy a végén ki akarják nyírni a főhős gorilla-barátját.
Nem szeretem a szomorú lezárásokat. Az élet úgyis hozza magával a sok szarságot, a filmjeimben viszont semmi szükség rájuk. Azt akarom, hogy mindenki jó érzéssel álljon föl, miután lepörgött a stáblista
– mondta Johnson, akit ezért soha nem fogunk meghasonlott pszichopataként a vásznon. Még akkor sem, ha így esélye sem lesz az Oscar-díjra, ami amúgy bevallottan izgatja a fantáziáját.
Ez az optikai csalódás a karrierjében is érvényesül: Johnson állandó könnyedsége és letörölhetetlen mosolya mögött számos törés és újrakezdés rejlik. Hiába született igazi pankrátor dinasztiába – nemhogy apja és nagyapja, de már a nagymamája is pankrátor volt –, ő eleinte amerikai focista, majd CIA-ügynök akart lenni. Előbbi tervét egy sérülés törte derékba, utóbbit pedig az, hogy nem igazán szeretett az iskolapadban ülni. Így kanyarodott vissza a családi hagyományhoz, a pankrációhoz, amiben kitanulta a showbiznisz alapjait, és felépítette a legyőzhetetlen Szikla figuráját, majd az ezredforduló körül továbblépett a filmezés irányába. Először a 2011-es A múmia visszatér főgonoszaként tűnt föl, hogy Skorpiókirályként nehezítse meg a kincsvadászok dolgát. A nem sokat ígérő utánlövés meglepetésre akkora bevételt hozott, hogy az egy évre rá érkező harmadik rész már teljes egészében Johnson karakterére épült, ahol antagonista helyett, hőst faragtak a Skorpiókirályból.
Családapa és akcióhős
A biztató kezdést azonban nehéz időszakok is követték. Pár akciófilm után Johnson azon kapta magát, hogy sorra forgatja a szirupos családi filmeket, ami igazi karriertemetőnek számít Hollywoodban. Ekkor határozta el, hogy váltásra van szükség, és sokkal tudatosabban kezdte építeni nyilvános imidzsét az elvállalt szerepekben és azon túl egyaránt. Elhatározta, hogy ő lesz az új Will Smith (aki akkoriban a legértékesebb sztár volt), csak hatalmas bicepszekkel felturbózva. És bármilyen vakmerő célnak tűnt ez akkor, egy évtized alatt bejött neki: mára ő lett a legkelendőbb név Hollywoodban, aki nem egy hatalmassá duzzasztott franchise mellékterméke, hanem saját brandjének kovácsa. Ez annak ellenére is így van, hogy az igazán nagy áttörést épp egy végtelenségig elnyújtott franchise-film, a Halálos iramban 5 hozta el neki, amelyben a kőkemény Hobbs ügynökként vette üldözőbe a száguldozó Vin Dieseléket. A figurának akkora sikere lett, hogy megtartották a többi részre, sőt, jövőre érkezik a Jason Stathammel közös spinoff is.
Mert arra gondosan ügyel, hogy a keménységet és érzelmességet ötvöző személyes imidzse a filmvásznon is megjelenjen. A filmek csak az Instagramra posztolt babázós fotók kiterjesztései, és fordítva. Mindegyik azt bizonyítja, hogy Johnson bicepszénél már csak a szíve nagyobb.
Az imidzs fontos eleme a humor is, mert Johnson rendre bizonyítja, hogy képes röhögni saját magán, mielőtt még bedurrant izmokkal túlzottan belemerevedne a heroikus pózba. Ennek legjobb példája Michael Bay elmehunyt testépítőkről szóló szatírája, a Pain & Gain, ahol mélyen vallásos és kokainista izomagyként csillogtatja meg komikusi tehetségét, végrehajtva az évszázad legostobább bűntényét. De a meglepően szórakoztató Jumanjiban sem veszi túl komolyan magát, és a közösségi hálókon is rendszeres él az önirónia eszközével.
Lenyomja-e Trumpot?
A Szikla tehát térdre kényszerítette Hollywoodot és az internetet is, és sokan már azon gondolkodnak, mi lehet a következő lépés egy ilyen karrierben. A 21. század Schwarzeneggereként logikus lenne, hogy előbb-utóbb ő is a politika felé vegye az irányt, és ő akár az elnöki székért is indulhatna, amit az osztrák származású akciósztár – legnagyobb bánatára – nem tehet meg. Donald Trump 2016-os megválasztása után többször is utalt rá, hogy fontolgatja ezt az opciót, még azon is viccelődött, hogy lassan túlképzettnek érzi magát az állásra. Ám legutóbb már egyértelművé tette, hogy a következő kampányban biztos nem indul, mert ideje sincs rá, és nem érzi magát eléggé felkészültnek egy ilyen komoly feladatra.
Ez a pozíció hosszú évek kemény munkáját és tapasztalatait követeli meg, hogy az ember elsajátíthassa a szükséges képességeket. A beosztásomat elnézve erre nekem nem lesz időm mindezt megtanulni 2020-ig
– mondta Johnson, aki abban sem biztos, hogy jót tenne Amerikának, ha Trumpot egy újabb celeb váltaná az elnöki székben. Persze amilyen vonzó, annnyira kockázatos terep számára a politika. Johnson ugyanis tisztában van azzal, hogy rajongói tábora átível a szekértáborokon, így csak ritkán és óvatosan szólal meg ilyen kérdésekben. Az elmúlt években viszont többször is egyértelművé tette, hogy nem ért egyet Trump bizonyos döntéseivel, a Rolling Stone-nak pedig legutóbb azt ígérte, hogy ennek a következő években még erősebben hangot ad majd. Ha tehát választási vitára nem is, pár heves Twitter-párbajra egész biztos felkészülhetünk kettejük között.
Fotó: Getty Images
