Ha az utcán járva megkérdezünk száz embert arról, mi jut eszébe először Moldováról, jó eséllyel üres tekintetű emberek néznének ránk vissza, pedig a három oldalról Ukrajna, nyugatról pedig Románia által határolt, egyharmad Magyarországnyi ország igenis rejt csodákat (és ezalatt még véletlenül sem az ország legsikeresebb zenekara, a millióknak ideiglenes halláskárosodást okozó Dragostea Din Tei-re gondolunk), csábító turistacélpontként azonban még erős túlzással sem hivatkozhatunk rá.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a jórészt erdőkkel, illetve pázsitfűfélékkel borított sztyeppek közt ne lennének festői kolostorok és várak, valamint a szocializmus legelborultabb építészeti hullámait, illetve a brutalizmus elveit tükröző városok – így például az első látásra talán lelketlennek tűnő, de barátságos Kisinyov, Európa legszegényebb fővárosa.
A Köztársasági Elnöki Hivatal tornya / Fotó: Strelka
Ezek körül azonban jórészt csak román, ukrán és orosz utazókkal találkozhatnánk, akik jó eséllyel nem is az épített örökségért, hanem az évezredes borászati hagyományok miatt érkeznek a magyar-romántól alig hét-nyolcszáz kilométerre fekvő országba – itt bújik meg ugyanis a világ legnagyobb borospincéje, a Mileștii Mici, melyben kétszáz kilométernyi folyosó, vagy inkább földalatti utca kanyarog, hogy mindenki könnyen elérhesse az itt tárolt kétmillió palack közül a sajátjait.
A borkészítéshez ideális klímájú, a Fekete-tenger közelében fekvő, illetve az ország elszigeteltebb tájainak napsütötte dombjain, családi receptek nyomán, saját keresztezésű fajtákból készült italokhoz a betérők a nagy távolságok miatt a legkönnyebben biciklivel, vagy épp autókkal juthatnak el, a széles utakon pedig épp ezért a KRESZ általános szabályai érvényesek.
A feltűnésmentes főbejárat, előtte borszökőkúttal
A moldovai borok iránti kereslet a Szovjetunió összeomlása miatt persze némiképp csökkent, de az állam tulajdonában lévő, a hatvanas évek végén lezárt mészkőbányából kialakított Mileștii Micit irányító Viorel Bezede, illetve a borászok nem adják fel, és folyamatosan új piacokat keresnek a boroknak.
Fotó: VADIM DENISOV / AFP
“Sokan nem ismerik ezeket a borokat, de akik megkóstolják, azok igazán értékelik a minőségét.”
– mesélte Bezede a National Geographicnak.
A 12-14 fokos hőmérsékleten, állandó páratartalomban várakozó borok ezen idő alatt pedig csak tovább érnek, a folyosókon felsorakozó kétmillió palack mellé pedig újabb kétmillió is elférne az egyelőre nem használt, de pillanatok alatt tárolásra kész járatokban.
Az idetévedő turisták egyébként saját autóikkal, egy szakértő társaságában egy egyórás túrán vehetnek részt, melynek keretében megcsodálhatnak egy természetes módon kialakult földalatti zuhatagot, a legértékesebb palackokat, sőt, a hatvan méteres mélységben berendezett kóstolóteremben néhány tétellel közelebbről is megismerkedhetnek.
A kóstolóterem
Korántsem ez a rendszer Moldova egyetlen, elképesztő mennyiségű bort rejtő helye, hiszen a fővárostól alig tíz kilométerre fekvő Cricova azonos nevű borászata alatt is százhúsz kilométernyi labirintus húzódik, melynek folyosóit a Kisinyovot a XV. századtól felépítő kövek vájták ki.
A cricovai folyosók egyike
A bányát az ötvenes években azonban nagytestvéréhez hasonlóan teljesen felszámolták, helyükre pedig 1,25 millió palack, valamint egy időre Jurij Gagarin költözött:
Az orosz borexportra nem csak a Szovjetunió összeomlása, hanem Moldova az Európai Unió felé való közeledése is jókora hatással volt, hiszen a Kreml 2014-ben egy hirtelen jött borembargóval reagált a történtekre. A legtöbb moldovai bor így ma Kazahsztán irányába indul, de lassan Európa más tájai felé is utat talál magának.
