A századfordulón a magyar építészek még játszi könnyedséggel tartották a lépést az újító európai államok tervezőivel, sőt, azoknál sokszor érettebb, korukat megelőző épületeket mutattak fel.
Így történt ez Medgyaszay István (1877-1959) esetében is, akire az erdélyi és a távol-keleti építészet is hatott, az organikus építészet előfutáraként pedig számos előremutató terv, valamint szabadalmak sora (foglalat nélküli izzólámpa, 1908; vasbeton mennyezet, 1910) és a vasbeton fontosságának korai felismerése bizonyítja a nagyságát.
Olyan épületek fűződnek hozzá, mint a veszprémi Petőfi Színház (1908), a soproni Petőfi Színház átépítése (1908-1909), a Szent Gellért Szövetkezet lakóháza (Budapest, XI. Orlay utca 2/b., 1909-1910), a csodálatos erdélyi motívumokkal díszített Fadrusz utca 12., a miskolci színház átépítése (1922), a budapesti Baár-Madas Leánynevelő Intézet (1928), valamint kisvárosi templomok egész sora, de az ő munkája az ország első vasbetonszerkezetű szecessziós temploma is, mely a mai magyar-szlovák határtól néhány kilométerre fekvő Rárósmúlyadon áll.
A Szent Erzsébet nevét viselő templom teljesen felrúgja az addig kötelező érvényűnek tekintett szabályokat, így a jól megszokott templomhajók helyett egy nyolcszög alaprajzú, világos kupolacsarnokot találhatunk, sőt, díszeiben is sokkal inkább képviseli a szecessziós építészek újító szándékát.
Korábban már szót ejtettünk róla, hogy az építész örömmel merített az erdélyi építészetből – ez ebben az esetben sem történt másképp, hiszen a templom tornyát egyértelműen a kőrösfői templomé ihlette.
Az újító szellem mellett Medgyaszay ára (a tégla jóval drágább volt), súlya (a Losoncról úttalan utakon szállított elemeket így könnyebb volt célba juttatni), valamint az időjárásnak és időnek való jobb ellenállósága miatt is választotta a vasbetont, amitől kortársai akkor még jórészt ódzkodtak.
Lepsényi Miklós A magyar stílusú templom című cikkében így írt az épületről, röviddel annak átadása után:
Az építkezés 1910 tavaszán kezdődött, de ugyanazon év november 20-án már fel is szentelték a csodás sárga színben pompázó templomot, melyre az építész
Szerencsére aggodalmai azóta sem váltak valóra, így ma, közel százhat évvel később is teljes pompájában csodálhatjuk meg a Sidló Ferenc angyalfiguráival még lenyűgözőbbé tett, festett oltár helyett Vass György szobrászművész fehér márványból készített Szent Erzsébet-szobrával díszített templomot, melyet sem a világháború, sem a csehszlovák műemlékvédelmi hivatal nem tett tönkre, bár az oltár domborművét valamikor a század közepén kiszínezték.
A templom a kétezres évek közepén:
2009-2011 közt folyt felújítása óta az épület állapota azonban tökéletes, így minden kétségen kizáróan hosszú ideig hirdeti majd Medgyaszay és a magyar építészet egyik aranykorának hírét:
A ma mindössze háromszáztizennyolc lakossal rendelkező Rárósmúlyad az apró nógrádi faluból, Nógrádszakálról közelíthető meg a 2011-ben direkt erre a célra épített, az Ipoly felett átívelő Madách hídon.
