Kellett egy kis idő, amíg beláttam, és most egy kicsit furcsán szégyellem is magam, de a vállaltan magyaroknak szóló, magyar együtteseket felvonultató Fishing on Orfű fesztivál eddigi legjobb koncertjét egy brit együttes adta. Pedig a tinikompatibilis nagyszínpadpop-bandák (Halott Pénz, Vad Fruttik és persze Lovasi együttesei) közé elrejtve akadtak csodálatos pillanatok az Európa Kiadótól a Tudósokon át Szabó Benedek és a Galaxisokig, a brightoni Black Peaks önmagában egy külön kategória volt: düh, felszabadult őrjöngés és a színpadot a közönségtől elválasztó kerítés semmibe vétele. Voltak összeszedettebb koncertek is, de egyikben sem volt ennyi élet. Közel sem.

Pedig ránézésre hipszterek (bár ez ellen ők remélhetőleg tiltakoznának, ha olvasnák), introvertált gitárzenéről vagy finom elektronikáról szerencsére szó sem volt. Röviden szóba került a Brexit is, ennek kapcsán a leginkább lényegretörő és tömör nyilatkozatot kaptuk, amit brit fiataloktól az ügyről kaphatunk:

This is fuckin’ bullshit!

Továbbá szomorúak és dühösek, de a magyar közönség fantasztikus, hogy utóbbit segít nekik levezetni. A képekből ez talán nem derül ki, de ők voltak egyúttal a fesztivál legcukibb fellépői is, a visszatapsra ugyanis teljesen megilletődve és egy kicsit tanácstalanul másztak fel a színpadra, majd Will Gardner énekes azt mondta, hogy

őket még soha senki nem tapsolta vissza.

Többet kéne progresszív poszt-hardcore koncertekre járnom.