Régen akartunk már veled beszélgetni. Miért vagy te ilyen elérhetetlen?
Tietek vagyok.
Ugyan!
Két gyerek, úgy hívják.
Hol vannak most?
A csomagtartóban. Viszonylag oxigénhiányos állapotban egész sokáig elvannak.
És ha nem vicceljük el a dolgot?
Nagymamával meg az apjukkal.
Azt hittük, valahol koktéloznak egy medencében. Ezt látták az anyjuktól az Instagramon.
Sokan nem értik az iróniát. A legviccesebb, hogy az veri ki a biztosítékot a magyar kommentelőknél, hogy én megiszok egy aperol spritzet babával a kezemben.
Egy olyan országban, ahol Ákos mondhatja azt, hogy a nőnek az a dolga, hogy szüljön, jó napot kívánok, ez a női princípium. Azt vártad, majd azt mondják, ez az, Anna, igyál még?
Én belterjesen élek. Otthon vagyok a kedvesemmel és a gyerekeimmel a zokniszagú minibuszban és a koncertjeimen. Ez egy védett terület. Meg voltam győződve róla, hogy az ország azokból áll, akiket én magam előtt látok a koncertjeimen, és náluk ez nem probléma. Egy rockbandának vagyok az énekesnője, nehogy már ebből legyen botrány. Rockénekesnőként még gáz is egy koktéllal a kezemben mutatkozni.
Élhetsz ilyen bezárva?
Bárki élhet, ez egy működő létezési forma a jég hátán is. Csinálj magadnak országot, világot, és az álljon abból az ötven emberből, akivel jó lenni.
Odaszórsz magadból darabokat az emberek elé. Ezek szerint azért, hogy jobb legyen nekik. Azt képzeltem, hogy nem zárhatod be magad egy kis szobába vagy egy koncertterembe, hanem ki kell nézni, hogy milyen a rajongóid élete.
Azért én fölfogom, átengedem magamon a dolgokat. Csak van egy egészséges elhatárolódás, ami olyan szinten kiszűri a szemetet, nehogy elmerüljek benne.
Mi a szemét?
Minden olyan életellenes történés körülöttünk, ami megakadályozza, hogy egyensúlyban legyünk.
Hú, de lila!
A 21. századi rabszolgaság, amiben élünk. Ez pártfüggetlen.
A fogyasztói társadalomra gondolsz?
Alapvetően igen. Mikor kicsi dinamóként működve addig vagyunk hasznos részei a társadalomnak, amíg ki nem égünk.
És te csak egy ilyen utópiaszigetet akarsz ebben nyújtani, ahol hétvégén kibulizhatja magát az ember, hogy kicsit jobb érzéssel kezdhesse a rabszolgamunkát másnap. Vagy változtatni is akarsz valamit az emberek szemléletén?
Nagyképű lenne ilyesmit akarni. Ki vagyok én ahhoz? Nem tudok vízen járni, pedig hidd el, próbáltam. Vagyok annyira józan, hogy felfogtam: Magyarországon rocksztárnak lenni még mindig annyi, hogy reggel arra ébredsz, hogy bilibe lóg a lábunk. Én nem mondhatom meg az embereknek, hogy mitől lesz jobb, nem mutathatok nekik alternatívákat, mikor lehet, hogy nincsenek is.
Akkor nagyjából azt állítod, amit Alice Cooper: a rockzenész nem politizál, hanem kiáll a színpadra, letolja a showt, és szevasz. Közben van más rockzenész, aki meg azt mondja, tenni kell a világért, és el kell mondani a véleményed.
De az nem biztos, hogy ugyanaz, mintha politizálni kezdek.
Nem is azt mondjuk.
Mit hívunk politikának?
Pásztor Anna mit hív politikának?
Mindazt, amitől távol tartom magam. Egy szinten elismerem a politikusokat, mert elképesztő haknit tolnak. De nem feltétlenül értékelendőbb, mint lakodalmas zenésznek lenni.
Jobb csajokat kapunk, még én is. Ugyanakkor ez egy zárt közeg, épp ezért léptem meg azt a megkérdőjelezhető döntésemet, hogy elmentem kereskedelmi televíziókba válogatás nélkül. Ugyanúgy az RTL-be, mint a TV2-be.
Megbántad?
Ez először a zenekaron belül vágta ki a biztosítékot. Ebből volt az első nagy vitánk, hogy 13 évünk van abban, hogy a zenekar ide felküzdötte magát, és bele fogunk bukni, ha én eladom a lelkem aprópénzért. A zenésztársadalom ki fog tagadni minket. Én meg azt mondtam, ha emberekhez akarsz szólni, az a nagy kérdés, hogy a biztonságban maradsz, vagy kilépsz céltáblának a lőtávolba. Egy ilyen tévéműsor sok mindenről lerántja a leplet, sok zenésztársam bukott ebbe bele, mert hitelét vesztette a képernyőn. Még az öcsémmel is összevesztem, pedig soha nem veszekedtünk. Benne volt a pakliban, hogy én is elvérzek. Vállaltam az egész show-t, és belementem egy csomó mindenbe, de szerintem pillanatokra sikerült átvinnem élő adásban ugyanazt az üzenetet, amit a legbüdösebb Fészek-klubnak a mélyén is bele tudtam súgni öt ember fülébe.
Az érdekel, hogy előtted-utánad mi megy, és a kereskedelmi tévé a te hiteledet használja fel, hogy minden mást eladjon?
Ez is csak egy profi cirkusz, mint a politika. A gép ellen én nem tudok menni, legfeljebb, ha trójai falóként engem beengednek, pillanatokra megakasztom a fogaskerekeket. Anélkül persze, hogy odapiszkítanék, ahonnan eszek. Mert azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez az éléskamránknak milyen jót tett. Azon kevés magyar zenészek közé tartozom, akik tudnak csak a zenélésből élni, és nem kell mellette zongoraleckéket adniuk. Nagyon jót tett a családomnak, nagyon jót tett végül a zenekarnak is. Beengednek minket kultúrházakba, ahol ugyanazt a rock ‘n rollt hozhatjuk, amit korábban. Beengednek falunapokra, kezet ráz velünk a TSZ-elnök. Ott vagyunk mindenhol.
Ezért cserébe nem érdekel, hogy mondjuk, mi megy a Tényekben.
Az ellen semmit nem tudok tenni.
Azt mondhatod, hogy nem adom oda a hitelemet nektek.
Ugyanúgy megy tovább a cirkusz, csak velem szegényebben.
Akkor Pásztor Anna leszedi a sápot róla, a többi meg rock ’n roll?
Nem, Pásztor Anna megpróbálja azt a két másodpercet felhasználni arra, hogy a hitrendszerét képviselje, amit bármilyen felületen adnak neki.
És nem volt olyan pont, ami visszaigazolta volna a zenekar félelmeit, vagy amikor te azt érezted, hogy hú basszus, ez gáz?
De volt, mikor a Sztárban sztárban voltam. De nem a műsor, hanem a saját képességeim miatt, amik egyszerűen nem feleltek meg annak a műsornak. Majdnem alulmaradtam, kevés voltam karaokiban. Punk-rock körökben teljesen elég, ahogy üvöltözni tudok, de ott kicsit többe haraptam bele, mint amire képes vagyok a hangterjedelmemmel. Azért valahogy megúsztam.
De énekesnek tartod magad, vagy showmannek, aki énekel is, miközben bulit csinál?
Látom, az egyikőtök a rossz rendőr, aki elfenekel, a másik meg a kedves, aki zenéről is kérdez.
Nemhiába jöttünk ketten.
Ez jobb esetben egyben van. A legjobb esetben egyszerre vagy táncos, színész, előadó, dalszövegíró, zeneszerző és fantasztikus énekes. Hollywoodban voltak ezek a figurák, mint Gene Kelly, akik reneszánsz emberek voltak, rendezni is tudtak. Ettől a kalibertől sajnos messze vagyok, de még csak 45 vagyok, van még egyszer ennyi időm, hogy megtanuljak énekelni, meg basszerozni.
Hogy befutottatok, az vajon azt is jelenti, hogy már soha többé nem kell olyan kompromisszumokat kötnöd, ami miatt azt éreznéd, mint a Gyáva forradalmár megírása idején: hogy lőjön már le valaki?
Ez soha nem múlik el, hogy topon kell lenni, és állandóan nézni a hátad mögé. Mindenhonnan lőnek, akár a kollegákról, akár a tévéről vagy az újságírókról van szó. A legszomorúbb jelenség, mikor egy művész elkezd belülről punnyadni. Ahogy elkezded hakniból tolni, ahogy az utolsó falunapon már nem tudod odatenni magad, ahogy egyetlen ember elkezdi nézegetni a telefonját, kezdesz meghalni. Addig élsz, amíg ez az erő benned van, és a zenekarba is át tudod tolni.
Meddig tart ez az energia még?
Nem tudom, de ha elfogy, akkor remélem, lelő valaki. Ahol nem volt életszag, nem táplált vagy rúgott seggbe félóránként valami, onnan én elmentem. A zenéléssel is úgy vagyok, elsorvadnék, ha ez nem lenne, de amint érzem, hogy már nem táplál, vagy hullaszagú vagyok, odébb kell állnom. És majd kapálok vagy makramézok.
Szakmát váltasz. Apropó! Kész a szakdogád?
2018 márciusáig le kell adnom, különben reszeltek a diplomának.
És hogy állsz?
Kivettem hat hetet, mert muszáj megírnom. 11 évem van benne.
Milyen diploma lesz?
Angol bölcsész diploma.
Bölcsészdiplomával éhen halsz.
Éhen halni sem volt olyan rossz, évekig laktam 9 négyzetméteren.
Azt hogy lehet?
Papíron ez egy mosókonyha, nagyon olcsón meg lehetett venni. Mivel felvettem rá devizahitelt, most 19 milliónál tartok. Lichthofra nyílik, és van benne egy galéria, csak ott nem lehet felállni. Francia művészlakásnak hívom, én nagyon jól ellettem volna, csak gyereket nem lehet ott szülni.
Pedig az a női princípium.
He-he… Tudjátok, mi lesz a szakdogatémám: az istenkeresés a 21. századi angolszász rockdalokban.
Szép megúszás! Te is keresed?
Van egy feltételezésem, hogy nekem megvan, vagyis én megvagyok neki. Valahogy mindig vigyáz rám, pedig sok mindent tettem azért, hogy elengedjen.
Templomban is keresed?
Nem, csak intézmény nélkül. A nagypapám és a dédpapám is baptista prédikátor volt. A dédnagymamám elképesztő nő volt. Teljesen iskolázatlan, de gyógyító asszony volt, látomásai voltak. Időnként felült egy vonatra, és elutazott valahova, hogy megmentsen embereket például az öngyilkosságtól. Senki sem tudta, hova megy, csak megérezte, hogy valaki le akar ugrani egy hídról. Igazi szent asszony volt. Ezeket vittem én tovább egyfajta 21. századi „fekete bárány prédikátorként”.
Ha már család, hova íratod a gyerekeid óvodába, iskolába?
Ez erős kérdés, mert nem nagyon akarjuk őket óvodába adni.
Pedig a magyar rendszer szerint legalább egy évre kötelező.
Igen, bajban is vagyunk ezzel, de állítólag valahogy meg lehet oldani.
Hát magyarok vagyunk! Persze, hogy mindent meg lehet oldani! Miért nem akarod az államiba?
Leginkább semmilyenbe nem akarnám. Elmegyek az óvodai nyílt napokra, figyelem, milyen nekem ott lenni, és azt látom, hogy nem túl jó.
Pásztor Anna bejár óvodai nyílt napokra?
Persze, gyerekem van, meg akarom nézni, hova megy.
És most ott tartasz, hogy nem megy sehova?
Az hagyján, hogy én ott tartok, de főleg az apjuk. Nagyon nagy lázadó. Építőmérnök különben, de most főállású pókeres, és mind a ketten mindig olyanok voltunk, hogy menekültünk a kötelező dolgoktól. Emlékszem, hogy az óvodában elképesztően furának találtam, amit a többiek csináltak. Míg játszottak, én az óvónéniket kínoztam az univerzum nagy kérdéseivel. Egyáltalán nem volt jó ott lenni.
Az iskola már nem para?
Lehet, hogy arra is van alternatív megoldás. Mondjuk magántanulók lesznek. Az iskolával kapcsolatban sincsenek túl szép emlékeim. De az egyetem második éve után is bőgve mentem haza, hogy ez micsoda. Ezért vártam 30 éves koromig, és jöttem haza tanulni Amerikából, és nem kapok semmit, csak átöblítik a fejünket.
Akkor nemcsak vallásban nem kedveled az intézményeket, hanem nagyjából semmiben?
Nagyon kevés olyan intézménnyel találkoztam, amit jónak tartok. New Yorkban azért élveztem, mikor Alvin Ailey táncintézetébe jártam, de az nagyon teljesítményalapú volt. Ott rögtön kijelzi a mutató, ha nívótlant csinálsz. Vagy művészet, vagy nem. Nem lehet helye a korrupciónak.
Zavar a korrupció?
Engem nem, csak akkor próbáljanak már engem is korrumpálni.
A 4-es 6-oson még szoktál utazni, vagy csak a régi emlékeidet eleveníted föl az új lemezen.
Szoktam.
Akkor azért ott látod, mi van.
Amiről beszéltünk, hogy én homokba dugom a fejem, ez csak ahhoz kell, hogy én boldogan és energikusan ki tudjak állni az emberek elé. Amúgy nagyon megrettent, ami Magyarországon és a világban zajlik. Végtelenül félek attól, ami várható, és bőgve szoktam hazamenni, mikor egy tömegközlekedési eszközön utazom.
Kicsit most mi is megijedtünk.
A falunapokon is bele szoktam nézni az emberek szemébe. A legszomorúbb, hogy már a gyerekek szemébe is közönyt, keserűséget és ürességet látok. Részben ezért sem akarom óvodába adni a babákat, mert ez a kétségbeesés ragad rájuk. Lehet, hogy ez egy utópisztikus remény, de én meg akarom a kölykömet ettől menteni, legalább addig, amíg megerősödik annyira, hogy tudja, hogy van más. Nem arról van szó, hogy én mindezt nem veszem észre.
Megint ott vagyunk ahol kezdtük. Azt hiszi az olvasó, hogy csak ez érdekel minket. Mi a megoldás?
A telefonod és a tévéd tele van halottakkal. Kapjál észhez, kapcsold ki, ne nézz híradót, mert már a hóesés és a napsütés is fájni fog a bőrödön.
De akkor csak azt mondod, hogy ne vegyünk róla tudomást.
Ne legyél része a rendszernek, intravénásan ne engedd magadba a dolgot. Ez nem csak a falunapra igaz, bárhol. Ha elmegyünk egy céges buliba, és belenézek egy bankárnak a szemébe, lehet, hogy még durvább. Azokat tényleg csak harapással lehet felébreszteni. Volt, hogy a csilliomos apuka kis bankár fiának kiharaptam a kezéből egy darabkát. Odajött és megfogta a mellemet, én meg kicsavartam a kezét és azzal a mozdulattal kiharaptam belőle egy darabot.
Ő biztos megjegyezte a leckét.
Az ingerküszöbük olyan magasan van, hogy náluk már csak ez működik.
Jön az Álmatlan című doksitok szeptemberben. Szerinted hajlandóak Magyarországon sokan fizetni, hogy megnézzenek moziban egy koncertfilmet?
Nagyon meglepődnék, ha beülnének. Moziban én is csak a legjobbra adok pénzt. De ha nem viccelem el, akkor azt kell mondanom, hogy elképesztően jó lett ez a film.
Akkor ezzel sem fogod megváltani a világot?
Én egy utat tudok mutatni és egy belső tartást.
Ez csak ilyen lufi.
Kurvára nem. Ha te se hiszel ebben, hová tart ez a világ? Ő talán még egy kicsit hisz.
Mert ő kedves, és nem mellesleg zenél, de én nem zenélek.
Egyszer üljünk le, igyunk egy, vagy inkább négy pálinkát, és meggyőzlek róla. Semmi mást nem tudok adni, mint ezt.
