A Fancy Dress Party-s Fülöp Péter kilenc új számot hozott össze, a Detective az az album, ami simán felfért volna az év végi listánkra, ha tavaly jelenik meg. De most jelent meg, jól indul 2017.
Fülöp tavaly októberben kezdett el újra leülni zenélni, de azt mondta, sehogy sem akart összeállni a dolog.
Hetekig tekergettem az éneksávokat, pakolgattam az effekteket a gitárokra, de megrekedtem aközött, hogy most legyen profi a hangzás (amihez amúgy nem vagyok elég profi) vagy legyen direkt nem profi (amihez meg nem vagyok elég hűvös, nem vagyok elég laza). Szóval ültem a saját magam teremtett keserűségemben a profi-nemprofi dalcsonkjaimmal és győzködtem magam, hogy úgy sem fog érdekelni senkit, vagy éppen hogy mindenkit érdekelni fog.
Fülöp a 24.hu-nak azt mondta, hogy ennek a gyötrődésnek végül úgy lett vége, hogy össze akart rakni egy dalt, amiben csak arról tervezett puffogni, hogy milyen idegesítőek az emberek a buszon.
Ez az alap olyan gyorsan összeállt, és annyira jól elszórakoztam vele, hogy elővettem néhány régi számot, amiket még egy képzeletbeli zenekarnak írtam (masszív gitárszólókkal meg minden), és átültettem mindent szintikre és dobgépekre. Igazából ebből lett a végeredmény is.
Ahol egyáltalán van ének, ott többnyire ő az, kivéve az Orono című dal, amiben a texasi Hayley J. Armstrong éneksávjaiból hangmintázott. Őt tök véletlenül találta Youtube-on, megkérdezte tőle, hogy mit szól a számhoz, használhatja-e a hangját, ő meg azt írta, hogy persze.
2016 nekem egy jó év volt, és ezen külön dobott, hogy vissza tudtam szerezni/visszakaptam az otthoni barkács-zenélés szinte túlvilági élvezeteit. Nyamm-nyamm. Szebbek tőle a napjaim, jobb tőle az élet.
És hogy szerintünk milyen lett a lemez?
Olyan, mintha Michael Knight kigombolt felsőtesttel ütlegelne egy szintetizátort, miközben Martha Stewart akarná ellopni tőle az iPad-jét.
