Apáti Miklós 1944. július 5-én született Budapesten, 1962-ben vegyészmérnökként végzett, nyolc évig vegyésztechnikus volt, majd 1970-től a Hírlapkiadó Vállalat újságírója lett. Esztétika-filozófia szakon 1972-ben szerzett oklevelet, esti egyetemen. A Film Színház Muzsika rovatvezetője és a Kis Újság munkatársa volt 1973 és 1991 között, majd az Új Magyarország újságírója, főszerkesztő-helyettese lett. Ez utóbbi posztot látta el a Napi Magyarországnál is 1997–1998-ban. A Magyar Hírlap szerkesztőségéből vonult nyugdíjba.
Első verseskötete 1972-ben jelent meg Vándorút címmel, s a következő évben megkapta érte a Művészeti Alap elsőkötetesek írói díját. József Attila-díjjal 1978-ban, Táncsics Mihály-díjjal 1992-ben tüntették ki. Bár Apáti Miklós elsősorban költőként volt ismert, A Fekete Gén című regénye két kiadásban (1982-ben és 1987-ben) több tízezres példányszámban kelt el.
Élete végén visszavonult az irodalmi közélettől. Bár több kiadó is megkereste azzal a szándékkal, hogy verseit összegyűjtsék, elzárkózott ettől. Ezekben az években a színház felé fordult, színműveket írt, Karády Katalin élete foglalkoztatta, illetve a színésznő-énekesnő kapcsolata Ujszászy István tábornokkal, több darabot is tervezett és írt is róluk. A K und K – Karády katonái című drámát Békéscsabán mutatták be.
Kezdeményezője és szervezője volt a Zengő ABC olvasókönyvnek. A Kaláka együttes egy megzenésített versével emlékezett Apáti Miklósra.
