Bizonyára mindenki számára ismerősek azok a történetek, hogy a fotózás kezdetén bizony még nem egyetlen szempillantás alatt készültek el a fotók, így képtelenül hosszú időn át kellett a kamera lencséje előtt üldögélni, hogy az ember viszontláthassa az arcképét.
Az 1870-es évek derekáig történt áttörésekkel azonban lehetővé vált a rövid záridővel készült pillanatfotók elkészítése is, így robbanások látványos pillanatai, vagy épp villámgyorsan cikázó madarak is megörökíthetővé váltak. Az évtized végén Eadweard Muybridge elkészítette a vágtató lóról készült fotósorozatát, amelyet végső soron akár az első filmnek is tekinthetünk:
Innen már nem volt megállás: sorra készültek hasonló felvételek, melyek közül néhány finoman szólva is furcsa – a New York állambeli Willett’s Point katonai akadémiájának fotósa, egy bizonyos Mr. Van Sothen például
A kísérletre 1881. június 6-án kerítettek sort – vagyis Van Sothen szerint akkor “áldozták fel az állatot a tudomány oltárán”:
A robbantásról az akciót tervező mérnökök egyik hadnagya, Eugene Griffin hosszabb beszámolót is írt felettesének, melyben megemlékezik a részletekről is. Ebből kiderül, hogy szegény szamár homlokára 170 gramm dinamitot rögzítettek, a fényképezőgép pedig az állattól tizennégy méterre lett felállítva. A gép a pillanatot a másodperc 1/250-ed része alatt rögzítette.
Azt sajnos nem egészen értjük, hogy ez az apró kaland mégis milyen hasznot hajtott a tengeralattjárón szolgálni kívánókat képző intézménynek, és azt sem igazán, hogy ez miként segítette elő a tudomány fejlődését, az azonban egészen biztos, hogy a XX. században egy hasonló akció miatt más fejek is hullottak volna.
