Modorosság + kiszámíthatóság = komolyanvehetetlenség
Nincs annál lohasztóbb, mikor az első jelenettől borítékolható egy filmről, hogy milyen lesz a maradék másfél óra.
Íme:
Szó sincs róla, nem a műfajjal van a baj, csináljanak csak a magyarok akciófilmeket, de a következő másfél óra pedig semmi másról nem szól, csak a műfaj kötelező elemeinek felsorolásáról.
Van itt:
- Gyermekének halálát feldolgozni képtelen nyomozó, aki bár alkoholista és drogfüggő, mégis a legjobb a szervezetben
- Gyermekének halálát feldolgozni képtelen nyomozófeleség, aki kolostorba vonul
- A gyanúsított, aki ártatlan, de menekül (miért, ha ártatlan?)
- Gyanús rendőrtársak, akik mind nagyon jó barátnak tűnnek
- Krimiszerző, aki ugyancsak jól ismeri az alvilágot és a rendőri szerveket, ennélfogva mindenkihez van kontaktja (és furamód senki nem akarta még emiatt abuzálni)
- Lövések
- Káromkodás
- Pénz
- Drog
- Bűnözők
- Verekedés
- Szexizés
Két történet, egy film
Az, amire egyébként a trailer is épül, miszerint: “ha senkid nem marad, csak egy út van: a bosszú” egész egyszerűen hazugság. Nincs itt szó semmiféle bosszúról, csak egy alkoholista apáról, aki egy feldolgozhatatlan élmény miatt depressziós és gondolatait próbálja elterelni azzal, hogy felgöngyölít egy másik ügyet, aminek történetesen annyi köze van a lányához, hogy annak legjobb barátnője is érintett benne. Ráadásul, mikor fény derül lánya halálának körülményeire, Kamenár hamar megnyugszik, pedig az ő felelőtlenségének is köze van a tragédiához. Nem is tévedhetnénk nagyobbat, ha azt gondolnánk, hogy a két dolognak – azaz a családi tragédiának és a jelenlegi nyomozásnak – köze van egymáshoz. Nincs. Az írók afféle pszichológiai hátteret akartak csak festeni a személyes szállal, ám az események további szempontjából ez teljesen érdektelen.
Kamenár rendíthetetlenül, de leginkább törvénytelenül nyomoz az igazság nevében, hogy fényt derítsen rá, ki gyilkolja sorra az alvilág figuráit, akiket a rendőrök nem tudnak, vagy nem akarnak elkapni, ebben pedig nem csak kollégái, hanem egy író is segítségére lesz. A munkatársak egytől-egyig gyanúsak, persze ekkor még nem tudjuk, hogy Kamenár őrült-e meg, de aki kicsit is ismeri a műfajt, könnyen kikövetkeztetheti, hogy mi lesz a történet megfejtése: miután az egyik szereplő semmilyen gyanúba nem keveredik, jön a csavar. Showdown, függöny le.
A színészekkel van a legkevesebb baj
A színészek jellemzően kénytelenek alámenni az önmagát folyton túl komolyan vevő forgatókönyvnek, ami semmi mást nem csinál, csak összegyűjti a zsáner legkellemetlenebb karakter-közhelyeit és rákényszeríti a színészekre, akiknek a keze láthatóan szorosra volt kötve a megformáláskor. László Zsolt eljátssza, amit Kamenár karaktere megkíván, bár nincs különösebben nehéz dolga egy olyan figurával, ami ennyire sablonos. Eszközkészlete kimerül abban, hogy ha dühös, akkor csapkod, morcosan néz, ha fáj a feje, üvölt, ha ideges, keményen néz, mint az akciósztárok, fogja a fejét, ha részeg és szomorú. Semmilyen egyedi megnyilvánulása nincs.
Hörich Nóra Lili figurája fájdalmasan felszínes marad. Pedig ő volna elméletileg a femme fatale, aki köré a cselekmény egy része szerveződik, ez viszont egyszerűen nem áll neki jól. Szabó Győző, Nagypál Gábor és Szabó Kimmel Tamás figurái viszont egész érdekesek lehetnének – Szabó négygyermekes családapa, Nagypál cigány rendőr, Szabó-Kimmel meleg nyomozó -, és könnyen meg is birkóznak az akciófilmes zsáner klasszikus buddy karaktereivel.
A Pacskovszky testvérek (Pacskovszky József és Pacskovszky Zsolt) forgatókönyve könnyű vonalvezetésű, egyszerű krimi-történet, ami így önmagában nem lenne gond, de borzasztóan unalmas. Az sem menti meg a könyvet, hogy a szereplők lelkizése és önsajnáltatása jó ritmusban van adagolva, mivel mindez baromira üres. Az akciójelenetek középszerűek, semmi eredeti, fantáziadús vagy igazán látványos nincs bennük. A látvány egyébként irritálóan zöldeskék, amivel ugyan elérik a kívánt nyomott hangulatot – ha ez volt a cél -, de mivel a filmben végig jelen van, közömbössé válunk iránta. Pedig akadnak szép beállítások, amit a fény-árnyék és a sötét különböző árnyalatainak változtatásával ér el az operatőr Gózon Francisco. Ezt a hangulatot csak rontja a zene, ami végig az egész filmben, minden jelenet alatt 3-4 változata ugyanannak a hatásvadász, basszusokkal sújtott zongoraklimpírozásnak, amit a trailerben is hallhatunk.
Nehéz bármi jót mondani Pacskovszky József rendező filmjéről, mert bár látszik, hogy minek szánták, annyira középszerű lett a végeredmény, hogy legszívesebben az első jelenete után elhagynánk a mozitermet.
A tökéletes gyilkos, színes, magyar bűnügyi film, 98 perc – 3/10
