Az 1986-os atomerőmű-katasztrófa során súlyosan szennyezetté vált, alig nyolcezres városka csak egy az álmos fehérorosz helyek közül, egyetlen látványossága viszont kellően bizarr ahhoz, hogy az útikönyvek is megemlékezzenek róla, hiszen a település főútja mellett parkol a szovjet védelmi minisztérium Tu-124-eseinek (ezek a gépek 1962 és 1980 közt közlekedtek) egyike, mely egykor akár ötvenhat embert is szállíthatott, sőt, a gyárban ejtőernyőkkel is felszerelték, hogy egy esetleges kényszerleszállás során az utasok biztonságban hagyhassák el a gépet.
A nyolcvanas évek hajnalán kivont géptípus egy darabja a kommunista ipar csúcsteljesítményeinek élő szobraihoz (az ex-szovjet köztársaságok és a mai Oroszország útjai mellett ma is számtalan, emelvényre helyezett repülőgép, helikopter és tank áll, de egykor autók, teherautók, vagy épp betonkeverők is ki voltak állítva) hasonlóan egy út mellett végezte.
Az nem teljesen érthető azonban, hogy miért egy apró, a legközelebbi repülőtértől száz kilométerre fekvő fehérorosz városra esett az elvtársak választása, de a helyieket sem kellet félteni, hiszen ők a gépet előbb mozivá, majd kulturális központtá alakították, így ma filmvetítéseknek, kiállításoknak, különböző kluboknak – így a kötés szerelmeseinek – is otthont ad.
