A tömegfilmek és a túltolt nosztalgia károsak, a formabontó, erőszakos filmek hasznosak – ezt üzeni Nicolas Winding Refn, a dán kultrendező, aki többek között a Drive-ot, a Neon Démont és a Csak Isten bocsáthat meg-et is jegyzi. Refn a jelenlegi Amerikát egy disztopikus reality-hez hasonlította a Guardian-ben megjelent publicisztikájában, és azt állítja, hogy ha a filmművészek lépést akarnak tartani Donald Trump őrületével, egy kicsit nekik is meg kell őrülniük.
Egy ilyen apokaliptikus időszakot nyilvánvalóan csak felkarolni, átérezni szabad. Az egyetlen alternatíva az aggódó tehetetlenség, ami tökéletes lenne a jelenleg hatalmon lévők számára.
– írja a rendező.
Véleménye szerint Trump hatalomra kerülésének annyi haszna volt, hogy felfedte támogatóiban a lelkük mélyére rejtett ízléstelenséget és arroganciát. Ezért azt javasolja, tekintsünk inkább a jelenlegi helyzetre lehetőségként, mint tragédiaként, és használjuk fel a művészetet arra, hogy tükröt tartsunk a politikai elit felé.
Ehhez pedig nem ízléses, kompromisszumos művészetre van szükség, hanem húsba vágó, kényelmetlen, tökéletlenségében kreatív, fájdalmas alkotásokra. Míg a filmipar jelenleg kínai kajához hasonlító, olcsó tömegszórakoztatásra specializálódik, a jövőben egy óriáscégektől szabadon működő, kaotikus rendszernek kell megvalósulnia, ahol a művészi szabadság és a féktelen alkotóvágy uralkodik.
Refn konkrét múltbeli alkotásokkal is illusztrálja, mire gondol. Olyan, kevéssé ismert filmeket hoz fel követendő példaként, mint Curtis Harrington formabontó Night Tide-ja 1961-ből, a Bert Williams által rendezett, műfajilag besorolhatatlan The Nest of the Cuckoo Birds, vagy Ron Ormond nevetségesen rossz vallásos propagandafilmje, a The Burning Hell. Ezek, és más független filmesek által készített, a konvencionális szuperprodukciók szabályaira fittyet hányó alkotások kell, hogy vezessék a filmeseket, ha művészetüket jó cél szolgálatába akarják állítani. A rendező ezt a munkát azzal segíti, hogy ingyen nyilvánosságra hozza azokat a régi filmeket, aminek megvásárlásával és digitális felújításával eddig csupán hobbiszinten foglalkozott.
Refn azt is megjegyezte, hogy a jelenlegi, kényelmet és maradandóságot hirdető filmes kultúra az idősebb generációk nyugalom iránti vágyának terméke. Viszont nem ők lesznek azok, akiknek még hosszú évekig együtt kell élniük a jelenlegi politikai borzalmak következményeivel:
Kép: Sylvain Lefevre/Getty Images
