Kultúra

Cserhalmi György: Hetven vagyok, mit ugráljak?

Cserhalmi György: Hetven vagyok, mit ugráljak?

Talán az utóbbi évek egyik leglátványosabb magyar filmje a Jupiter holdja. Ezt mondja róla Cserhalmi György is, aki szerint a film utolsó képe maga az Örömóda. Mundruczó Kornél hetedik, cannes-i fesztivált megjárt nagyjátékfilmjének egyik főszereplőjeként egy rendőrt játszik, aki véletlenül lelő egy menekültet.

Szokott a szerepeihez előtanulmányt folytatni?

Nem különösebben. Színházi szerepeknél régebben csináltam, amikor azt hittem, hogy mindennek utána kellene nézni.

Tehát nem járt Röszkén.

Nem, soha életemben.

Tudja, hogy miért kérdem. Látta-e, tanulmányozta-e, hogyan bánnak a menekültekkel. Hiszen a szerepe szerint egy rendőrt játszik, aki a film elején rálő az éppen a zöldhatáron átjövő menekültre.

Igen, értettem, de nem volt lehetőségem tájékozódni. Kornél, amikor felkért, elmesélte, miről szól a szerep. Éppen azon a szakaszán voltunk túl a menekültválságnak, amikor a Keleti körül táboroztak az emberek. És hát természetesen, amikor a próbafelvételeket csináltuk, napról napra változott a közhangulat, attól függően, hogy ki hogyan akarta befolyásolni. És mivel nagyon friss volt a folyamat, nem lehetett látni, mi lesz belőle. Kornél is ezen gondolkozott, minket is befolyásolt.

Fotó: Proton Cinema

Önt például hogyan?

Még nem lehetett látni rendőrségi akciókat, ezért sokat beszéltünk róla, hogyan viselkedik egy rendőr ilyen esetben, hogyan egy kommandós. Abban állapodtunk meg, hogy nem visszük el a durvaságig a figurát. Nem nagyon tudtuk, hogy milyenek ezek az emberek a Keletinél, illetve Kornélék tudták, mert bele- beleforgattak az ottani eseményekbe.

A történet nagyon aktuális.

És még 10- 20 évig az is marad.

Pont ezért érdekelne, hogy mit gondol róla. Amikor a filmnek nekiálltak, akkor sokkal erősebb indulatokat váltott ki a kérdés, mint most. De az ön élménye változott akár a forgatás hatására?

Azért nem akarok erre válaszolni, mert ez a magánvéleményem, és ha elmondom, már nem a filmről lesz szó. És ez iszonyú fájdalmas az alkotókra nézve. Úgyhogy megvédem filmet, arról beszéljünk inkább.

Nehéz elhinnem, hogy nem akarja elmondani, mert gondolkodó embernek látom.

Ha nem a filmről fogunk beszélgetni egyszer, akkor szívesen elmondom majd.

Fotó: Proton Cinema

Akkor beszéljünk a filmes szcénáról. Néhány éve azt mondta, hogy nem ért egyet az új filmfinanszírozási rendszerrel. Most mit gondol? Kettő filmben kapott szerepet az elmúlt időszakban. Kamondi Zoltánéban és ebben. Elégedett?

Két film nem kevés, de én azt látom, az van kialakulóban, hogy a műfaji filmekbe jobban beleszól a filmalap, mint a szerzői filmekbe. És ez jó, erre azt mondom, hogy hála istennek.

Megbékélt Vajnával?

Nem vele volt bajom, hanem azzal, amit képviselt. Azt láttam, hogy az emberek, akikkel évtizedek óta filmeket csinálok, csalódottan ülnek, ahelyett, hogy forgatnának. Ez volt a lényeg. Egyszerűen nem értettem, mi lesz ebből az egy ablakból. Úgy látom, ez most működik.

A filmes rendszer megváltozott, de az ön hozzáállása is? Legendák keringenek arról, hogy időnként képes volt eltűnni egy-egy forgatás alatt, hogy éjszakáztak, stb.

Jó, persze, volt olyan film, amiben főszerepet forgattam, és kaptam érte húszezer forintot. Egyik éjszakai forgatás alatt mentem be egy kis palotába a Népköztársaság (ma Andrássy) úton, és látok egy akkora kínai vázát, mint én magam. Semmi más bútor nem volt. Mondom, ez honnan van?! Válaszoltak, hogy az egyik megyei püspökségtől. És ugyan mennyiért van ez itt? Azt mondták, egy éjszakára hetvenezer forintért. Na, erre megköszöntem, levetkőztem, és mentem haza. Ilyenek voltak. Meg olyan is, hogy a színpadon egy hét alatt meghaltam ötször, és akkor a hatodik napon egy filmben még el is kellett volna égnem, és nem volt kedvem.

A hetediken megpihenhetett volna.

Jó, elismerem, voltak rossz húzások, de ezek azért részben az önvédelmet szolgálták, a legendárium meg kibővítette a történeteket, mert azért a negyede sem igaz. Ha igaz lenne, nem csináltam volna vagy 200 filmet.

Mára fegyelmezett lett?

Nem lehet máshogy mondani, elsőnek érek oda, és utolsónak jövök el a helyszínről.

Fotó: MTI / Kallos Bea

Azért ez talán a korral is jár.

Persze, hetven vagyok, mit ugráljak?

De még mindig, ebben a filmben is az a szerep, hogy maga laza, sportcipős, odamondogató rendőr.

Hát történetesen egy kurva kényelmetlen bakancs volt rajtam, nem sportcipő, egy hónaljban szorító ing és egy hónaljban szorító zakó, amit aztán kiiktattam, illetve egy lehetetlen zsebű ballonkabát. Ja, és egy százezer forintos Armani-nyakkendő , amire semmi szükségem nem volt. Na, ennyit a sportosságról.

Pedig az imidzse ez. Nehéz fenntartani?

Hát miért ne tenném, én szeretem ezt a képet magamról.

Aztán mégiscsak egy kórházból beszélgetünk.

Na és akkor mi van? Van úgy, hogy az embernek lesz egy gerinccsatorna-szűkülete, és akkor kórházban van.

Most hogy van?

Most már állok fel belőle, jól vagyok, de erről sem beszélek, magánügy.

Még egy kérdés kicsit a filmről, kicsit a politikáról: ön szerint megértik majd a nézők? Változtat rajtuk? Hogy ne terroristaként, vagy gyűlölettel nézzenek a menekülő emberekre?

A Jupiter Holdját nem csak azért érdemes megnézni, mert nagyszerűek a látványelemek, az operatőri munka és sorolhatnám. A téma miatt is, igen. És tegyük hozzá, hogy számomra az utolsó kép maga az Örömóda.

Amikor az emberek elkezdenek végre felnézni. Felemelik a fejüket? Hogy elkezdenek együtt csinálni valamit?

Feltétlenül. Nem akarok tanácsokat osztogatni, de van egy zen buddhista hozzáállásom, hogy együtt kellene gondolkodni mindenről, akkor előbbre jutunk.

Fotó: MTI / Kallos Bea

Mi mindenről kéne?

Meg kéne állapodni abban a három- négy területben, aminek irányt adunk, és ahhoz mindenki tartaná magát. Nyilván az egészségügy, a szociális problémák, vagy az oktatás ilyen területek. És mondjuk még a környezetvédelem. Ezek a legfontosabb témák. Ezeknél nincsen fontosabb.

Olvasói sztorik