Luke Skywalker ikertestvérének, Leiának a figurája az elmúlt négy évtizedben tízmilliók számára vált felejthetetlenné, jellegzetes hajviselete pedig a rajongók kedvencévé vált.
George Lucas a kétezres években több interjúban is elárulta a választ: Mexikó száz évvel ezelőtti, függetlenségért folytatott harcának idejébe nyúlt vissza, hogy egy elfeledett forradalmárnő haját kölcsönözve teremtse meg a modern filmtörténet egyik legismertebb arcát.
Clara de Rocha édesapjával, Herculanoval együtt került az oligarchák elnyomása és a harmincöt éves uralom után ellenfele börtönbe zárásával újra hatalomra került Porfirio Díaz elnök elleni felkelés közepébe, ahol parancsnokként, ezredesként és mesterlövészként is bizonyított, neve azonban mégis hamar feledésbe merült.
Agustín Victor Casasola
Herculano de la Rocha and His daughter Clara ,Mexico 1914 pic.twitter.com/qGsCfKDgys
— aucharbon (@alcarbon68) 8. Dezember 2016
A női egyenjogúság fogalmáról ekkor még halvány fogalommal sem rendelkező mexikóiak ugyanis írott formában egyáltalán nem rögzítették Clara tetteit, neve pedig inkább legendabeli hősként, mint élő személyként terjedt el a harcát egy évtizeden át vívó, ezen idő alatt 1,3 millió tagját elvesztett nép körében.
Hajviseletét a forradalom éveiben más nők is átvették, hiszen a tízes évek mexikói harcaiban, illetve a spanyol polgárháborúban is részt vevő, táborokat felállító, felszerelést szállító, vagy épp utánpótlást és gyógyszereket csempésző soldaderasok is hasonló frizurával jelentek meg:
Mindez egyáltalán nem jelenti persze azt, hogy Clara de Rocha volt a két jókora konty megteremtője: annak gyökereiért évszázadokkal korábbra, az európaiak érkezése előtti évekbe kellene visszautaznunk, hiszen az a hopi törzs kamaszkorba lépett, házasságra készen álló lányainak megkülönböztető jegye volt.
Az évszázadokon át Arizona állam végeláthatatlan fennsíkjain élő törzs mára Arizona jó részéből már eltűnt (noha az állam északkeleti részén lévő jókora rezervátumban ma is sokan élnek közülük, fenntartva az Egyesült Államok legidősebb, folyamatosan lakott településeit), nyelvük és szokásaik a századfordulón őket tanulmányozó kutatóknak köszönhetően nem csak leírásokból, de fotókon, hang- és filmfelvételeken, illetve számtalan tárgy képében is a kultúratörténet részévé váltak.
A két, nyugati szemmel furcsának tűnő kontyot viselő lányokról készült képek a század első éveiben bejárták Észak-Amerikát, illetve az egész világot, és pillanatok alatt követőkre találtak: a húszas években egy ideig nők milliói viselték, mint feminizmusuk jelét.
Nem ez volt egyébként az egyetlen hajviselet, amit a modern amerikai, vagy épp európai kultúra az amerikai őslakosoktól vett át – hiszen ki tudná elfelejteni például a nyolcvanas években megjelent, de még ma is látható punk tarajokat?
