Tinédzserkor felett, nyugdíjaskor alatt, hacsak nem éltél egy kő alatt és/vagy a harmadik világ valamely boldogtalan banánköztársaságában az utóbbi húsz évben, valószínűleg hallottad te is a nótát, amiről most szó van. Sőt, ha nézted a Doktor House-t, az is elég. A Hanson egyetlen, ám vitathatatlan klasszikusáról beszélek.
A Hanson néven futó tini fiúbanda 1992 óta létezik, sőt, valójában máig aktívak, kilenc (!) stúdióalbumuk jelent meg, a legutóbbi 2013-ban – de ezek csak felesleges töltelékinformációk, róluk ugyanis mindenki elsősorban, sőt, sokan kizárólag a fenti, MMMBop című gigasláger kapcsán emlékeznek rájuk, mely két Grammy-jelölést kapott, huszonhét országban lett listavezető és csak az USÁ-ban nem kevesebb mint másfélmillió (!) példányban kelt el (ne feledjük, a kilencvenes években az emberek még vettek lemezeket, sőt, kislemezeket is). A nóta az 1996-os azonos című demo albumukon szerepelt először, majd aztán egy évvel később a Middle Of Nowhere című, már a Polygram kiadásában megjelent hivatalos stúdióalbumon is helyet kapott – ezt már az akkoriban felfutó tinibanda-láz hívta életre, melynek a Hanson komoly versenyzője volt. Már pusztán amiatt is, mert a három tag életkora a tizenegy és tizenhat év között szóródott, ezzel megadva a lehetőséget változatos korú kamaszlányoknak a rajongásra. Vagy kamaszfiúknak, ha már itt tartunk, mert akkoriban azért sokan elbizonytalanodtak a három bratyó nemével kapcsolatban, hiába no, tizenévesen az ember még éppen hogy csak növeszti a másodlagos nemi jellegeit.
Jelentem, az elmúlt húsz év alatt ez a folyamat sikerrel zárult: Isaac, Taylor és Zac egyértelműen felnőtt és egyértelműen férfivé érett, ez pedig mindhármójuknak jót tett – és a világsikert meghozó nóta sem romlott el ez idő alatt. Hansonék ugyanis nemrég az ABC csatorna Greatest Hits Special különkiadásában ismét előadták a húszéves slágert, ezúttal akusztikus verzióban, a legfiatalabb tesó, Zac kivételével jóval kevesebb és ápoltabb hajjal, még mindig tökéletesen érthetetlen kiejtéssel – egy ideig gyanakodtam, hogy spanyolul énekelnek. Pedig egyébként a dalszöveg kimondottan értelmes, és meglepően mély, főleg ahhoz képest, hogy három pre-pubertás fiú írta annak idején: a nóta arról szól, hogy fókuszáljuk figyelmünket és szeretetünket azokra a barátokra, akik akkor is velünk lesznek, amikor megritkul a hajunk. Érezzük az áthallást, remélem. Íme a kiváló előadás (egy rövid részlete).
