Kevés izgalmasabb téma létezik a trónkövetelők hatalmi harcánál – ezt már a görög drámaírók is tudták, akárcsak Shakespeare, aki az élet minden nagy kérdését és összes abszurditását képes volt belesűríteni királydrámáiba. Hiába távoli és elérhetetlen, valamiért szeretjük nézni, ahogy a halmozottan privilegizált, dúsgazdag szereplők ármánykodnak a pórnéptől hermetikusan elzárt váraikban, kastélyaikban, vagy épp New York-i felhőkarcolóikban. Az HBO saját gyártású sorozata, az Utódlás ebbe a hagyományba illeszkedik, és még némi Shakespeare-i beütés is felfedezhető benne.
A középpontban ezúttal nem királyok, grófok és hercegek, hanem modern megfelelőik állnak: a globális gazdasági elithez tartozó Roy család, amely a világ egyik legnagyobb médiabirodalmát, a Waystar Roycót birtokolja és igazgatja. Ez a cég persze nem létezik, ahogy maguk Royék sem. A Getty-család emberrablási botrányát feldolgozó, szintén Bizalomhoz képest itt tehát kissé eltávolodunk a valóságtól, de azért annyira mégsem, hogy ne sejlenének fel jól ismert példák a látottak mögött, mint Ruperth Murdoch, vagy akár a Trump-család.
A pilot biztos mozdulatokkal vázolja fel a feszült alaphelyzetet. Brian Cox zseniálisan alakítja Logan Royt, a kíméletlen és vasakaratú családfőt, aki a semmiből hozta létre a céget annak idején, és a mai napig vasmarokkal irányítja. Most, a 80. születésnapján arra készül, hogy átadja vezetését egyik fiának, a drogfüggőségből pár éve felálló, és a bizonyítási vágytól égő Kendallnek. A dolgok persze nem úgy sülnek el, ahogy várnánk, egy hirtelen válsághelyzet pedig csak tovább fokozza az eredendő bizonytalanságot, így az örökösök között beindul a vérre menő küzdelem, hogy ki vegye kézbe a gyeplőt.
Szimpatikus figurát nem nagyon találunk, de a karakterek szerencsére kellően izgalmasak ahhoz, hogy az Utódlás ennek ellenére is fenntartsa az érdeklődést. A testvérek szinte alig hasonlítanak valamiben egymásra. A túl komoly és ambiciózus Kendall mellett ott van még Roman, a család bolondos és provokatív bohóca, akit Macaulay Culkin öccse, Kieran Culkin alakít kellő energiával. És húguk, a szabad szájú és domináns Shiv (Sarah Snook), aki az üzlet helyett inkább a politikában próbált szerencsét –legalábbis eddig. Az egyetlen közös vonás hármukban a határtalan önzőség és a hataloméhség, de ezt nagyon különböző habitus mögé rejtik.
A filmesek már rég tudják, hogy egy családi ünnepségnél nincs jobb alkalom a figurák és a köztük lévő konfliktusok felskiccelésére. Az első rész itt is majdnem teljes egészében Logan Roy szülinapi partiján telik. Ezáltal a modern arisztokrácia életébe is bepillantást nyerünk, és nemcsak a diszkrét cselédek és sofőrök hadáról van szó, akiket láthatóan levegőnek néznek. Az ünnepi ebéd után ők is kimennek kicsit baseballozni, mint bármelyik család. Csak épp nem a hátsó kertbe, hanem magánhelikopterekbe szállnak, és átrepülnek New York fölött a megfelelő pályára. Közben persze egytől-egyig veszettül boldogtalanok, még pszichonalitikust sem kell fizetni ahhoz, hogy lássuk: a Roy-gyerekek az érzelmileg elérhetetlen apafigurától és az elemi szeretethiánytól szenvednek. Lelkizésre azonban nincs idő, ahhoz túlzottan leköti őket egymás hátba szúrása és a pengeéles viták, amiket folytatnak a cég jövője kapcsán.
Az Utódlás ügyesen ironizál az alapvető megvetendő figurákon úgy, hogy megőrzi az érzelmi dimenziót is, így mégsem csúszik át harsány paródiába. Senki ne számítson Will Ferrell-i humorra, hiába szerepel ő és régi alkotótársa, Adam McKay is az alkotók között. A viccek itt finomabbak és kíméletlenebbek, ami nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az elmés fekete komédiában járatos Jesse Armstong írta, és persze a pilotot rendező McKay is bizonyította már A nagy dobással, hogy képes vegyíteni az érzékeny drámát az abszurd humorral. Az első két rész jól érzékkel ragadja meg a határtalan gazdagság mögött meghúzódó szomorúságot és humort, meglátjuk, hogy képes-e a teljes évadon keresztül fenntartani ezt a tragikomikus hangvételt.
Utódlás (Succession), HBO, 2018, 10 rész, 8/10
Kiemelt kép: HBO
