Némi underground alapműveltséggel nehéz nem a hírhedt punknótára asszociálni az HBO új szériáját látva: a Fülledt utcák (The Deuce) csupa, a társadalom perifériáján boldogulni próbáló figurát vonultat fel, hogy szomorú-nosztalgikus tablót fessen a ’70-es évek New Yorkjának csaknem legaljáról. Túl vagyunk Vietnam és a hippimozgalom javán, a szexuális forradalmon, Woodstockon, a pornót épp csak legalizálták, lassan a környék lesz a felnőttfilmezés fellegvára, a metamfetamin-származékok ekkoriban kezdenek előretörni, az AIDS-től pedig még nem fél senki, mert még nem nagyon tudnak a létezéséről, így aztán
Az unalmas és kilátástalan belső államokból a partvidék nagyvárosaiba jönnek a lányok, ahol a kilátástalanság ugyanúgy adott ugyan, de legalább van hozzá diszkó, drog meg neonfény, és alig szállnak le a távolsági buszról, egy-egy fuxokkal dekorált, relatíve jól, de legalábbis jólétről árulkodóan öltözött, nagy eséllyel fekete fickó már be is szervezte maga alá strichelni. Strici márpedig kell, mert veszélyesek az utcák, és egyébként is: a máig létező, furcsa, Stockholm-szindrómaszerű kváziszerelmi viszony strici és lányai között itt is jelen van.
A történetről egyelőre nehéz nyilatkozni, a sorozat ugyanis a tévében csak szeptember 11-től fut majd, az HBO pedig csak az első epizódot tette elérhetővé a HBO GO-n. A nyitány a fontolva haladás stratégiáját követve egyelőre inkább a hangulatfestésre fókuszál, mintsem túl sokat felvillantana abból, hogy miről is fog szólni majd ez a nyolc epizód. Pedig ideje épp lenne: a pilot mintegy nyolcvan perc hosszú, ám a sztori erős bekezdése helyett – mely az összes elérhető szinopszis alapján a pornóipar felemelkedéséről szól majd – inkább a főbb karakterek expozíciója és a hangulati megalapozás történik.
Annyi már sejthető, hogy két szimpatikus szerencsétlen lesz a két főszereplő. A Maggie Gyllenhaal alakította prosti, Candy csaknem egyedülálló módon strici nélkül, önállóan dolgozik, természetesen inkognitóban – már amennyire ez lehetséges –, és családját támogatja a keresetéből. James Franco is főszerepet hoz, mi több, egyből kettőt, ugyanis némi filmes varázslat nyomán ő két karaktert is eljátszik, a szerencsétlen, de szimpatikus kocsmárost, és annak balhés, szerencsejátékfüggő ikertesóját is, aki tartozásai miatt igyekszik lapítani, míg tesója próbálja menteni az irháját.
A pilot alapján olyan ez a sorozat, mint a főszereplő prostik bármelyike: nagyon szexi a körítés, de a szeme örökké szomorú. Fergetegesen erős hangulatú a széria, a Drót írópárosa, David Simon és George Pelecanos nagy szeretettel rajzolják meg ezt az elesettségében is kőkemény világot, és finom gesztusokkal mutatják be a karaktereket, a Breaking Bad producere, Michele MacLaren rendezésében a színészgárda pedig kellő érzékenységgel formálja meg ezeket a furcsa figurákat, akiket sajnálnánk szívesen, csak éppen nem lehet: ők ugyanis egy cseppet sem kérnek a szánalomból. Karcos, erős darab, pont jó lesz a Trónok harca utáni szomjúság ellen.
