A világ számos pontján állnak gyönyörű, vöröstégla-épületek, melyek évtizedek, sőt, évszázadok óta ellenállnak a történelem viharainak. Ezek jó részét persze ezen idő alatt már felújították, a tégláit a rá került karcok, apróbb hibák, vagy feliratok miatt lecsiszolták, hogy újra régi fényükben ragyoghassanak.
Magyarország, illetve a főváros néhány épülete azonban ma is őrzi ezeket a XIX-XX. századi feliratokat, melyek egy szomorú üzenetet rejtenek, vagy nemes egyszerűséggel vendégkönyvvé (“István, 1911.VII. hó”) váltak.
Korábban a Mosonyi utcai fogház, toloncház (ez volt egykor a Budapesten összegyűjtött csavargók és koldusok gyűjtőhelye, akiket aztán hazatoloncoltak), valamint rendőrlaktanya tömbjének falait vizsgáltuk meg, olyan szomorú, vagy épp történelmi üzeneteket felfedezve, mint az
vagy épp a csillagos magyar zászlóval díszített
Ma ugyanezen okból egy közeli egyházi épület, a Rózsák tere egyik oldalán álló Istenszülő Oltalma görög katolikus templom (VII. Rózsák tere 10.) falát vesszük szemügyre.
A Czigler Győző tervei szerint 1881-re felépült templom a római katolikus egyházközség otthonává vált, de létszámuk annyira gyorsan növekedett, hogy csakhamar kinőtték a rendelkezésre álló területet, így a tér közepén lévő óriási telket szemelték ki egy nagyobb templom építésének céljaira.
Steindl Imre, az Országház és az ELTE Bölcsészkara Múzeum körúti épületeinek tervezője, valamint egy sor történelmi épület felújításának felelőse 1895-ben tette közzé grandiózus tervét, mely 1901-re öltött formát, így megszületett a neogótikus Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom. Az üressé vált, négyszáz főt befogadni képes templomot 1904-ben az addig saját templom nélkül létező (addig az egyetemi templomban, a római katolikusok mellett működő) görögkatolikus egyházközség kapta meg, 1905. december 3-án pedig bemutatták itt az első Szent Liturgiát. Ebben az időben a parókia épülete még hiányzott, így a lelkész a közeli Rottenbiller utca egyik lakásából sétált át a térre.
A problémát a húszas évek derekán orvosolták: a templom két oldalán lévő apró telekrészen 1929-re jelent meg a mai parókiaépület. A templomot ekkor kezdték a görögkatolikus ízlés szerint átalakítani: a belső seccók Petrasovszky Emánuel és Takács István munkájaként 1932-re, a faoltárt felváltó kőoltár 1933-ra készült el.
A parókiaépület nem tündökölhetett azonban sokáig új fényében, hiszen alig néhány év telt el, és megjelent rajta a város egyik legrövidebb, de egyértelműen legfájdalmasabb feliratainak egyike:
Négy, elsőre talán ártatlannak tűnő szó, ami jóval nagyobb fájdalmat hordoz annál, mint ahogyan gondolnánk.
Néhány méterrel arrébb egy azonos középpontból a négy égtáj felé mutató nyíl képe látszik – jó eséllyel egy nyilaskereszté, amint a különböző magyar nemzetiszocialista társaságok zöld színben már 1933-tól, az 1937-ben egyesült pártok pedig fehér H betűvel a középpontjukban használtak.
Ugyanilyen szimbólum egyébként a tér nagy templomának túlsó oldalán is látható – kérdés persze, hogy miért karcolt valaki egy ilyen mozgalmi jelképet egy templom falára.
