Ha a középkorról beszélünk, mindig lovagok, lovagi tornák, csodás várak és kastélyok, keresztes háborúk, óriási lakomák, előkelő ruhák és díszes épületek jutnak eszünkbe, az ezeket a csodákat lehetővé tévő emberekről, a társadalom kilencvenöt százalékáról azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Ez nem véletlen, hiszen a középkor átlagemberéről a fentebb felsorolt dolgokkal ellentétben igen keveset tudunk azon túl, amit a fennmaradt maradványok és romok elmesélnek számunkra – nem tudjuk például, hogy ezek az emberek mit gondoltak, miről álmodoztak, mit tartottak viccesnek, vagy épp mitől féltek.
Ezt természetesen a nép jó részének teljes írástudatlansága, így a történészek minden egyes alkalmat megragadnak arra, hogy betekintést nyerhessenek ebbe a világba. Az elmúlt években óriásit fejlődtek az ezirányú kutatások, így szakértők egy csoportja a templomokban található firkák felé fordult, melyek a fejlett digitális technológiákkal jóval könnyebben elemezhetővé váltak, mint a XX. század bármely kutatója számára.
A kutatást a kelet-angliai Norfolkban kezdték meg 2010-ben, hiszen Angliában itt a legmagasabb – több, mint hatszázötven – a középkori templomok száma.
melyek ötöde a Norwich-i székesegyházban található meg, köztük egy egész sornyi XII. századi példa is.
A megtalált alkotások döntő százaléka természetesen írás helyett rajzot tartalmaz, tehát bárki alkothatta őket – akár egy kastély unatkozó gazdája, akár egy szegény kétgyermekes anya.
A művek közt hajót:
Ördögöt:
Valamint körzővel rajzolt darabokat is bőséggel találhatunk:
Nem ezek voltak persze az első firkák, sőt, már a 79-ben, a Vezúv kitörése által elpusztult Pompeji is tele volt hasonlóakkal – a legbizarrabb darabokat néhány hónappal ezelőtt mi is bemutattuk.