Kultúra
Fotó: Bielik István / 24.hu

„Én még láttam a Kiss Tibit kakaót inni”

Hufnágel Gabi
Hufnágel Gabi

2018. 06. 13. 11:57

Andrássy út 45. „Egy sziget az általános tahóságban” – mondta Esterházy. Könyvheti interjú Szakács Jánossal, az Írók boltja vezetőjével.
Korábban a témában:

Hallom, olykor kritizálják vásárlók, hogy az Írók Boltjában liberális ízlésdiktatúra dúl.

Egyszer bejött egy bácsi Árpádsávos kitűzővel, turulos nyakkendőben. „Jó napot kívánok, ez a magyar írók boltja?” „Nem, ez az Írók Boltja.” „Esterházy meg Kertész Imre bezzeg van! Nyirő József miért nincs?” „Van, jöjjön, megmutatom, s ha mégse lenne, megrendeljük.” Így történt.

Tartanak Tormay Cécile-t és Szabó Dezsőt is?

Nyilván vannak határok. De például Magyar Hüperiont tartottunk, ami a jobboldali értelmiség folyóirata, Vona Gábor írt bele előszót. És akkor mi van? Sokféle ember jár ide. A lényeg mindenkit kiszolgálni, nem ítélkezni.

Minden irányba vannak határok?

Nemrég jött a TASZ-tól levél, hogy a Pride hetében tegyünk ki szivárványos zászlót, visszaírtam, hogy bocs, de nem.

Miért nem?

Mert ilyen hülye helyzet van ma Magyarországon. Aki úgy érzi, menjen felvonulni, aki nem, maradjon otthon. Nem akarok állást foglalni, se székely, se magyar zászlót kirakni. Amúgy tartunk tradicionalista műveket, Julius Evolát, René Guénont, még akkor is, ha ezek egyesek szerint fasiszta szerzők, ami persze butaság.

Fotó: Bielik István / 24.hu
Fotó: Bielik István / 24.hu

Miben más az Írók Boltja, mint egy sima Libri?

A korábbi boltvezetőknek, Hermann Róbertnek, Nagy Bernadettnek és Balogh Editnek köszönhetően. Rajongtak a kortárs magyar irodalomért, a kulturmisszió volt az életük. Én ezt már nem tudom hozni, de nem is kell. A bolt nagyszerűen működik, a profilt büszkén őrizzük.

A kilencvenes években szinte csak itt voltak könyvbemutatók. Honnan az ötlet?

Nagy Bernadett találta ki, ahogy azt is, hogy legyen a boltban teázó szamovárral.

Hol a szamovár?

Csöpögött, leszoktunk róla, ma kapszulás kávéfőző van. Itt ötven-hatvan ember a teltház, s ha Krasznahorkai vagy Spiró olvas fel, lógnak a csilláron is. Fiataloknak is tartunk bemutatót, négy éve alapítottunk a JAK-kal könyvösztöndíjat harmincöt év alatti szerzőknek.

Az Írók Boltja az idei könyvhéten először nem volt kint a Liszt Ferenc téren. Miért?

Bent is lehet olyan remek programokat szervezni, mint kint. Hagyomány, hogy a Körkép és a Szép versek szerzői dedikálnak, idén felolvasás is volt, meg jazzköltészet, Gyukics Gábor verselt, alatta Jávorszky Béla szaxofonozott.

Az Írók Boltjának külön könyvhetet tartott. Miért?

Hogy legyen egy kiskönyvhét is. Volt ebben összekacsintás az írókkal: mi az ellenzékire megyünk, nem a hivatalosra. Megjött a Határ Győző Angliából, Lázár Ervin a sarokban az életéről sztorizott, fantasztikus hangulat kerekedett. Jövőre megjelenik egy könyvheti fotógyűjtemény. Olyan fényképek lesznek benne, hogy „besza, behu”. Nagy Bernadett életműve.

Hagyomány, hogy könyvhét vasárnapján kiosztjátok az Üveggolyó-díjat. Mi a jutalom?

Egy üveggolyó. Meg a dicsőség. Márton László, egy korábbi díjazott azt mondta, Nobel-díjra sosem vágyott, az Üveggolyóra viszont igen. Az idén Garaczi László lett a befutó, aki boldog, hogy Mándy, Mészöly mellett ő is e különleges rend tagja lehet.

Fotó: Bielik István / 24.hu
Fotó: Bielik István / 24.hu

Miben más ma a könyvhét, mint húsz éve?

Régen rengeteg törzsvásárló előre leadta a listát, tíz-tizenkét könyvet vett. Ez most nincs. A humánértelmiség jár ide, melynek tagjai nincsenek túlfizetve. Az Írók boltja baromira nem képezi le a magyar valóságot. Györe Balázs mondta: Janó, ugye tudod, hogy egy szigeten élsz? Máshol nem nyomják napi nyolc órában a kultúrát.

Mindig létezett közösség az Írók Boltja körül?

Mindig. A háborúig a Japán Kávéház működött az épületben, irodalmárok, festők jártak ide. Szegény József Attila egy pohár víz mellett elücsöröghetett egész nap. A rendszerváltás után is nagy élet zajlott. 89’ óta dolgozom itt, a mostani nagy öregek, Závada, Parti Nagy akkor voltak fiatalok, kezdtek befutni, nagy bulik, spontán beszélgetések alakultak. Vidéki srácként megilletődtem attól, hogy ilyen kaliberű emberekkel spanolok, de pár pohár után megnyíltak, és rájöttem, nagyszerűen lehet velük beszélgetni.

Hogyan lett önből boltvezető?

Beleöregedtem. Raktárosként kezdtem harminc éve. Mindig érdekelt az irodalom. Dunaújvárosban egy gimibe jártam a világhírű Quimby zenekar tagjaival. Amikor Pestre költöztem, együtt is laktunk a Tibivel és Mikuli Feri basszgitárossal a legendás Lujza utcai albérletben. Rock, csajok, satöbbi. Én még láttam a Kiss Tibit kakaót inni, mákteát főzni, meg a Tilos az Á-ban fellépni. Úgy indult, hogy húszévesen leszálltam a Déliben a vonatról a haverommal, vettünk egy Expresszt: az Írók Boltja érettségizett eladókat keres, Népköztársaság útja 45. Berongyoltunk, felnyírt haj, kockás ing, fülbevaló. Hermann Robi annyit mondott, hogy fiúk, azért valami irodalmi érdeklődésre is szükség lenne. Itt ragadtam. Szigeten élni jó.

Mindenkinek Esterházy az etalon, de bevallom, az Egy nő-n kívül nem tudtam tőle semmit végigolvasni, pedig szerettem volna.

Először A szív segédigéit olvastam tőle, gyönyörű írás, az édesanyjáról szól. Amikor tizenkilenc évesen ültem a pultnál és bejött, nagyon beszartam. Aztán rájöttem, köszönni kell és kiszolgálni. Egyszer azt mondta valakinek, nem találja József Attila verseit németül az interneten, én meg odaszóltam, hogy „Petikém, üssed be, hogy Gedichte!”, vagyis hogy költészet, ugye – gurult a bolt a röhögéstől. Fociról mindig lehetett vele beszélni, mert a foci több mint az élet. Ezt nem ő mondta, hanem a Liverpool egyik menedzsere.

Kitől keresett könyvet Esterházy?

Hatalmas Ottlik-rajongó volt. Egy papírlapra kézzel lemásolta az Iskola a határont, egymásra mentek a sorok. Zseniális gesztus. Ilyeneket tudott.

Fotó: Bielik István / 24.hu
Fotó: Bielik István / 24.hu

Önnek mostanában melyek a kedvenc könyvei?

Borbély Szilárdtól a Nincstelenek és Zoltán Gábortól az Orgia. Utóbbi 1944 telén játszódik, a nyilasok eredeti néven szerepelnek benne, fontos könyv. Márton László azt mondta, kell hozzá egy üveg pálinka. És szeretem Györe Balázs könyveit. Az írók közül ő a legjobb barátaim egyike. Egész más olvasni olyantól, akit ismersz. Így van ez Sajó Lacival is. Húsz éve belépett a boltba, hóna alatt Nemzeti Sport, s nem Élet és Irodalom. Ő is kedvelte az alkoholt, én is, összehaverkodtunk. Sajó-féle kedvenc szakításos versidézet következik: „Eltöltöttünk itt egy kis időt, én veled, és velem te, használd a légfrissítőt, ha leguggolsz hűlt helyemre.” Elég erős.

A költőnek muszáj alkoholistának lennie, hogy nagyot alkosson?

Hagyjuk ezt a mítoszt. Petri Gyuri bácsi mondta jól: alkohol, kettőspont, feszültség- és szorongásoldó.

Van ma Petri-kaliberű költő?

Sajó szerint Juhász Ferenc volt az utolsó nagy magyar költő. Amikor ’89-ben megjelent Petritől a Valahol megvan, nálunk dedikált, a Zeneakadémiáig állt a sor. Ma is vannak nagy nevek, de Zeneakadémiáig sort nem látok.

Mit jelent önnek az Írók Boltja?

Györe Balázs mondta, írjuk ki, hogy „Haza kéne mennem. De hát itthon vagyok.” Ennyi.

vissza a címlapra

Kommentek

Saudi soldiers stand guard as a Saudi air force cargo plane, carrying aid, lands at an airfield in Yemen's central province of Marib, on February 8, 2018. (Photo by ABDULLAH AL-QADRY / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.