A körút válsága persze régi lemez: már a rendszerváltás előtt megindult a hanyatlás, aztán a plázák hazai térhódításával végleg elvesztette központi kereskedelmi funkcióját, és azóta sem képes igazán magára találni. Abban ugyan mindenki egyetért, hogy az állapot siralmas, az önkormányzatok mégsem képesek hatékonyan fellépni a mindent elárasztó gagyi ellen.
Korábbi cikkünkben utánajártunk, miért nem lehet legalább a rikító reklámözönt eltüntetni a műemléki homlokzatokról, de mindez persze csupán látványos tünete egy sokkal komplexebb problémának. A tiltás ugyanis csak a legvégső eszköz. Tűzoltásra jó, de mélyreható változások hosszútávú stratégiával és pozitív ösztönzéssel érhetőek el.
A körút mint brand
Jó kezdeményezések azért vannak, mint például a főváros által indított portálprogram, a Rákóczi tér korábbi és a Blaha tervezett felújítása, valamint a Nagykörút továbbgondolására tavaly kiírt hallgatói pályázat. Ebbe a sorba illeszkedik a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont szerdai kerekasztal-beszélgetése is, melynek legfontosabb tanulsága épp az, hogy nem szabad beletörődni a jelenlegi állapotokba:
Az már a külföldi példákból is kiviláglik, hogy tudatos várostervezéssel sok helyen látványosan rehabilitálhatóak a körúthoz hasonlóan lecsúszott bevásárlóutcák.
Erről beszéltek a győztes pályamunkák szerzői is, akik megosztották víziójukat a jövő körútjáról. Pedig itt még nem is radikális újragondolásról van szó, inkább olcsón és gyorsan kivitelezhető, marketinges megoldások kidolgozása volt a feladat.
Hogyan lehetne vonzó branddé tenni a Nagykörutat? – szólt a központi kérdés. Ehhez a brandesítéshez nemcsak vonzó jövőképre van szükség, hanem a dicső múlt és a nosztalgikus emlékek is meglovagolandók. Mindezt persze 21. századi technikával és modern marketinges megoldásokkal kivitelezve.
Sok érdekes ötlet vetődött fel, mint például
- a Pokémon Go mintájára működő mobilapplikáció, mely a játékosokat a körútra csábítva a várostörténeti műveltséget mélyítené
- a nyári utcafesztiválok, melyekhez a körút bizonyos szakaszait akár teljesen lezárnák egy-egy hétvégére
- az üresen álló pavilonok eltüntetése, bicikliút létrehozása a jelenlegi parkolósáv helyén.
Utóbbi azért is különösen fontos, mert a bringások beterelése egy adott városrészbe bizonyíthatóan növeli ott a vásárlási hajlandóságot.
A legérzékenyebb téma az autósforgalom korlátozása volt. A győztes pályázók szerint addig nem is lehet radikális változásban gondolkodni, amíg a főváros nem szánja rá magát jelentős forgalomcsillapításra. A kétszer két sávos autóút ugyanis eleve olyan mértékű zajszennyezéssel jár, mely elriasztja az embereket (a fővárosi főépítész ezzel vitába szállt, a körút jelentőségét hangsúlyozva a főváros forgalmában).
– hangzott el egy ponton a távlati cél.
A tavalyi foci Eb spontán fesztiválhangulata inspiráló példaként került elő, felemlegetve, amikor az ünneplő tömeg teljes szélességében megszállta az utat, és önfeledten vonult a villamossíneken. Ugyan kaotikus keretek között, de akkor egy pillanatra mégiscsak megtapasztalták az emberek, milyen az, ha birtokba vehetik a saját városukat.
Bátortalan politikusok
Azonban az efféle csodák is csak percekig tartanak, akárcsak a magyar focisikerek. És sajnos számos feltétel hiányzik még ahhoz, hogy a körút újra a minőség és az élhető környezet, ne pedig a lepattantság szinonimája legyen.
A stagnálás fő oka az ismerethiány és a politikusi bátortalanság, szintén ismerethiánnyal kombinálva
– mondta lapunknak Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont ügyvezető igazgatója.
Szerinte mindenekelőtt egy Nagykörút-menedzsment felállítására lenne szükség, mely összefoghatná a komplex feladatkört, kitapogathatná az üzleti szereplők és a politikusok számára egyaránt elfogadható kompromisszumokat. A menedzsment jelölhetné ki aztán a további lépéseket, a főváros és az érintett kerületek együttműködésével, valamint a kereskedőkkel és üzlettulajdonosokkal is folyamatosan egyeztetve. Ezek a szereplők együtt dolgozhatnának ki stratégiát, ami hosszútávra meghatározza a körút egyes szakaszainak legvonzóbb kereskedelmi profilját, az ehhez szükséges üzletválasztékot, és az egyéb feltételeket, mint például
- a vonzó megközelíthetőség
- a forgalomcsillapítás
- a közös reklám
- az összehangolt nyitva tartás
- vagy épp a már említett eseménymarketing.
A menedzsmentnek nem pusztán a stratégia lefektetése lenne a dolga, később is szükség van rá: segítenie kell a magas színvonalú működtetést és fenntartást, egyeztetve az érdekeket, szakmai tanácsokkal ellátva a boltosokat.
Ne feledjük, egy bevásárlóközpontban normális, hogy az üzletek 10 százaléka évente
kicserélődik, és mégsincs érdemi üresen állás. Szakítani kell a rossz hagyományainkkal, és nem pusztán egyszeri beavatkozást, hanem folyamatos menedzsmentet kell megvalósítani.
Nyugaton a helyzet
És hogy mi van azokkal a bizonyos külföldi példákkal? Nem kell messzire menni: a legközelebbi híres példa a bécsi Mariahilfer Strasse, ami egykor a budapesti Rákóczi út-Kossuth Lajos utca szerepét töltötte be, nagyforgalmú, a főpályaudvartól a belvárosba vezető kereskedelmi főutcaként.
Még 1990 előtt a Mariahilfer átállt a kelet-európai igénytelen bevásárlóturizmusra, az évek során egyre lepukkantabbak lettek üzletek. Ám az ezredforduló környékén jelentősen csillapították a gépjárműforgalmat, majd két-három évvel ezelőtt, lakossági kezdeményezésre, teljesen kizárták az autókat, ezzel együtt sorra költöztek be a jó minőségű üzletek. Hasonló szerepváltozáson ment át az antwerpeni Meir nevű sétálófőutca és a berlini Friderichstrasse, ahol a német újraegyesítést követően az NDK-s panelutcából állították vissza az egykori elegáns bevásárlóutcát.
Az eredmények mögött persze komoly szervezeti kultúra áll: például Bécsben az ottani kereskedelmi- és iparkamara üzletutca-menedzserei több mint hetven utcát tartanak kézben, míg Antwerpenben öt városi tisztviselő segíti harminckét kisebb-nagyobb bevásárlóutca prosperáló működését.
Nyugat-Európában gyakorlata van a belvárosok kereskedelmi megújításának, általában ezeket preferálják a bevásárlóközpont-tilalommal szemben, hiszen ez szolgálja a vásárolni szerető emberek igényeit, akik egyben persze választópolgárok is
– mondja Ongjerth.
Reméljük, hamarosan Budapesten is meghonosodik a menedzseri gondolkodásmód, mert messze nem csak a Nagykörúton uralkodik kritikus állapot: lenne mit tenni a zajszennyezéstől jóformán kiürült Rákóczi és az Üllői úttal, vagy épp a gagyiban fuldokló Váci utcával is. Pozitív példa a Bartók Béla út, ahol a kerület tudatos stratégiával vonzza magához a menő galériákat és trendi kultkávézókat.
