A mai Lehel téren átkelve, a Váci úton Angyalföld felé indulva egykor jókora gyárakkal találkozhattunk volna – ma ezek jó részének a sorra épülő, csillogó irodaházaknak, illetve a második világháború pusztításának köszönhetően már semmi nyoma, néhány épület azonban még mindig dacol az elemekkel, bár kívülről soha egy pillanatra sem hasonlítottak egy olyan épületre, amire az ember a gyár szó hallatán gondolna.
Így van ez a Váci út 48. alatt látható, némi túlzással sarokbástyás középkori várba oltott raktárépületnek tűnő tömbbel is, melynek története a két világháború közti Magyarországig nyúlik vissza.
A Röntgen és Alig utcák megszületése előtt itt állt óriási, akkor még Külső-Váci út 1283. hsz. telken épp százötven évvel ezelőtt, 1867-ben nyitott meg az Első Magyar Gépgyár Rt., illetve az abból lett Neumann J. Vasöntöde és Gépgyár gyártelepe, melyet 1876-ban a malomépítészeti és gépjavító vállalkozásból igazi gépgyárrá nőni kívánó Wörner J. és Tsa. vásárolt meg. Ők nyitották meg itt saját öntödéjüket,illetve üzemüket, melynek termékei a tengerentúlra is eljutottak, sőt, szabadalmaikkal – így a világ első búzamosógépével – megváltoztatták a malomipart.
1882-től erejük egy részét a nyomdaiparba csoportosították át, így könyvnyomdai gyorssajtókat, újságnyomó gépeket, valamint könyvkötő gépeket is gyártottak, sőt, 1906-ban már nyomdagépgyárként emlegették magukat.
A cég 1927-től folyamatosan veszteségessé vált, a gyártelep pedig lassan elnéptelenedett. Az óriási telket két utcával (Alig és Röntgen) is keresztülvágták. Az új utcákra néző telkeken bérházak születtek, a Váci úton pedig megszületett a Szalay István Rt. által építtetett, a két világháború közti magyar építészet egyik legnagyobb zsenije, Kozma Lajos által tervezett, elektromos felszerelési cikkeket gyártó üzem, szomszédságában (Váci út 48/e-f.), pedig a Modiano S. D. Szivarkapapír Rt. Szőke Imre 1931-ben szignózott tervei alapján épült gyár:
Ebben a korban a budapesti gyárak feleltek a magyar cigaretta- és dohánygyártás közel feléért, a Modiano pedig fontos szerepet töltött be a fővárosi üzemek közt, köszönhetően főként az intenzív reklámkampányaiknak, illetve a legnagyobb magyar grafikusok, így Kónya Zoltán, Pólya Tibor, Molnár C. Pál, Biró Mihály, Irsai István, Pekáry István, valamint a festőként is maradandót alkotó Bortnyik Sándor által megálmodott plakátoknak.
Sikerük azonban nem tartott soká, hiszen az 1939-ben tulajdonost váltott, így immár Magyar Szivarkapapír és Szivarkahüvelygyár néven emlegetett céget a második világháború után egyszerűen bezárták, hiszen a filteres cigaretta mindent elsöprő sikere mellett a kézzel sodort cigaretta egyre kisebb vonzerővel bírt a fogyasztók számára.
Az épületet az elmúlt két évtizedben a Postabank, illetve az Erste Bank is használta, évek óta azonban üresen áll. Képe az ablakok osztásának megváltozásával megváltozott, de főbb vonalaiban ma is ugyanúgy fest, mint nyolcvanöt évvel ezelőtt, a gyár megnyitásakor.
2012-ben felmerült, hogy emeletráépítéssel, illetve átalakítások egész sorával V48 néven, teraszos kerttel, illetve növényekkel teli belső udvarral csábító irodaházként nyitja meg a kapuit, de az ambiciózus tervek sajnos mára sem valósultak meg, három évvel ezelőtt pedig az épület homlokzatán díszelgő, a látványtervet mutató kép is eltűnt.
