Az orvosi egyetemek anatómiaprofesszorai hosszú évszázadokon át holttesteken mutatták be a diákoknak az emberi test működését, a XIX. század azonban ezen a téren is jókora változást hozott: véletlenszerűen beszerzett, az éj leple alatt szállított testek helyett a kísérletek alanyává váló emberek írásos beleegyezésére is szükség volt ahhoz, hogy a diákok a boncmesterek és anatómiaprofesszorok segítségével megszerezhessék a kellő tudást.
Így vált a philadelphiai Hahnemann Medical College anatómiai gyűjteményének részévé az intézmény egykori takarítónője, az 1888-ban – mindössze harmincöt éves korában – tuberkolózisban elhunyt Harriet Cole is, aki az egyetem professzorainak egyike, Dr. Rufus B. Weaver munkájának köszönhetően ma az anatómia tudományának legszürreálisabb, de egyben úttörő eszközévé vált.
A Hahnemann Medical College főépülete, 1898 / fotó: Internet Archive
A tanár ugyanis öt hónapos munkával megszabadította az elhunyt nő testét annak központi idegrendszerétől – úgy, hogy közben semmiféle, a szövetek egymástól való elválasztására használt vegyszert sem használt. A gézbe tekert idegrostkötegeket Weaver először ólomtartalmú festékkel kente le, majd a főként fafelületek kezelésére szolgáló állati eredetű gyantával, sellakkal tartósította. A végeredményt természetesen keretbe foglalta, az idegeket pedig úgy rendezte el, ahogyan azok az élő szervezetben is elhelyezkednek.
A világ orvosai a szemléltetőeszközzé vált Cole csodájára jártak: Nagy-Britanniában egyszerűen képtelenek voltak elhinni, hogy hasonló egyáltalán lehetséges, a szakmai lapok pedig hónapokon át írtak a professzor kivételes munkájáról.
Az idegrendszer / fotó: Wikimedia Commons
Az idegrendszer nem maradt sokáig a Hahnemann falai közt, hiszen emberek milliói láthatták az Amerika felfedezésének négyszázadik évfordulójára rendezett 1893-as chicagói világkiállításon, ahol a kiállítás egyik aranyérmét, illetve a kivételes tudományos eredményekért járó díjat is megszerezte.
Az ekkor, illetve a korábban az egyetemen készült fotók az egész világot bejárták: újságokban, orvosi könyvekben és egyetemi termek falán jelent meg, sőt, a Hahnemann utódjaként működő Drexel University College of Medicine ma is rendszeresen kap megkereséseket a preparátumról készült nagyfelbontású fotók ügyében.
Have you heard of Harriet Cole — the longest-serving employee at @DrexelUniv? Her nervous system was prepared in 1988 as a teaching tool and is still used that way today at Drexel’s Queen Lane Campus. Read more from @LiveScience: https://t.co/t1NQxo4SNL pic.twitter.com/lsVi5uNylO
— Drexel U. News (@DrexelNews) 20. Februar 2018
Harriet Cole emléke ma is él az intézmény falai között, sőt, az idén százharminc éve készült munka ma is egykori helyének közelében, egy üveglap mögött látható, és naponta diákok százai állnak meg előtte egy pillanatra, ezzel is adózva az egykori takarítónő az orvosi képzést segítő felajánlása, illetve Dr. Rufus B. Weaver sebészi pontosságú keze előtt.
