1640, Japán. Rodrigues és Garupe atya (Andrew Garfield és Adam Driver), korábbi tanítómesterüket, Ferreira atyát (Liam Neeson) szeretnék megtalálni, akiről az a hír járja, hogy megtagadta Istent és letelepedett Japánban. Az ifjú papok viszont nem akarják elhinni a szóbeszédet, ezért nekivágnak az keresztényüldözéssel sújtott országnak, ahol a hívek vagy megtagadják Istent vagy meghalnak.
Kereszténység Japánban
Az európaiak a portugál hajósoknak köszönhetően, 1543 környékén fedezték fel Japánt. A felfedezést követően, Xavéri Szent Ferenc jezsuita szerzetes 1549-ben elkezdte térítői misszióját, melynek sikerét mi sem jelzi jobban, hogy száz évvel később 37000 keresztény hitre áttért japánt mészárolt le a sógun.
A történet kezdetén, 1640-ben még mindig bujkálnak olyan buddhizmusról áttért keresztények, egész falvak, akikről ha ez kiderül, jobb esetben szentkép taposásra, rosszabb esetben börtönre, kínzásra vagy halálra számíthatnak Nagaszaki elöljárójától, Inoue-tól (Issei Ogata). Rodrigues és Garupe atya egy kis tengerparti faluban ér partot, ahol a legnagyobb meglepetésükre az evangéliumra nyitott falusiak fogadják őket.
Négy asszony csak veszekszik, ha egy sincs, akkor nyugalom van
A Némaság első óráját akár tekinthetnénk egy keresztény-propaganda filmnek is, ahol a jó portugál papok elmennek a civilizálatlan Japánba, hogy megtalálják egykori mesterüket, de ha már ott vannak, megosztják a falusiakkal a nagybetűs Hitet, Vallást és Igazságot, ami ekkoriban az európai ember legfőbb kulturális exportcikkének számított. Kulturális gyarmatosítás történt, nem kell mellébeszélni.
Volt egyszer egy ember, akinek négy felesége volt. Szebbnél szebbek és egész nap rajta veszekedtek. Az ember ezért elküldte mindegyiket, hogy megszűnjenek a viszályok.
Inoue így tekint a portugál, holland, spanyol és angol hajókra, melyek Japánban csak egy újabb kiaknázható kereskedelmi célpontot látnak. Japán minden más kultúra számára mocsaras vidék, ahol más tanok nem képesek gyökeret verni. Ezért kötelezik a keresztényeket arra, hogy tagadják meg istenüket, úgy, hogy megtapossák szent jelképeiket. Csak egy lépés választ el mindenkit a békétől. Ez egy szimbólum, fogalmaz sok japán elöljáró, nem kell komolyan venni. De egy keresztény hittérítő számára, és ahogy a fenti példából látjuk, másik 37000 áttért ember számára is ez maga az istentagadás. Olyan bűn, melyet igaz keresztény ember hitbéli meggyőződése miatt soha nem lépne meg, szó szerinti és átvitt értelemben sem. Rodrigues és Garupe atya pedig ennek a tagadásnak a megoldásán fáradoznak. De olyan megoldás nincs, ahol a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.
„Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog engem árulni.”
A film Andrew Garfield által alakított Rodrigues belső utazását és gyötrődését mutatja be részletesen, akinek legfőbb belső konfliktusa éppen az, hogy akármennyire is csak szimbolikus jelentéssel bír a tagadás, lelke legmélyén arra vár, Isten erősítse meg abban, hogy helyesen cselekszik-e. Garfield jézusi figurájához sokat ad hozzá Adam Driver karaktere, Garupe atya, aki mind hitben, mind tetteiben dogmatikusabb és szabálykövetőbb, mint Rodrigues. Viszály ugyan nincs köztük, de Rodrigues bátran szólítja eretnekségre a híveket, ha ezzel megőrizhetik meggyőződésüket: az egy igaz Isten meg fogja érteni, hogy miért kell egy faragott képet megtaposni. Nem könnyíti meg a dolgát az sem, hogy Kichijiro (Yôsuke Kubozuka), úgy tűnik, kihasználja a papok hithűségét. Úgy válik Júdássá, hogy Rodrigues végig tudatában van ennek, mégis: hite sokkal nagyobb annál, minthogy átadja magát nagyon is érthető emberi dühének, úgy egyáltalán a bosszúnak. Aztán ahogy egyre keményebb és szélsőségesebb próbatételek elé állítja őt Nagaszaki elöljárója, úgy kérdőjeleződik meg benne minden, amiben hitt.
Isten miért néma, amikor a híveit keresztre feszítik, a tengerbe fojtják vagy napokon át fejjel lefelé egy gödörbe lógatják őket vágott sebbel a halántékukon? A film második és egyben nagyobb fele ezen kérdéseket hivatott megválaszolni, mégsem kapunk kielégítő magyarázatot: egyszerűen azért, mert nincs. A hit alapja, hogy minden körülmények között el kell fogadnunk azt, hogy Istennek tervei vannak velünk. Ha tetszik, ha nem. Ha viszont az derül ki, hogy Isten egyszerűen nem létezik – és erre bizony mutatnak jelek – talán nehezebb lesz ezt elfogadni ,mint vélt vagy valós igazságtalanságát.
Ras Al Ghul, Pókember és Kylo Ren vs. japán parasztok
Liam Neeson ugyan volt már Jedi-lovag, gonosz bérgyilkos-szektavezér és lányát megmentő akcióhős is, mégis azok a szerepek állnak neki a legjobban, mikor használnia kell azt a keserű félmosolyt, miközben a világ összes fájdalma összegyűlik a szemében. Neeson újra remekel, noha szerepe ezúttal egészen kicsike, de annál jelentősebb. Andrew Garfield hiába volt már A fegyvertelen katona, vetkőzte le teljesen a szuperhősgúnyát, és minden egyes pillanata hiteles, mégis, egyszerűen nehéz őt megszokni a szerepben. Félreértés ne essék, Garfield remekül teljesít, egyszerűen csak szívesebben néznénk egy kevésbé ismert fiatal színészt. Adam Driver, aki kétségtelenül a sötét oldal leghisztisebb, mégis legtökösebb képviselőjeként robbant be a köztudatba, érdekes jelenség jelenleg Hollywoodban. Korábbi szerepeiben már meg tudott villantani abból az eszközkészletből, amit a Némaságban a legminimálisabbra redukál. A szerep is ezt kívánja, mégis szívesebben látnánk többet Driverből. Garfielddel alkotott ellentét-párosuk viszont remekül működik, két egymástól nagyon különböző attitűdöt képviselnek, amivel előnyére vannak a másik játékának.
Itt Kelet-Európában van valami tagadhatatlanul egzotikus abban, amikor egy ennyire távoli és ismeretlen világba nyerhetünk betekintést, mint Japán. A 17. századi ősi Japán ráadásul egyszerre letisztult és misztikus, ezt nem csak a remekül és aprólékosan megírt, a Shûsaku Endô regénye alapján Jay Cocks és Scorsese által fejlesztett scriptjének köszönheti, hanem a festői és részletgazdag, korhű és hiteles képi ábrázolásnak, amit Rodrigo Pieto biztosít. Amelyben néha elfér egy-egy hatásvadász kompozíció is, mintegy aláhúzva a cselekményt. A két és fél órás játékidő nem fog gyorsan telni, már csak a téma összetettsége és feldolgozása miatt sem, viszont olyan mélylélektani és kulturális utazásban lesz részünk, amilyenre kevés lehetőségünk adódik, ha csak annyit hallunk meg Istenből, hogy néma – már ha egyáltalán létezik.
Némaság – színes, amerikai-mexikói-tajvani történelmi dráma, 161 perc – 9/10
