Berlin szívében, mindössze néhány perc sétányira a Spree partjától nyitott meg Otto Weidt kefegyára, ami egyike volt a második világháború során a náci Németország katonáit ellátó üzemeknek, hiszen a harcba indulóknak fegyverek mellett sokszor hétköznapinak tűnő dolgokra is szükségük volt. Ez nem jelentette persze azt, hogy Weidt készségesen kiszolgálta volna a Harmadik Birodalmat, hiszen a keféket a feketepiacon – esküvői ajándékként például elég jól fogyott! – is terítette, cserébe pedig sokszor drága pezsgőt, parfümöket, vagy épp szivart vásárolt.
A titkosrendőrség osztagait tehát fényűző cikkekkel látta vendégül, majd bemutatta a dolgozók hamis papírjait és útleveleit.
bár a háború utolsó hónapjaiban – mikor a nácik már Berlin teljes zsidómentesítésén dolgoztak – a veszélyben lévő dolgozókat a katonák már nem gépeik mellett, hanem hátlap nélküli szekrényekbe bújva találhatták volna meg.
Erre szerencsére nem került sor, sőt, még arra is maradt ideje, hogy egy fiatal beosztottját, Alice Lichtet deportált családjával együtt megmentse a haláltáborok borzalmaitól.
A fegyverek elcsendesedése után, élete utolsó éveiben koncentrációs tábort túlélő fiataloknak alapított árvaházat, illetve vezette azt.
A férfi emlékét egykori dolgozójának és megmentettjének, az ünnepelt íróvá, illetve újságíróvá vált Inge Deutschkron nak köszönhetően 1993 óta emléktábla őrzi az egykori gyár falán.
A szobákban továbbra is a negyvenes években használt eszközök találhatóak, melyek múzeumi környezetben, beszédes feliratok és vitrinek közt mesélik el a hetvenöt évvel ezelőtti eseményeket.
Fotók: Wikimedia Commons, az Atlas Obscura nyomán
