Kultúra

Egy francia raktárban bújik meg a világ legfurcsább, jövőből jött vonata

Egy francia raktárban bújik meg a világ legfurcsább, jövőből jött vonata

A sugárhajtóművel szerelt Aérotrain maga volt a sci-fiből jött álom, de a TGV mellett nem rúghatott labdába.

A hatvanas évek hajnalán egy francia mérnökcsoport Jean Bertin vezetésével dolgozni kezdett a mágnesvasutakhoz hasonló, de drága útpálya helyett egy egy egyszerű, T alakú sín feletti légpárnán sikló rendszeren.

1966 februárjában el is készült az első két prototípus, az 1:2 méretarányú Aérotrain 01 és 02, melynek Gometz-le-Châtel közelében építettek egy 6,7 kilométer hosszú pályát.

https://www.youtube.com/watch?v=kQFY3sMf72s

Három évvel később az immár teljes méretű, városon belüli közlekedésre szánt Aérotrain S44 számára egy aszfaltból készült, alumíniumsínnel bélelt pályát avattak fel néhány méternyire az első szakasztól – ezt néhány évvel ezelőtt gyalogos ösvénnyé alakították.

A harmadik, szintén 1969-ben elkészüt, Saran és Ruan közti, öt méterrel a talajszint fölé emelt, 18 kilométer hosszú vonalat a személyvonatok felváltására használt, eredetileg 250 kilométeres óránkénti sebesség elérésére tervezett, de végül egy erősebb propellerrel a légpárnás szárazföldi járművek sebességrekordját (430,4 km/h) is beállító Aérotrain I80 számára építették.

A tengerentúlon

A kísérletek szép eredményeket hoztak, így 1970-ben az Egyesült Államok Közlekedési Hivatala egy licenszszerződés útján beiktatta az Aérotrain-prototípusok eredményeit és terveit a már évek óta futó TACV-programjába. A Pueblo mellett 1974-ben épült 2,4 kilométeres pálya rövidsége miatt nem volt teljes körűen használható, hiszen az amerikai prototípus így csak 233 kilométeres óránkénti sebességre gyorsulhatott. A program pénzügyi forrásai egy év alatt kifulladtak, így azt 1975. októberében leállították.

1974 júniusában a francia kormány már aláírta az első, La Défense és Clergy közti szakasz építésének tervét, de alig egy hónappal később kitáncolt belőle. 1975. szeptemberében bejelentik a Párizs és Lyon közti TGV-vonal megépülésének hírét, decemberben pedig az Aérotrain-csapatot vezető Jean Bertin tragikus hirtelenséggel elhunyt. A programot a kőolajszármazék helyett elektromos meghajtással működő TGV sikere, az első olajválság, illetve a pénzforrás elapadása miatt végül 1977-ben leálítják.

2016%2F01%2F22%2Ffe%2Faerotrainth.3fc74

Az elkészült prototípusokat ezután különböző raktárakban tárolták, de azoknak nem igazán volt szerencséjük, hiszen 1991-ben előbb az S44, 1992-ben pedig a rekorder I80 pusztul el egy raktártűzben, mára pedig már csak az 1:2 méretarányú Aérotrain 01 és 02 élte túl az elmúlt évtizedeket.

A nyers fémborítás és a futurisztikus géptest miatt ezek máig úgy festenek, mintha egy sci-fiből léptek volna ki, vagy épp Luke Skywalkerre várnának, hogy felszálljon velük, és elintézze az újabb Halálcsillagot:

25820564292_0aedbbb000_k
25308658534_dd059b2a0d_k
25640779180_9a441c7782_k
25820579592_fc359c8a69_k
25820583612_47aea06a43_k
25640771630_2bf95cd321_k
Fotók: Robin Brinaert
Olvasói sztorik