Hitler halála és a szovjetek megérkezése után a győztes hatalmak katonái nem bántak épp kesztyűs kézzel a Harmadik Birodalom tárgyi emlékeivel – kisebbfajta csoda tehát, hogy a pusztítást két, a Mercedes gyárban kézi munkával épített, golyóálló Grosser 770 K Model 150 is túlélte.
Egyikükről a háború után azt tartották, hogy a diktátor személyes autója volt, így a milliónyi példányban sokszorosított fotókon, illetve napilapokban és filmhíradókban is ebben ülve láthatjuk Adolf Hitlert, miközben elhíresült kéztartásával köszönti a tömeget.
Az autó 1948-ban egy chicagói export-import céget vezető üzletember, Christopher Janus birtokába került, a következő éveket pedig a fasizmus guruló, öttonnás emlékeként, vásárokon, parádékon, autószalonokban, vagy épp a Rockefeller Centerben kiállítva töltötte (itt harminc nap alatt százezren voltak rá kíváncsiak), a mellé helyezett ládákban pedig legtöbbször jótékony célra szánt pénzt gyűjtöttek:
Janusnak először persze esze ágában sem volt az autó megvásárlása, de a Svédországba küldött, 35 ezer dollár értékű golyócsapágy-szállítmányáért cserébe a megrendelők a beígért amerikai dollár helyett ezt, vagy svéd koronát ajánlottak fel. A pénz elfogadása egyáltalán nem tűnt jó ötletnek a nem túl acélos európai pénzügyi helyzet idején, így a férfi némi gondolkodás után, és a barátai unszolása ellenére az autót választotta.
A New York- kikötőbe megérkező szállítmány mindenkit meglepett, hiszen az öttonnás, óriási szörnyeteg inkább volt sötétkék, mint fekete. Több, mint kétméteres szélességével, illetve háznyi hosszával is kilógott az amerikai autók közül, közel kétszáz literes tankjából pedig vérfagyasztó sebességgel tűnt el az üzemanyag.
A golyóálló karosszériával, egy Lugert rejtő titkos rekesszel és ijesztő hangú szirénával szerelt Mercedes a következő évtizedekben több tulajdonos kezén is átfutott, sőt, 1973-ban kiérdemelte a világ legdrágábban eladott használt autója címet.
A Hitler autójának vélt nyitott 770K-ra az évek alatt egyre több legenda – ezt nyilvánvalóan az aktuális tulajdonosok táplálták, így Janus is, aki azt állította, hogy az autót a vezető nem csak használta, hanem saját maga tervezte is, sőt, Eva Braunnal együtt számos alkalommal látogatták meg az Alpok hegyei közt húzódó házukat, sőt, az autót Hitler a modern Finnország megteremtőjének, Carl Gustaf Mannerheimnek ajándékozta, aki Svédországba menekítette azt a szovjetek támadása idején –
ragadt, így a szakértőknek esze ágában sem volt kételkedni annak eredetisége felől.
Néhány évvel az első autó megérkezése után még egy ugyanilyen érkezett a tengerentúlra – a szakértők az Old Göring Special nevet aggatták rá, és egyszerűen csak a náci felsővezetés egyik autójának tartották. Raktárba dugták, majd úgy gondolták, hogy csak a helyet foglalja, így a kanadai Canadian War Museum birtokába került, ahol jó ideig ugyanúgy porfogóként szolgált.
1980-ban azonban a múzeum egyik dolgozója, a Németországból emigrált Ludwig Kosche nyomozni kezdett az autó története után. A Hitler-korszak utolsó éveiben készült fotók és német levéltári anyagok elemzése után meglepő következtetésre jutott:
A múzeum természetesen jó ideig nem fogadta el Kosche bizonyítékait, de négy évvel később, a férfiról szót sem ejtve végül lecserélték az autó mellett lévő táblát. – derül ki Robert Klara két nappal ezelőtt, The Devil’s Mercedes: The Bizarre and Disturbing Adventures of Hitler’s Limousine in America címmel megjelent könyvéből.
