Lassan századik epizódjához érkező Ismeretlen Budapest sorozatunkban – mely már térképen is követhető, ahol természetesen külön jelöljük a legfrissebb epizódokat – ígéretünkhöz híven a külső kerületek felé indulunk, hogy bemutassuk a belváros zsivajától távolabb eső, de jobbára ismeretlen épületeket, emlékműveket és tereket.
Ma az 1950-ig önálló városként (sőt, 1923-ig egyszerű községként) létező Rákospalotára látogatunk el, hogy a több, mint százhatvan éven át, 1840 és 2006 közt létező Növényolajgyár tőszomszédságában álló házak egyikét nézzük meg közelebbről.
A Rákospalotai Növényolajgyár
Az első világháborúig olajos magvakat feldolgozó, gépzsírt, valamint repceolajat is előállító üzem egy tulajdonosváltás után már a Hutter és Flóra szappanokat, Flóra gyertyákat, Tisztaság mosóport, illetve margarint ontott magából, az 1948-as államosítás után pedig a korszakot meghatározó termékek hagyták el a kaput: így többek közt a Rapid gyorsmosópor (1955-), a Liga margarin (1958-), illetve a Tip tisztítószer (1958-).
Az épületeket 2006-ban ürítették ki teljesen, a tervek szerint egy új lakópark, a másfélezer lakást magába foglaló Szilas Városközpont valósult volna meg a helyén. A tervek persze azóta is a rajzasztalon üldögélnek, a környék képét pedig továbbra is uralja az 1946-ban elkészült, tizenhárom emeletnyi magasságba törő olajosmag-tároló siló, sőt, több műhely is működik az elmúlt évtizedeket túlélt téglaépületekben.
A gyárterület Közvágóhíd utcai (mely nevét az Olajgyár melletti földszintes ipari csarnokról, melyben egykor a még önálló város vágóhídja működött) oldalán sétálva, a kertes házakkal teli utcák szélén azonban a környezetéből kimondottan kirívó épületbe botolhatunk.
Az Esthajnal utca kezdetén ugyanis egy egyértelműen erdélyi hatást tükröző, szecessziós jegyeket is felvonultató saroképületet találhatunk, mely egykor éttermet (mely néhány évvel ezelőtt még a tagadhatatlanul frappáns Gáspár Gézáné Ételbár néven működött), sörözőt, élelmiszerboltot és lakásokat foglalt magában. A vendéglátóegységek mára azonban már eltűntek, az emeleten viszont még továbbra is családok élik az életüket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ha valaki érez magában kellő kitartást egy üzlet ideköltöztetéséhez, ne tehetné meg ezt, hiszen a Palota Holding Zrt. jó eséllyel örömmel bérbeadná a nyolcvannégy négyzetméteres üzlethelyiséget, bár annak felújítása a honlapjukra feltöltött képek szerint további pénzkötegekkel szabadítaná meg a vállalkozót.
A ma önkormányzati tulajdonban álló épület Csimár Károly tervei szerint, Szeniczey Kálmán megrendelésére 1926-ra született meg. Mai formáját négy évvel később, 1930-ban nyerte el, hiszen ekkor született meg a Közvágóhíd utcai oldalról látható terek jó része, így a bal oldali saroktorony, illetve a középoromzatos szakasz, melyen faraott mellvéd, illetve egy igazán kedves felirat is helyet kapott: a fészkelő galambpár domborműve felett ugyanis az egykor itt élt házaspár szerelmének emlékét őrző
felirattal találkozhatunk:
Az egykor a frappáns Szomjoltó néven futó kocsma legutóbbi táblája is ellenáll még az elemeknek:
Sőt, a 2012-ben kerületi védettséget kapott ház sarkán még az “Újpesti Közért Vállalat Élelmiszer” tábla is harcol még az elkerülhetetlen pusztulással:
Az épület a város ütőerének számító utcákon végigrobogó 5-ös busz végállomásától mindössze öt perc sétányira található, megközelítése így több, mint egyszerű.
