Életének 90. évében elhunyt Charles Edwards Anderson Berry, ismertebb nevén Chuck Berry, közölte az amerikai rendőrség szombat éjjel.
A közlemény szerint a legendás rockzenész otthonában halt meg. Mire a mentők kiérkeztek, már nem lehetett rajta segíteni.
Chuck Berry közel négy évtized után idén adta volna ki első új albumát.
Zenéje és tehetsége generációk számára jelentett alapvető élményt, haláláig nagy tisztelettel néztek rá. A „Rock and Roll atyjának” nevezték, aki folyamatosan figyelte a közönség reakcióját előadása alatt, és annak megfelelően játszott tovább. A dalaiban a fekete és a fehér zenét ötvözte.
Eseménydús fiatalkor
1926. október 18-án született St. Louisban. Apja vállalkozó és diakónus a babtista templomban, anyja köztisztviselő. St. Louis egy gazdagabb feketék által lakott környékén nőtt fel.
1948. október 28-án feleségül vette Themetta Toddy Suggsot, aki 1950-ben életet adott közös gyermeküknek, Darlin Ingrid Berrynek.
Dolgozni kezdett, hogy támogatni tudja a családját: fotóz, fodrászkodik és egy autógyárban is munkát vállal, de már akkor tudta, a zenével akar foglalkozni.
Siker az első pillanattól
Az első színpadi fellépésén Jay McShann Confessin the blues című dalát adta elő egy középiskolai színpadon. A blues zene közkedvelt volt akkor, de nem illett ilyen rendezvényekhez. Tapsvihar fogadta az újítását és a bátorságát, itt el is dőlt, hogy színpadra termett.
A sikerek után gitározni tanult, egyik osztálytársa inspirálta. Úgy gondolta, ha megtanulja a ritmusváltásokat és a blues akkordokat, a legnépszerűbb dalokat játszhatja majd a rádióban. Barátja, Ira Harris mutatta meg neki a legjobb gitárfogásokat.
1952-ben egy klubbandában kezdett játszani, amelynek dalai a bluestól a country stílusig terjedtek.
1953-ban csatlakozott a Sir John’s Trio együtteshez, amelyet később átneveztek Chuck Berry Combóra. A banda a népszerű Cosmopolitan Clubban játszott, St. Louisban. A nyugati-country zene népszerű volt abban az időszakban, így Berry eldöntötte, ezek elemeiből is táplálkozik saját stílusa kialakításakor. A fekete közönség először azt gondolta, egy őrülttel került szembe, de nem tudott ellenállni, a zene táncba hívta az embereket. Mivel a country a fehérek körében is népszerű műfaj volt, egy idő után már a közönség 40 százaléka közülük került ki.
A kitörés
1955-ben Chicagóba utazott, ahol találkozott egyik példaképével, Muddy Watersszel, aki épp ott játszott. Későn ért oda, és csak az utolsó dalba tudott belehallgatni. Mindenesetre kikérte tanácsát, hová forduljon, ha előre akarna lépni. Waters Leonard Chesst javasolta számára. El is utazott hozzá.
Nem tudott semmilyen felvételt mutatni Chessnek, aki ennek ellenére azt mondta, hajlandó foglalkozni vele, ha St. Louisból felvételekkel tér vissza. Berry hazament, és felvett néhány eredeti dalt, köztük a Maybellene-t, majd újra Chicagóba utazott.
Berry legnagyobb meglepetésére a „hillbilly” stílusa elnyerte Chess tetszését, le is szerződött hozzá 1955 tavaszán. A Maybellene című dal rögtön listavezető lett az R&B rangsorban.
Ezután folyamatosan slágerekkel jelentkezett, olyanokkal, mint a Brown Eyed Man, a Too Much Monkey Business, a Memphis, a Roll Over, Beethoven, a Johnny B. Goode. Az utóbbi igazi mestermű volt, amely minden elemét tartalmazta Berry stílusának. A dal a zenetörténet klasszikusa.
Óriási sikere annak köszönhető, hogy örökké fiatalos maradt, és mindig képes volt szót érteni a közönségével. Egy 30-as éveiben járó fekete férfi kergette őrületbe a fehér tiniket – ez aligha sikerülhetett volna, ha nincs egyedülálló tehetsége.
Inspirációnak számított
Chuck Berry a 60-as, 70-es években olyan zenekarokat inspirált, mint a Beach Boys, a Beatles vagy a Rolling Stones (vagy korábban Elvis Presley, később pedig a Status Quo és az AC/DC). Többször is jelentkezett albumokkal, az 1972-es (My ding-a-ling) például a poplista élére került. Ez volt az egyetlen csúcson posztoló dala pop kategóriában.
1986. január 23-án beválasztották a Rock and Roll Hall of Fame csarnokába (Halhatatlanok Klubja), és tisztelegve nagysága előtt, a Voyager I űrhajó legénységének eljátszották a Johnny B. Goode című dalt.
Az, hogy tehetségéhez, népszerűségéhez mérten kevés koncertet és turnét adott annak is köszönhető, hogy 1958-ban egy kiskorú megrontása miatt három év börtönre ítélték.
A bezártság mellett kellett elviselnie, hogy dalaiért és előadásaiért kint rajonganak. Mindenesetre hamar kiábrándult a zeneiparból, és ezután csak alkalmanként adott koncertet, jobbára magányosan. Igaz, fellépett Jerry Lee Lewis-zal és Buddy Hollyval is.
