Körülményes érkezés
Mi is megírtuk anno, hogy a Körök már-már nevetségesen sokat csúszott az eredeti megjelenéshez képest, ami még 2015-ben lett volna, a mostani volt az ötödik premierdátum. Emlékeztetőül: ez az a film, ahol a főszereplő megnéz egy videót, amin fura és félelmetes képsorok vannak, és ami után egyből megcsörren a telefon, és egy kislány közli vele, hogy hét nap múlva meg fog halni. Hadd idézzem magamat:
Nézed otthon a tévét nyugiban, a következő pillanatban meg kimászik belőle egy ilyen elkenődött sminkű kiscsaj kócos hajjal, rád néz és meghalsz. Őszintén! Ezt hogy lehet komolyan venni? Ebben mi a félelmetes?
Ebből talán sejthető, hogy mennyire tudtam valaha komolyan venni a szériát. Semennyire.
Máshogy, de ugyanaz minden
Akik fanatikusan rajonganak a kislányért, aki csuromvizesen tévékből mászik elő, hogy a tekintetével embereket öljön, azokat el fogom szomorítani: nem a Körök lett a legjobb a trilógiából. Van ugyan néhány újdonság az elődökhöz képest, ezért is bosszantó annyira, hogy tömény érdektelenséget, unalmat és végtelen fáradtságot éreztem a film legvégére. Ezt az előre kimatekozható forgatókönyv váltja ki, ami miatt én is hasonló arcot vágtam:
A történet szerint Julia (Matilda Anna Ingrid Lutz) felkerekedik, hogy megtalálja eltűntnek hitt pasiját, Holtot (Alex Roe), akiről reméli, hogy nem holt meg, mivel pár nappal eltűnése előtt még romantikusan skype-olgattak, míg el nem vitték valami beavatási rítusra újdonsült haverjai. A nyomok Gabrielhez (Johnny Galecki) vezetnek, a modern biológia doktorához, aki szabadidejében diákjaival a Samara-videó ügyében folytat kutatásokat. A kutatás célja: az emberi lélek keresése. Ebből mindössze annyit látunk, hogy egy nagyon modern kütyükkel felszerelt romkocsma-szerű emeleti lakásban fiatalok jól érzik magukat, és piramisjáték-szerűen újabb és újabb fiatalokat szerveznek be a kutatásba.
A kutatás alapfelvetése egészen jó lenne, ha bármennyire is komolyan lehetne venni, hogy egyáltalán egy ilyen videó létezik. Biztos vagyok benne, hogy ha egy ilyen kutatásról már egy embernél több tud, pláne, hogy a kísérletben végső soron egészen biztosan világméretű nyomozás indulna a gyilkos videóval kapcsolatban, és az FBI-tól a legutolsó komolyan vehetetlen paranormális jelenségekkel foglalkozó magazinig és hírportálig mindenki ezen pörögne.
Új változó az egyenletben
Szóval miközben nagyüzemben vizsgálják az emberi lelket, egy másik fontos téma, a családon belüli erőszak rövid és felszínes kitárgyalására is sor kerül, ezúttal az elkövető oldaláról. Érdekes ötlet továbbá, hogy Julia nyomozása során látomásokat lát, melyek egy idő után bekerülnek az eredeti SAMARAVIDEÓ2002-be, amiből így SAMARAVIDEÓ2017 lesz, és ami alapján Julia eljut Samara közvetlen hozzátartozóihoz. Utóbbi azért fontos eleme a filmnek, mert Samara rokonai közül eddig csak édesanyját ismertük, aki, amint lehetett, belehajította a kútba kislányát, pedig ahhoz, hogy Samara olyan rossz kislány legyen, kellett egy másik fontos személy is: az apa. Sajnos viszont a film odáig már nem jut el, hogy komolyabban foglalkozzon a témával. Mire elkezdődne, addigra érkezik egy jelenet, ami a tavalyi év legtúlértékeltebb horrorját, a Vaksötétet idézi meg: egy fiatal lány egy sötét házban egy erős vak ember elől menekül.
Látvány tekintetében a Körök folytatja a korábbi részek vágási hagyományát, érdekes és szép montázsokkal ijesztget, ami hiába hatásvadászat, azért elég jól néz ki. A színészi felhozatalban érdemes lesz figyelni Johnny Galeckire, akit eddig leginkább az Agymenőkből ismerhettünk, a Körökben viszont figyelemreméltóan képes színészi feladatokat is ellátni. Vincent D’Onofrio korábban már bebizonyította, hogy jó színész, itt viszont egyszerűen nincs elég tere arra, hogy kibontakozzon, ez részint a forgatókönyv hibája. A főszerepet játszó Matilda Anna Ingrid Lutz egy fontos dolgot tud a többi rész főszereplőihez képest: nincsenek idegesítő és felesleges hiszti-jelenetei, erős karakter aki simán elviszi a vállán a filmet. Csak hát a film nem túl jó. A korábban felvázolt komolyan vehetetlenség és felszínesség mellett nincs kifejezőbb szó az unalomnál. Persze lehet, hogy ehhez az is hozzátesz, hogy én már a korábbi részekért sem tudtam lelkesedni, azt azért elismerem az első rész és az eredeti japán filmek erős atmoszférájuk miatt sikeresen lekötöttek. Hiába volt képes bizonyos elemeiben megújulni a Kör-széria, továbbra is az maradt, ami volt:
