Benes József 1936. október 8-án született a vajdasági Bajmokon. Tanulmányait a Belgrádi Képzőművészeti Akadémián végezte, később Zentán élt és dolgozott, majd 1978-ban Magyarországra települt, ahol először Szegeden, később Kecskeméten élt.
Művészetéért számos alkalommal díjazták Szerbiában, Magyarországon, de külföldön is, 1995-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. Több mint száz önálló és csoportos tárlata volt, alkotásaira jellemző volt, hogy egy-egy részletet nagyított fel vagy egyetlen motívumot helyezett a mű középpontjába. Zenta és a város folyója, a Tisza – saját bevallása szerint – évekkel Magyarországra költözése után is hiányzott neki, a folyó az alkotásain is gyakran megjelent. Az utóbbi években főleg feleségével, Gerle Margit keramikussal közösen állította ki munkáit.
Festett, rajzolt és sokszorosított grafikát készített. Az Artportal.hu leírása szerint az emberi szenvedést, kiszolgáltatottságot, nyugtalanságot és drámai feszültséget tiszta színekkel társította, de jellegadóan fekete-fehér színhasználata fölerősítette.
Bár sokan sorolnak egyéb kategóriákba, modern realista festőnek tartom magam
– hangsúlyozta sokszor idézett hitvallásában.
Az emberi test sebzett, tépett, gólemmé növelt vagy más módon groteszkké nyomorított képével, apokaliptikus víziók, halálfélelmek megjelenítésével tiltakozom a háború ellen. A sorsában tehetetlen ember formájú lények agonizálása, az embernélküli tájak – hasonlóképpen egy rossz álomhoz – szándékosan keltenek rossz érzéseket a befogadóban, nyitva hagyva a kérdést: felébredünk-e?
– tette hozzá.
Művei számos gyűjteményben megtalálhatók Szegeden, Kecskeméten, Zentán, Szabadkán, de Wroclawban is.
Kiemelt kép: MTI/Ujvári Sándor
