A stanfordi börtönkísérletet mindenki ismeri, akinek minimális érdeklődése is van a pszichológia felé, aki pedig tanult is valamennyit, az betéve tudja a Philip Zimbardo nevéhez kötődő szociálpszichológiai kísérletet, melyben 1971-ben a Stanford Egyetem egyik épületének alagsorában diákok bevonásával vizsgálták a hatalom emberre gyakorolt hatását: a diákok egyik fele rab lett, másik fele börtönőr, véletlenszerűen, és a továbbiakhoz a kísérlet vezetői nem adtak semmilyen instrukciót. Mégis, a résztvevők olyan hamar és olyan extrém mértékben helyezkedtek bele a kísérletbeli státuszukba – a börtönőrök kegyetlenkedni kezdtek, a rabok pedig az idegösszeomlás szélére kerültek az elnyomástól -, hogy a kísérletet hamarabb le kellett állítani, nehogy valamely résztvevőben maradandó károkat okozzon. Legalábbis így tudtuk eddig.
Ám a Medium.com cikkében az oknyomozó újságíró Ben Blum most dokumentumokkal alátámasztva vonja kétségbe a kísérlet eredményét: úgy tudtuk és elfogadtuk, hogy önként és dalolva jött ki az emberekből az agresszor, ám Blum nyomozása nagyon mást mutat, hangfelvételekkel bizonyítja, hogy a kísérletben részt vevők nemhogy nem kaptak instrukciókat, de nagyon is egyértelműen el lett nekik mondva, hogyan viselkedjenek, különben a kísérlet nem fog működni. Ha pedig a kísérlet meg volt rendezve, az minimum kétségessé teszi az eredmények hitelességét.
Blum egy egykori résztvevő vallomásából indult ki: bizonyos Douglas Korpi, aki a kísérletben rabként szerepelt, azt mondta Blumnak, hogy sokat emlegetett összeomlása nem volt teljesen őszinte, a kísérletet vezető, azóta világhíres Zimbardo professzor győzte meg, hogy eljátssza a kiborulást. Blumnak emellett hangfelvételei vannak arról is, hogy a börtönőr szerepben lévő diákokat a kísérlet egyik vezetője, a börtön igazgatóját “alakító” szakember arra instruálja, hogy viselkedjenek keményebben, máskülönben a kísérlet nem fog működni. A hangfelvételt bárki meghallgathatja.
A mostani oknyomozás azt állítja, hogy ilyen formán Zimbardóék felfedezései, miszerint az embereket szinte azonnal és válogatás nélkül elkezdi gonosszá tenni a hatalom, vagy egyáltalán nem igazak, vagy legalábbis nem úgy, ahogy állították. Philip Zimbardo, akit gyakorlatilag ez a kísérlet tett sztárpszichológussá, és aki rendszeresen jár Magyarországon, egyelőre nem reagált a Medium cikkére.
Egyébként nem ez az első híres kísérlet, amiről kiderül, nem hiteles: Stanley Milgram 1963-as kísérlete szintén manipuláltnak bizonyult: Milgram a hatalommal szembeni engedelmességet vizsgálta híres áramütéses kísérletében, és azt találta, hogy ha azt mondják, ez a dolga, akkor az emberek többsége nem riad vissza a kínzástól és a gyilkosságtól sem. A kísérlet dokumentációja aztán pár éve nyilvánosságra került, azt egy Gina Perry nevű pszichológus megvizsgálta a papírokat, és arra jutott, hogy az eredmények értelmezése teljesen helytelen volt, sőt, arra gyanakodott, hogy Milgram szándékosan publikált valótlan adatokat. Míg ugyanis milgramék arra jutottak, hogy az emberek java bármeddig hajlandó volt elmenni társai kínzásában, addig Perry azt találta a dokumentumokban, hogy valójában a résztvevők kétharmada nem volt hajlandó túlmenni egy bizonyos határon, akik pedig elmentek a végsőkig, a halálos áramütésig, azok is csak azért, mert tudták, hogy valójában nem okoznak senkinek fájdalmat, csak “játék” az egész – ez azonban csak a résztevőkkel készített interjúkból derült ki, amik sokáig nem voltak nyilvánosak.
Kiemelt kép: 24.hu / Bielik István
