A József Attila-díjas író, költő legutóbb Arany János szellemében üzent az angliai magyaroknak, most pedig a Star Warsról írt egy rövid kis szösszenetet Facebook oldalára. Lackfi szemlátomást nosztalgikus állapotba került:
NEM TUDHATOM
Nem tudhatom, a Star Warsba mit gondol bele más,
nekem gyerekkorom e csillagoktól ragyás
kis bóvli, messzeringó űrkosz bugyutasága.
Ezen ámultam én, kiscsóka, szám kitátva,
s holtomban is talán bevillan ez a film.
Sivatag táj. Képembe néha adrenalin-
pörgető pillantással Leia bambul bele,
úgy izgatott, kétoldalt mért tárcsás a feje!
Tudtam, hogy összejönnek, a Han fiú meg ő,
ami csak fél siker, nem én vagyok a nyerő.
Gépen szálltak fölébe annak, mi stúdió,
s a gép vacak doboz volt, vaknak is látható,
mit rejtett az egész, hogy mégis oly lelkesen
ámultunk az üreske kis űr-történeten?
Tán Darth Vader maszkjában lappangott a titok,
zihált és szörcsögött, arctalan pampogott,
s galaxis-szerte munkát nem végzett senki sem,
lőttek, futottak, hitték, hogy én majd elhiszem,
hogy minden pusztítandó, s ki nem öl, odavész,
nincs idő termelgetni, meg aztán csenevész,
béna fickó, kinek puskája nem köp tüzet,
a legmenőbb meg kardot ránt, le nem lőheted.
És ott a légmotor, mely fatörzsek közt suhan,
szédülsz, micsoda kattant, olajozott roham…
Hát ki nem akart volna oxigén csónakán
ringni a semmiségben, mint legnagyobb vagány?
Volt vasrobot meg szőrmók, rücskös varangypofa,
és küldetés, megmentett világ, prófécia,
kis kölnimaradékkal hígított bölcsesség,
új bűnök, régi vétkek, meg zordon-bordon ég.
Leesett állú kölkök, tátogtunk bűntelen,
amcsi szupermarketben mennyi jövő terem,
s le is árazzák néha, sötét mozikban ontják,
csillogó cuccok és páncélok, Leia kontyát
feledni hogy lehetne, s ezt a zsibvásárt, ember!
Boríts el, Darth Vader most, éjszínű köpenyeddel!
