Egy éve beszéltünk arról, hogy meglehet, nem pályázik újra a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatói posztjára. 74 éves, miért döntött úgy, hogy mégis?

Akkor még nem láttam előre a jövőmet. Most úgy érzem, hogy fantasztikus állapotban van a színház. Nagyon komoly rendezők, elképesztően jó színészek vannak, alig van fluktuáció, egész egyszerűen jó lenni Szombathelyen. Azt érzem, hogy ez a béke szigete. Egy összetartó csapat, igazi alkotóműhely.

Ám nem biztos, hogy igazgató lesz. Az előzmény, hogy Dér András, akinek a pályázata akarata ellenére kikerült, visszalépett, az igazgatói pályázat szakmai elbírálására hivatott bizottság meg nem tudta eldönteni, hogyan tovább. A polgármester, Puskás Tivadar amellett érvelt, hogy érvénytelenítsék a pályázatot és írjanak ki újat. Sőt, azt is hozzátette, hogy önnek is az a jobb, ha ez így lesz, miközben csaknem kétezren tüntettek az utcán a maradása mellett. Aztán hosszú vita után a testület többsége az új pályázat kiírása mellett szavazott. Meglepte?

Az elhangzott érvek leptek meg különösen. Egyetlen pályázó voltam. Az, aki létrehozta a Weöres Sándor Színházat és tíz éven át sikert sikerre halmozott a csapatával. A fő érvük az volt, hogy Dér András pályázatának kiszivárogtatása tisztázatlan helyzetet teremtett és ő a botrányos körülményekre hivatkozva visszavonta a pályázatát. Senkit sem érdekelt az, hogy voltaképpen mik ezek a botrányos körülmények. Elterjedt a pletyka, hogy megfenyegettek egyeseket, másokat megzsaroltak stb. Én tudni akartam, hogy mik történtek. Ma felhívtam Dér Andrást, kértem, hogy írja meg, milyen botrányos helyzetekbe került. Erre nem volt hajlandó, pedig ez sok mindent tisztázna, megszüntetné a feltételezéseket, véget vetne annak a botrányos helyzetnek, melyekbe az inszinuációk miatt én kerültem. További meglepődésem oka rendkívül pozitív.

Nem hittem volna, hogy ennyien szeretnek.

Könnyeket csal a szemembe, ha magam elé idézem a hatalmas, mellettem tüntető tömeget, ha Törőcsik Marira és a Nemzet Színészeire gondolok, ha olvasom a színházak és különböző szakmai szervezetek kiállásait. A döntés szerintem mindenkit megalázott, aki támogatott. Most jöttem vissza Velemből, az összeroppant Törőcsik Marit próbáltam megvigasztalni, sajnos kevés sikerrel.

Ezek szerint mégsem szeretik a politikusok.

Ez egy MSZP-s város volt, amikor a színház alakult. Ipkovich Györgynek, aki akkor volt a polgármester, nagyon sokat köszönhetünk. De azt kell mondanom, hogy az első és a második pályázatomat is mindkét párt képviselői megszavazták, és azt éreztem, hogy a színházat magukénak érzik a képviselők.  Ezzel a közgyűlési döntéssel romba dőlt az eddig tökéletesnek vélt egység.

Hallani, hogy Vidnyánszky Attila a Nemzeti igazgatója áll amögött, hogy nem választották meg.

Nem foglalkozom feltételezésekkel. Ha birtokomban lennének a tények, akkor nem fognám be pörös számat, a tudásnak tennék panaszt.

Most nyilvánvalóan politikai döntés született. Milyen következményekkel jár ez a színház életében?

Remélem, hogy semmilyen negatív következménnyel nem jár. A történtek ellenére szeretném, ha nem szivárogna be a színház falai közé a politika. Az eddigi működésem során, végig az volt a koncepcióm, hogy a politikának semmi keresnivalója a színházban.  A Nemzetiben például mind a két oldal elég erősen képviseltette magát és nem volt semmi, csak ugratások. 2006-ban, például amikor Orbán Viktor beszéde után minden ott lévő színész elmondta az egyenszöveget, így a Blaskó is, hogy Blaskó Péter vagyok színművész, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, akkor másnap a Nemzeti büféjében Hollósi Frici odament hozzá, és azt mondta: Hollósi Frigyes vagyok színművész, hajrá, Mester és hajrá, Margarita. Mindenki nevetett, és ez volt a módi.

Ez a döntés aggodalommal tölti el?

Mi most nagyon aggódunk, de nem a politika, hanem a közönség miatt. A színház elsődleges feladata, hogy kiszolgálja a közönséget, de a fennálló helyzetben mi most nem fogjuk tudni előkészíteni a következő színházi évadot. A színházi törvény értelmében márciusban közölni kell a következő évad műsortervét, szerződtetni kell a színészeket, rendezőket, és valamennyi alkotótársat, és áprilisban el kell kezdeni a bérletek árusítását. Mi most ezeknek a követelményeknek nem tudunk eleget tenni, mert nem tudhatjuk, hogy ki lesz az új igazgató, így nem tudhatjuk az sem, hány színész marad Szombathelyen, és kik azok, valamint kérdéses, hogy az általam eddig foglalkoztatott rendezők, az új igazgatónál is vállalnak-e munkát.

Nem szokott politizálni, az előadásokban sem teszi?

A darabokban a rendező politizálhat, de ezt úgy csinálja, hogy ne legyen direkt. Éppen elég bemutatni azokat a darabokat, amelyek olyan problémákról szólnak, amelyek 500, vagy 300 éve is, és ma is léteznek a társadalomban. De azt is hozzáteszem, hogy Budapesten más a helyzet ebben is.

Amennyiben?

Budapesten minden színháznak megvan a profiljához a törzsközönsége. Például a Katonaé egy rendkívül művelt és érzékeny közönség. A Bajnok című előadásuk pont egy olyan darab, amit az ő közönségük pontosan ért, szeret, és fizetőképes nézőként el is megy rá. Vidéken nincs ekkora létszámban olyan közönség, amely erre van kihegyezve. Szóval nálunk sokkal óvatosabban kell színházat csinálni, mert a közönség ízlése, színházértése rendkívül széles skálán mozog, de színház azonban csak egy, és nekünk mindenkit ki kell szolgálni.

A néző bemegy és eldönti mi az, ami tetszik neki, és mi nem.

Ez nem így van! Megpróbálom elmagyarázni, például a zenével. Ha valaki elsőre meghallgat egy Eötvös Péter-darabot, egyáltalán nem biztos, hogy kapásból fantasztikusnak találja. Korábbról kell kezdenie, hogy sikerüljön neki befogadni. A színház is így van, meg kell tanulni.

Fel kell nőni hozzá?

Igen! És Szombathelyen nagyon jó közönségünk van most. Zsótér Sándor megcsinálta nálunk Ibsen Kísértetek című darabját, ami 4-5 évvel ezelőtt biztosan megbukott volna. Most nagyon szeretik, lehet érezni, hogy egyre nagyobb a teherbírása a közönségnek. De ez a színészekkel is így van! Rendezőink nem csak nagy nevek, hanem rendkívül igényesek is a munkában. A társulat tagjai is kezdenek összehangolódni, hiszen minden rendező magas minőséget vár tőlük.

Akkor, ha holnap valaki azt mondja, kedves Jordán Tamás, itt egy színház Pesten, hozza ide, simán át tudná emelni?

Még azt is meg merem kockáztatni, hogy ez a színház abban az állapotában, ahogy most van, felzárkózna a Katonához, az Örkényhez meg a Radnótihoz. De már most is látszik, hogy nem kell elhozni ide a Szombathelyi Színházat, mert egyre többen jönnek hozzánk Pestről is. Sőt, néhányan már azt mondják, hogy ez olyan, mint amikor Kaposvárra jártunk színházba a fővárosból.

Mondjuk, ez akár cél is lehet, hiszen ön kaposvári is volt.

Amikor a szerződtetések voltak akkor a kimondott cél volt, hogy a színészek „szombathelyiek” is legyenek, hiszen mi is, amikor ott játszottunk, „kaposvári színészek” voltunk. Én pontosan tudom, hogy a nagyon becsülendő vidékiség ragaszkodik a birtokossághoz. Az én színházam, az én színészem, és ezt a nagyon helyes igényt ki kell elégíteni.

Azt mondják, imád vonatozni. A pletyka szerint van, hogy csak úgy felül a vonatra Pest felé, és mondjuk, szöveget tanul.

Ez igaz. Mármint, hogy a vonatozást igazán megszerettem. Se Pesten, se Szombathelyen nem tudok olyan nyugalmat, békés két és fél órát szerezni, mint a vonaton. Ott mindent el lehet intézni. Van wifi, lehet levelet írni, lehet szöveget tanulni, lehet olvasni, szóval valóban mindig várom a vonatozást annyira szeretem. Az kicsit túlzás, hogy cél nélkül felülök a vonatra.

Mi a terve?

Azt kérem, hogy hosszabbítsák meg a kinevezésemet a szezon végéig, mert a 2017-2018-as évadot csak így lehet lebonyolítani.  Menet közben írjanak ki egy pályázatot, amin én mindenképpen el fogok indulni.

Lát reális esélyt a győzelemre?

Semmi reális esélye nem volt a Merlin Színháznak, semmilyen reális esélye nem volt a Pécsi Országos Színházi Találkozónak, mindenki kiröhögött. De aminek aztán végképp nem volt reális esélye az az, hogy egyszer Szombathelyen színház lesz. Én soha nem mérlegeltem az esélyeket. Győzni fogok!