Nyilván mindenki kicsit nyűgös lenne, ha 250 évvel a halála után újraélesztenék, de ez azért nem ok arra, hogy embereket öljünk. Sajnos a félig japán-félig magyar Takeshi Kovacs nem így gondolja, ezért amikor 250 jégen eltöltött év után új testbe ültetik a tudatát, lendületesen gyilkolni kezd.
2018 első nagyobb új Netflix-sorozatának, az Altered Carbonnak az alapja igazából egyetlen érdekes ötlet. Az emberiség eljutott arra a szintjére, hogy a tudatunkat képesek vagyunk elválasztani a testünktől és lementeni egy tudattokba, amelyet a test halála után másik testbe tudunk ültetni. A valódi, vagy klónozott burkokat pedig eldobható, pótolható kiegészítőként kezeljük.
A sorozat főszereplője, Takeshi Kovacs egy elitkatona (nyilván), akit határozatlan idejű testnélküli börtönre ítéltek. A test és a tudat elválasztása közben jelentősen átalakította az emberiséget. Az új, vagy fejlesztett test drága, ezért a legtöbben ugyanúgy élik végig az életüket, ahogy korábban, csak kétszer, vagy háromszor, mert ennyi újraburkolást engedhetnek meg maguknak. A szupergazdagok költségvetésébe viszont belefér, hogy folyamatosan új és fiatalon tartott testeket vásároljanak maguknak, miközben a tudatukat rendszeresen lementik, ezért ha meg is semmisülne a tudattokjuk, vissza tudják azt állítani. Örök élet, ingyen pénz. Ezeket a szupergazdagokat az Altered Carbonban Meth-nek hívják, a bibliai Matuzsálem után. (Irónia, de egyébként a történet elvileg örökéletű Meth-jei messze nem éltek még olyan hosszan, mint Matuzsálem majdnem ezer éve.)
Az emberi faj közben új világokat hódított meg, de a valódi hatalom végig a Földön maradt. Kovacs (a Kártyavárban is látott Joel Kinnaman játssza) börtönbüntetését is azért kell megszakítani, mert a Föld egyik legöregebb és leggazdagabb Meth-je (James Purefoy) öngyilkosságot követett el. A probléma az, hogy ő az egyetlen, aki nem hiszi el, hogy ez öngyilkosság volt. A gazdag Meth-ekhez hasonlóan ő is kétnaponta menti a tudatát a felhőbe, és mivel pont tíz perccel a friss mentés előtt lövi darabokra a saját tudattokját, minden emléket elveszít az elmúlt 48 órából. Ezért felbéreli az utolsó még élő Küldöttet, a már említett Takeshi Kovacsot, hogy derítse ki, ki ölte meg.
Az Altered Carbon egyébként könyvadaptáció, a kétezres évek elejének egyik legerősebb hardboiled cyberpunk krimijéből, a magyarul Valós halál címen megjelent, de angolul megegyező című Richard Morgan-regényből készült. Ezt azért kell most megjegyeznem, mert a sorozat történetét alaposan megváltoztatta a Netflix a könyvéhez képest, és ez nem mindig tesz jót neki. Csináljuk azt, hogy ezentúl, ha a könyvről írok, Valós halálként fogok rá hivatkozni, ha pedig a sorozatról, akkor Altered Carbont írok.
Szóval Takeshi Kovacs egy Küldött. Az Altered Carbonban (elvileg) az utolsó élő ilyen. Ezek a sorozatban egy örökélet-ellenes terroristacsoport speciálisan képzett katonái, akiknek a tudatát felkészítették arra, hogy megfeleljen a modern kor elvárásainak. Az újraburkolás megviseli az embereket, akik hetekig alkalmazkodnak az új burokhoz, amelyben élniük kell. A Küldöttek viszont perceken belül készek arra, hogy gyilkolni kezdjenek. Emellett eidetikus memóriájuk van, és képesek apró jelekből és részletekből messzemenő következtetéseket levonni.
Az nem teljesen érthető, hogy a Küldöttek történetét miért kellett ennyire megváltoztatni a Valós halálhoz képest. A képességek megegyeznek, de a Küldöttek a Valós halálban egy katonai elitcsapat tagjai, amely az ENSZ alá rendelve működik. Az Altered Carbonban ezt a terroristacsoportot egy Quellcrist Falconer nevű nő vezeti, aki a regényben csak említésekben és idézetekben kerül elő. A Valós halálban olyan ő, mint mondjuk Marx, akire Kovacs rendszerellenes ideológiai kérdésekben hivatkozni tud. Az Altered Carbonban ennél sokkal központibb szerepet játszik, mint Kovacs korábbi szerelme.
A Valós halál egyébként pont azért volt nagyon jó könyv, mert az alapötlet érdekessége évekig az ember fejében marad. A test és a tudat elválasztásának kezelésében ugyanis hihetetlen ellentmondások vannak a regényben. Az még számomra is kezelhető, hogy a tudat lementésével és tudattokban tárolásával meghosszabbíthatjuk a saját létezésünket, már ha feltételezzük, hogy a saját tudatunk tökéletesen független a test elektrokémiai reakcióitól (és miért feltételeznénk, hiszen ez butaság lenne), de a szupergazdag Methek örökélete minden logikának ellentmond. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy énként kezeljek egy visszaállított mentést.
Az ép, több testet megjárt tudattokra még lehet valamennyire én-ként hivatkozni, de ha ez megsemmisül, majd az erről készített másolat egy másik tudattokban új testbe kerül, azt nehezen lehet folyamatos létezésként felfogni. A saját létezésfelfogásom szerint ha valaki készít egy mentést a tudatomról, majd a halálom után új testbe tölti, az nem én leszek, hanem egy másik személy ugyanazokkal a memóriákkal és személyiséggel, mint nekem voltak. Egyébként ez a kérdés a transzportáció eszmetörténetében is rendszeresen előkerül. Ha az atomjaimat a tér egy másik részére teleportálja egy gép, akkor nem biztos, hogy teleportáltam, simán lehet, hogy csak megöltem saját magam egyik létező verzióját, és alkottam helyette egy teljesen újat. Ahhoz, hogy a teleportálás, vagy a tudattokok létezésének lehetőségét elfogadjuk, azt is el kell fogadnunk, hogy a létezés nem más, mint az atomjaink pontos összetétele. De ennyi talán elégé a létezésről.
Érdemes inkább arról beszélni, hogy jó sorozat-e az Altered Carbon. Igen, de teljesen más, mint a könyv, és ennek a Netflix az oka. A Valós halál eredeti sztorijában nem volt több egy kétórás filmnél, ahhoz viszont, hogy bindzselhető nyolcrészes sorozat legyen belőle, fel kellett higítani a történetet, és egy rakás olyan szálat kellett belevinni, amelyek az eredeti történetbe nem illettek volna.
Emiatt viszont a sorozat hangulata teljesen más, mint a regényé. Utóbbi sokkal sötétebb, és a Valós halál Takeshi Kovacsa sokkal kevésbé kedvelhető, mint az Altered Carboné. A sorozat főszereplőjébe sokkal több érzelmet írtak, emiatt a viselkedése sokszor ellentmond annak, ahogyan hivatkozik saját magára.
Az Altered Carbon egyetlen komoly problémája a forgatókönyv. Néha érződik, hogy egyszerűen sehogy nem tudták megoldani, hogy a történet bizonyos elemeit elmagyarázzák, ezért a korábbiaktól teljesen idegen módon Kovacs maga kezdi narrálni a saját gondolatait a nézőnek. Ez nyolc rész alatt körülbelül háromszor kerül elő, miközben vagy folyamatosan ezt kellett volna csinálni, vagy egyszer sem. Pont az ilyenek miatt nem lesz kiemelkedő a sorozat, pedig az alapanyag simán az volt.
Altered Carbon, 8 rész, Netflix, 2018, 7/10
